A Gerecse pannóniai puhatestűi és lelőhelyeik: rétegtan, őskörnyezet és fejlődéstörténet

Kulcsszavak: Lake Pannon, Pannonian Stage, Gerecse, molluscs, paleoecology, Szák Formation, Újfalu Formation, delta

Absztrakt

A Gerecse földtani térképezése során a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet geológusai új, vagy régen feledésbe merült és részletesen soha nem dokumentált pannóniai feltárásokat azonosítottak a hegység északi előterében, az onnan dél felé felnyúló völgyekben, és a hegység belsejében is. Az ezekből begyűjtött puhatestű fauna (kiegészítve a már korábban ismert tatai puhatestű faunával és régebbi gyűjteményi anyagokkal) és a feltárásokban megfigyelhető szedimentológiai jellemzők alapján a pannóniai rétegsor itt is, mint az egész Dunántúli-középhegység északnyugati peremén, egyetlen transzgresszív-regresszív ciklusból áll. A ciklus transzgresszív szárnyát a tatai téglagyári feltárásokban a vékony transzgresszív bázisrétegre települő Száki Formáció kékesszürke agyagja és az abban megőrződött mély szublitorális fauna, míg a Gerecse központi részén, a tardosi Vályus-kút környékén, 375 méter tengerszint feletti magasságban a lignites agyaggal kezdődő rétegsor fedőjében települő, szintén mély szublitorális puhatestűeket tartalmazó agyag képviseli. A dunaszentmiklósi Iván halála-völgyben valószínűleg egy szökőár hozta létre a kréta fekü anyagából képződött konglomerátumot, homokos mátrixában tömegesen megjelenő zárt (két teknős) pannóniai kagylóhéjakkal. Az üledékciklus regresszív szárnyát az Újfalui Formáció képződményei adják; ezek legjobb feltárásai a Gerecse északi előterében, a Neszmély környéki völgyekben (Nyáraska-völgy, Disznós-kúti-völgy, Csekendi-völgy) és Süttő környékén találhatók. A formációt felépítő felfelé sekélyedő, néhány méter vastag ciklusok faunája a kagylók uralta sekély szublitorális együttesekből, a csigák magas diverzitásával jellemzett litorális faunákból és végül mocsári puhatestű együttesekből áll. Gyűjteményi anyagokban előfordulnak folyóvízi fajok is. A transzgresszív szárny a Congeria czjzeki zóna felső részébe tartozik, míg a regresszív szárny a Lymnocardium ponticum zóna része; a teljes ciklus képződésének kora 9,4–8,7 millió év lehetett. A fáciesek elterjedése alapján a transzgresszió már tagolt térszínen játszódott le, majd az üledékképződéssel egyidejűleg is folyt a terület vetődéses deformációja, de a tatai és vályus-kúti rétegsorok közötti nagy magasságbeli különbség csak további vetőmozgásokkal, a Gerecse utólagos kiemelkedése nyomán jöhetett létre.

