A percepció jelentősége a környezet- és tájkutatásban

  • Éva Konkoly-Gyuró SOE Erdővagyongazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron
Kulcsszavak: tájpercepció, preferenciák, esztétika, humánökológia, antropológia

Absztrakt

A tájak az ember-természet közötti materiális és szellemi kapcsolat által folyamatosan alakulnak. A táj az ember tényleges környezete, amelynek potenciáljai az életfeltételeinket adják. A környezet minősége a tájban ölt testet. Adott helyen lakó és tevékenykedő emberek észlelik a tájat és kultúrájuknak, szükségleteiknek megfelelően reagálnak rá. A percepció – számos tényező által meghatározottan – kulcsszerepet tölt be a környezetünkről alkotott ítéleteinkben. A percepció a híd a materiális valóság és a szellemi konstrukció között, híd a táj létének különböző (biofizikai, szocio-kulturális, virtuális és kognitív) aspektusai között. Jelen tanulmány a táj észlelésének különböző elméleteiről kíván áttekintést adni, amelyek részben a filozófiai, kulturális és ökológiai antropológiából, részben pedig a környezetpszichológiából és esztétikából, valamint a kultúrgeográfiából származnak. Bemutatjuk, hogy ezek a teóriák és koncepciók miként magyarázzák az ember kapcsolatát a biofizikai környezetével. Megvitatjuk a percepció és az esztétika, valamint a preferenciák összefüggéseit, kitérve az objektivista és a szubjektivista paradigmák szerinti elemzési módszerekre.   

Megjelent
2019-05-21
Rovat
Értekezések