Részlegesen dolomitosodott alsó-jura mészkő a tatai Kálvária-dombon

  • Orsolya Győri MTA–ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoport, e-mail: gyori.orsi@gmail.com
  • Andrea Mindszenty ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék http://orcid.org/0000-0001-8927-3053
  • János Haas MTA–ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoport http://orcid.org/0000-0003-0929-8889
  • György Czuppon MTA CSFK, Földtani és Geokémiai Intézet
Kulcsszavak: dolomit, stabilizotópok, alsó-jura, Tata, Kálvária-domb, Dunántúli-középhegyság

Absztrakt

A tatai Kálvária-dombon feltáruló alsó-jura mészkőben korábban nem azonosított dolomit testet ismertünk fel. A dolomit test egy repedés mentén jelenik meg és egy szintben a Pisznicei Mészkő réteglapjával párhuzamosan is kiterjed, így „gomba” metszetet mutat. A dolomit finom-középkristályos, és helyenként nyeregdolomit is megjelenik. A dolomittestet breccsazóna harántolja. A klasztokat több generációs fehér-szürke-sárga kalcit cementálja, amelyben zárványként apró dolomittörmelék is megfigyelhető. A dolomittest nem breccsásodott, hanem rétegződéssel párhuzamos kalciterek vágják át. Dolomit utáni kalcit pszeudomorfózát (dedolomitot) is azonosítottunk a Pisznicei Mészkő breccsazóna melletti szakaszán. A három különböző dolomit (finom-középkristályos helyettesítő dolomit, nyeregdolomit cement, törmelékes dolomit zárványok a kalcitban) valamint a később kalcittal helyettesítődött dolomit képződése is feltételezhetően ugyanahhoz a dolomitosodási eseményhez köthető. A repedés mentén áramló, esetenként réteglap mentén elszivárgó fluidum szövetromboló módon dolomitosította a mellékkőzetet. Ennek a dolomit fázisnak a törmelékét találjuk meg a breccsazónát cementáló kalcit zónái között. A dolomitosodás repedéshez kötötten ment végbe. A stabilizotóp értékek betemetődéskor végbement folyamatot valószínűsítenek. Az anyaoldat lehetett az ekkor jelenlévő pórusvíz vagy hidrotermális fluidum. A törések poszt-szediment jellege, és breccsát cementáló kalcit meteorikus eredete alapján a dolomitosodási esemény a késő-jura és késő-kréta–paleogén között mehetett végbe.