Hivatkozások

ANDRUSOV N. 1897: Fossile und lebende Dreissensidae Eurasiens. – Travaux de la Société des Naturalistes de St.-Petersbourg. Section de Géologie et de Minéralogie 25, 1–683. doi:10.5962/bhl.title.51280
BARTHA F. 1963: Lázi felső-pannóniai korú faunájának biosztratigráfiai vizsgálata (Dépouillement biostratigraphique de la faune pannonienne supérieure de la localité Lázi). – A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1960-ról, 265–283.
BARTHA, F. 1971: A magyarországi pannon biosztratigráfiai vizsgálata. – In: GÓCZÁN F. & BENKŐ F. (szerk.): A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 9–172.
BARTHA I.R. 2015: Pannóniai delták a Gerecse északi előterében: üledékképződés, vízszintváltozások és szerkezeti események. – MSc szakdolgozat, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, Budapest, 64 p.
BARTHA I.R., MAGYAR I., FODOR L., CSILLAG G., LANTOS Z., TŐKÉS L. & SZTANÓ O. 2015: Late Miocene lacustrine deltaic deposits: Integrated outcrop and well data from the junction of the Danube Basin and Gerecse Hills, Hungary. Abstract Book of 31st IAS Meeting of Sedimentology, Krakow, Poland, p. 54. doi:10.13140/RG.2.1.5006.9845
BUDAI S. & NADRAI J. 2014: Abrázió vagy cunami? Egy dunaszentmiklósi konglomerátum szedimentológiája. – TDK dolgozat, ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 40 p.
CSILLAG G., KORDOS L., LANTOS Z. & MAGYAR I. 2008: Felső-miocén. In: BUDAI T. & FODOR L. (szerk.): A Vértes hegység földtana. Magyarázó a Vértes hegység földtani térképéhez, 1:50000. (Geology of the Vértes Hills. Explanatory book to the Geological Map of the Vértes Hills 1:50000). — Magyar Állami Földtani Intézet, 93-105.
CZICZER I. 2014: Pannóniai korú puhatestű faunák a Mórágy-rögön és délkeleti előterében: rétegtani, környezeti és ősföldrajzi értékelés. – PhD disszertáció, Szegedi Tudományegyetem, Földtani és Őslénytani Tanszék, Szeged, 254 p. doi:10.14232/phd.2349
CZICZER I. & MAGYAR I. 2006: Paleoecological and biostratigraphic study of Pannonian molluscs from Tata, NW Hungary. – In: HUM L., GULYÁS S. & SÜMEGI P. (szerk.): Environmental historical studies from the Late Tertiary and Quaternary of Hungary. – Department of Geology and Paleontology, University of Szeged, Szeged, 45–55.
CZICZER I, MAGYAR I, PIPÍK R, BÖHME M, ĆORIĆ S, BAKRAČ K, SÜTŐ-SZENTAI M, LANTOS M, BABINSZKI E. & MÜLLER P. 2009: Life in the sublittoral zone of long-lived Lake Pannon: paleontological analysis of the Upper Miocene Szák Formation, Hungary. – International Journal of Earth Sciences 98, 1741–1766. doi:10.1007/s00531-008-0322-3
FODOR L.I., SZTANÓ O., MAGYAR I., TÖRŐ B., UHRIN A., VÁRKONYI A., CSILLAG G., KÖVÉR SZ., LANTOS Z. & TŐKÉS L. 2013: Late Miocene depositional units and syn-sedimentary deformation in the western Pannonian basin, Hungary. — 11th Workshop on Alpine Geological Studies & 7th European Symposium on Fossil Algae. Abstracts & Field Guides. Schladming, 8-14th September 2013. (ed: Schuster, R.). Berichte der Geologischen Bundesanstalt, 99, 33–34.
FUCHS, T. 1870: Beiträge zur Kenntnis fossiler Binnenfaunen 4 und 5: Die Fauna der Congerienschichten von Tihany am Plattensee und Kúp bei Pápa in Ungarn. – Jahrbuch der kaiserlich-königlichen Geologischen Reichsanstalt 20, 531–548.
FÜLÖP J. 1958: A Gerecsehegység krétaidőszaki képződményei. – Geologica Hungarica, Series Geologica 11, 55 p.
GILLET, S. & MARINESCU, F. 1971: La faune malacologique pontienne de Rădmăneşti (Banat Roumain). – Institut Géologique, Mémoires 15, 1–78.
HALAVÁTS GY. 1923: A baltavári felsőpontusi korú molluszka-fauna. – A magyar királyi Földtani Intézet Évkönyve 24, 395–407.
HALMOS A. 1914: A neszmélyi pannóniai képződmény kifejlődése. – Szepesi Lapok nyomdavállalata, Igló, 24 p.
HILGEN, F.J., LOURENS. L.J. & VAN DAM, J.A. 2012: The Neogene Period. – In: GRADSTEIN, F.M, OGG, J.G., SCHMITZ, M. & OGG, G. (eds.): The Geologic Time Scale 2012. Elsevier B.V., 923–978. doi:10.1016/B978-0-444-59425-9.00029-9
JÁMBOR Á. 1980: A Dunántúli-középhegység pannóniai képződményei. – A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 62, 1–259.
KATONA L., MAGYAR I., BERTA T., VARGA A. & SZTANÓ, O. 2015. Pannóniai puhatestű fauna a Fűzfői-öböl környékének két feltárásából. – Földtani Közlöny 145, 127-150.
KORPÁSNÉ HÓDI M. 1983: A Dunántúli-középhegység északi előtere pannóniai mollusca faunájának paleoökológiai és biosztratigráfiai vizsgálata. – A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 66, 1–163.
KORPÁS-HÓDI M., GYALOG, L. 1993: Tata, brickyard and Kálvária Hill (Pannonian silt). – In: MÜLLER P. & MAGYAR I. (szerk.): Excursion Guide for 8th Meeting of the Association of European Geological Societies, 45–49, Budapest.
LIFFA A. 1907: Geológiai jegyzetek a Gerecse hegység és környékéről. – A magyar királyi Földtani Intézet évi jelentése 1906-ról, 163–176.
LIFFA A. 1909: Geologiai jegyzetek Nyergesujfalu és Neszmély környékéről. – A magyar királyi Földtani Intézet évi jelentése 1907-ről, 148–165.
LIFFA A. 1910: Földtani jegyzetek Tata és Szőny vidékéről. – A magyar királyi Földtani Intézet évi jelentése 1908-ról, 141–150.
LÓCZY L. 1877: Jegyzetek a ponti emelet osztályozásához Magyarországon. – Természetrajzi füzetek 1, 110–112, 129–130.
MAGYAR I. & GEARY, D.H. 2012: Biostratigraphy in a Late Neogene Caspian-type lacustrine basin: Lake Pannon, Hungary. – In: Baganz, O.W., Bartov, Y., Bohacs, K. & Nummedal, D. (szerk.): Lacustrine sandstone reservoirs and hydrocarbon systems. AAPG Memoir 95, 255–264. doi:10.1306/13291392M953142
MAGYAR I., GEARY, D.H., SÜTŐ-SZENTAI M., LANTOS M. & MÜLLER P. 1999: Integrated biostratigraphic, magnetostratigraphic and chronostratigraphic correlations of the Late Miocene Lake Pannon deposits. – Acta Geologica Hungarica 42, 5–31.
MAGYAR I, MÜLLER P, GEARY, D.H., SANDERS, H.C. & TARI, G.C. 2000: Diachronous deposits of Lake Pannon in the Kisalföld basin reflect basin and mollusc evolution. – Abhandlungen der Geologischen Bundesanstalt 56, 669–678.
MAGYAR I., LANTOS M., UJSZÁSZI K. & KORDOS L. 2007: Magnetostratigraphic, seismic and biostratigraphic correlations of the Upper Miocene sediments in the northwestern Pannonian Basin System. – Geologica Carpathica 58, 277–290.
MAGYAR I, RADIVOJEVIĆ, D., SZTANÓ O., SYNAK, R., UJSZÁSZI K. & PÓCSIK M. 2013: Progradation of the paleo-Danube shelf margin across the Pannonian Basin during the Late Miocene and Early Pliocene. – Global and Planetary Change 103, 168–173. doi:10.1016/j.gloplacha.2012.06.007
MAGYARI, Á. 1996: Eocén szinszediment tektonikai jelenségek és üledékképződésre gyakorolt hatásai a Budai-hegységben. – PhD Doktori dolgozat, ELTE, Általános és Történeti Földtani Tanszék, 289 p.
MÜLLER P. 1990: Revised and other species of malacofauna from Tihany (Fehérpart) in Hungary. – In: STEVANOVIĆ, P., NEVESSKAJA, L.A., MARINESCU, F., SOKAĆ, A. & JÁMBOR Á. (szerk.): Chronostratigraphie und Neostratotypen, Neogen der Westlichen (“Zentrale”) Paratethys, VIII, Pl1 Pontien. JAZU and SANU, Zagreb-Beograd, 558–581.
MÜLLER P. & MAGYAR I. 2008: A budai pannóniai képződmények. – Földtani Közlöny 138, 345-354.
MÜLLER P.M., CZICZER I. & MAGYAR I. 2007: Tata, Baji úti és Agostyáni úti agyagbányák. Felső-miocén (pannóniai emelet), Száki Formáció. – In: PÁLFY J. & PAZONYI P. (szerk.): Őslénytani kirándulások Magyarországon és Erdélyben. Hantken Kiadó, Budapest, 47–51.
SALEMAA, H. 1994: Lake Ohrid. – In: MARTENS, K., GODDEERIS, B. & COULTER, G. (eds.): Speciation in Ancient Lakes. Advances in Limnology 44. E. Schweizerbart'sche Verlagsbuchhandlung, Stuttgart, 55–64.
SEBE K., KONRÁD GY. & MAGYAR I. 2013: A legmagasabban fekvő mecseki pannon-tavi üledékek helyzete és kora. – Földtani Közlöny 143, 67–72.
SÜMEGHY J. 1939: A Győri-medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékeinek összefoglaló ismertetése. – A magyar királyi Földtani Intézet Évkönyve 32, 67–254.
STRAUSZ L. 1942: Das Pannon des mittleren Westungarns. – Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, pars Mineralogica, Geologica et Palaeontologica 5, 1–102.
STRAUSZ L. 1951: Földtani vizsgálatok Tata és Kisbér környékén. – Földtani Közlöny 81, 284–292.
SZÁDECZKY-KARDOSS E. 1938: Geologie der rumpfungarländischen Kleinen Tiefebene. Mitt. Berg. Hüttenm. Abt. K. u. K. Josef Univers. 10, Sopron. oldalszám
SZILAJ R., SZÓNOKY M., MÜLLER P., GEARY, D.H. & MAGYAR I. 1999: Stratigraphy, paleoecology, and paleogeography of the „Congeria ungulacaprae beds” (=Lymnocardium ponticum Zone) in NW Hungary: study of the Dáka outcrop. – Acta Geologica Hungarica 42, 33–55.
SZTANÓ O., MAGYAR I., SZÓNOKY M., LANTOS M., MÜLLER P., LENKEY L., KATONA L. & CSILLAG G. 2013: A Tihanyi Formáció a Balaton környékén: típusszelvény, képződési körülmények, rétegtani jellemzés. – Földtani Közlöny 143, 73–98.
SZTANÓ O., KOVÁČ, M., MAGYAR I., ŠUJAN, M., FODOR L., UHRIN A., RYBÁR, S., CSILLAG G. & TŐKÉS L. 2016: Late Miocene lithostratigraphy of the Danube / Kisalföld Basin: interregional correlation of depositional systems, stratigraphy and structural evolution. –Geologica Carpathica 67, 525–542. doi:10.1515/geoca-2016-0033
Megjelent
2017-06-06
Rovat
Értekezés