Hivatkozások

BALOG A. & HAAS J. 1990: A váci Nagyszál Dachsteini Mészkövének szedimentológiai jellegei és diagenezise. — Földtani Közlöny 120/1–2, pp. 11–18., 5 ábra, 7 tábla.
DAVIES, G.R. & SMITH JR., L.B. (2006) Structurally controlled hydrothermal dolomite reservoir facies: An overview. — AAPG Bulletin 90, 1641‒1690. https://doi.org/10.1306/04300706142
DICKSON, J.A.D. 1966: Carbonate identification and genesis as revealed by staining. — Journal of Sedimentary Research 36, 491–505. https://doi.org/10.1306/74d714f6-2b21-11d7-8648000102c1865d
FODOR L 2010: Mezozoos-kainozoos feszültségmezők és törésrendszerek a Pannon-medence ÉNy-i részén – módszertan és szerkezeti elemzés. — Akadémiai doktori értekezés Budapest, 135 p.
FODOR L. & FŐZY I. 2013. Late Middle Jurassic to earlist Cretaceous evolution of basi geometry of the Gerecse Mountains. In: FŐZY I. (ed): Late Jurassic–Early Cretaceous fauna, biostratigraphy, faces, and deformation history of the carbonate formations in the Gerecse and Pilis Mountains (Transdanubian Range, Hungary). Institute of Geosciences, University of Szeged, GeoLitera Publishing House
FÜLÖP J. 1975 Tatai Mezozóos alaphegységrögök. — Geologica Hungarica ser. Geologica, 16, 229 p.
GYŐRI O. 2014: Paleofluidum áramlási események nyomozása Dunántúli-középhegységi mezozoos karbonátokban, — Doktori értekezés ELTE, 148 p.
HAAS J. 1995: Az Északi Gerecse felső-triász karbonátplatform képződményei. — Földtani Közlöny 125, 259–293.
HAAS J. & HÁMOR G. 2001: Geological garden in the neighbourhood of Budapest, Hungary. – Episodes 24 257–261
HAAS J., J. EDELÉNYI E., GIDAI L., KAISER M., KRETZOI M., ORAVECZ J. 1984: Sümeg és környékének földtani felépítése. — Geologica Hungarica ser. Geologica 20/LVII. pp. 1–353
HAAS J., BUDAI T., GYŐRI O. & KELE S. 2014a: Multiphase partial and selective dolomitization of Carnian reef limestone (Transdanubian Range, Hungary). — Sedimentology 61, 836–859 https://doi.org/10.1111/sed.12088
HAAS J., BUDAI T., GYŐRI O. & KELE S. 2014b: Similarities and differences in the dolomitization history of two coeval Middle Triassic carbonate platforms, Balaton Highland, Hungary. — Facies 60/2, 581–602 https://doi.org/10.1007/s10347-014-0397-1
HAAS J., BUDAI T. & DEMÉNY A. 2014c: Partial dolomitization of foreslope and toe-of-slope facies of a Carnian carbonate platform, Transdanubian Range, Hungary. — Central European Geology 57/1, 1–19 https://doi.org/10.1556/ceugeol.57.2014.1.1
HAAS J., LUKOCZKI G., BUDAI T. & DEMÉNY A. 2015: Genesis of Late Triassic peritidal dolomites in the Transdanubian Range, Hungary. — Facies 61/3, Paper 8 https://doi.org/10.1007/s10347-015-0435-7
HAAS J., HIPS K., BUDAI T., GYŐRI O., LUKOCZKI G., KELE S., DEMÉNY A. & POROS ZS. 2017: Processes and controlling factors of polygenetic dolomite formation in the Transdanubian Range, Hungary: a synopsis. — International Journal of Earth Sciences 106/3, 991–1021 https://doi.org/10.1007/s00531-016-1347-7
HIPS K., HAAS J., POROS ZS., KELE S. & BUDAI T. 2015: Dolomitization of Triassic microbial mat deposits (Hungary): origin of microcrystalline dolomite. — Sedimentary Geology 318, 113–129 https://doi.org/10.1016/j.sedgeo.2014.12.002
HIPS K, HAAS J. & GYŐRI O. 2016: Hydrothermal dolomitization of basinal deposits controlled by a synsedimentary fault system in Triassic extensional setting, Hungary. — International Journal of Earth Sciences 105:1215–1231 https://doi.org/10.1007/s00531-015-1237-4
KÁZMÉR M. & KOVÁCS S. 1985: Permian-Paleogene paleogeography along the eastern part of the Insubric-Periadriatic lineament system: Evidence for continental escape of the Bakony-Drauzug unit. — Acta Geologica Hungarica 28, 71–84
MACHEL, H. & LONNEE, J. 2002: Hydrothermal dolomite‒‒a product of poor definition and imagination. — Sedimentary Geology 152:163‒171 https://doi.org/10.1016/s0037-0738(02)00259-2
QING, H. & MOUNTJOY, E.W. 1992: Large-scale fluid flow in the Middle Devonian Presqu’ile barrier, Western Canada Sedimentary Basin. — Geology 20, 903–906 https://doi.org/10.1130/0091-7613(1992)020<0903:lsffit>2.3.co;2
QING, H. & MOUNTJOY, E.W. 1994: Formation of coarsely crystalline, hydrothermal dolomite reservoirs in the Presqu’ile barrier, Western Canada Sedimentary Basin. — AAPG Bulletin 78, 55‒77 https://doi.org/10.1306/bdff9014-1718-11d7-8645000102c1865d
ROSENBAUM, J. & SHEPPARD, S.M.F. 1986: An isotopic study of siderites, dolomites and ankerites at high temperatures. — Geochimica et Cosmochemica Acta 50, 1147–1150. https://doi.org/10.1016/0016-7037(86)90396-0
SPÖTL, C. & PITMAN, J.K. 1998: Saddle (baroque dolomite) in carbonates and sandstones: a reappraisal of a burial diagenetic concept. — IAS Special Publication 26, 437–460 https://doi.org/10.1002/9781444304893.ch19
SPÖTL, C. & VENNEMANN, T.W. 2003: Continuous-flow isotope ratio mass spectrometric analysis of carbonate minerals. — Rapid Communications in Mass Spectrometry 17, 1004–1006. https://doi.org/10.1002/rcm.1010
SZIVES O. 2007: Aptian-Campanian ammonites of Hungary — Geologica Hungarica ser. Palaeontologica 57, 182 p.
Megjelent
2018-03-04
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei