Xenokristály-társulások–xenokristályok a kabai szenes kondritban

  • Imre Kubovics ELTE-TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszék, e-mail: drkubovics@t-online.hu
  • Kamilla Gál-Sólymos ELTE-TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszék
  • Zsolt Bendő ELTE-TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszék
  • Dóra Georgina Miklós ELTE-TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszék
  • Balázs Ivanics BPM Ingenieurgesellschaft mbH
Kulcsszavak: xenokristályok, fenokristályok, ásványtársulások, porózus halmazok, pentlandit maghemit együttesek, zónás kristályok, andraditos zárványok, mezosztázis, vázszerkezetű piroxének

Absztrakt

Az erősen heterogén összetételű kabai meteorit a fehérzárványhalmazok és a kondrumok, továbbá a vegyes összetételű, szervesanyag-tartalmú alapanyag mellett olivin fenokristályokból, valamint különböző spinellszerkezetű oxidokból, szulfidokból álló, halmazszerű társulásokat is tartalmaz. Ez ideig olivinből–krómitból, olivinből–krómitból piroxénből, és fayalitból–szulfidokból álló társulásokat mutattunk ki. E jól körülhatárolt képződmények mellett a meteorit szórtan, szabálytalan eloszlásban „önálló xenokristályokat”, valamint kondrumtöredékeket is tartalmaz. A változatos összetételű, kissé zónás, részben inhomogén olivinekből, és bonyolult spinellszerkezetű oxidok ból álló együttesek a fenokristálytársulások

legjellemzőbb képviselői. E társulásokon belül többnyire hipidiomorf–xenomorf töredékeket, valamint főleg idiomorf olivinkristályokat tartalmazó változatokat különböztethetünk meg. A fenokris tá lyok erősen repedezettek. A repedések azonban sem az egyes kristályokat övező üvegfázisban, sem az alap anyagban nem folytatódnak, ami arra utal, hogy a kozmikus forrástest térbeli ütközésekor, vagy részben a formálódó kozmikus testbe történt becsapódásakor keletkezhettek. Ezek szerint a társulásokat alkotó ásványok környezetidegenek, azaz xeno kristályok. Az olivinek viszony lag sok vas(II)-oxidot tartalmaznak, de az ásványok belső részei, és a peremek között többnyire jelentős különbségek mutatkoznak. Nagy része hialosziderites (Fa = 36,1–38,2), a külső övek (keskeny sávok) pedig többnyire horto nolitos–ferrohortonolitos összetételűek (Fa = 54,8 vagy 53,4–89,7). Az inhomogén idiomorf oli vineket tartalmazó változatokban az eltérések kisebbek, a fayalit részaránya 22,7–39,4 mólszázalék (krizo lithialosziderit).

A spinellszerkezetű oxidok a felsorolt társulásokban különböző részarányokban aluminát-, ferrit- és krómitspinellt egyaránt tartalmaznak. A fehérzárványokban észlelt sok alumínium(III)-, magnézium(II)-, valamint viszonylag kevés króm(III)-oxidot tartalmazó közönséges, ill. Al-spinellel ellentétben a xenokristály-társulásokban a Cr2O3 és az FeO (ritkábban az Fe2O3 is) a spinellrácsú oxidok meghatározó összetevői. Ennek megfelelően — a kémiai elemzések átszámítása szerint — az adott oxidásványok 41,2, ill. 56–72 részarányát krómit alkotja. Emellett változó mennyiségű Alspinellt, magneziokrómitot, magnetitet, továbbá kevés ulvitot is tartalmaznak. A zónás ásványokban a peremek felé az összvas-oxid koncentrációja — ennek megfelelően a magnetit részaránya is — növekszik (max. 20%).

A fayalitból és szulfidokból álló társulásban a xenofenokristályokat sűrűn harántoló repedések sem az alapanyagban, sem pedig a szulfidokban nem folytatódnak, ami eltérő képződési körülményekre utal.

A 4,9% forsteritet, valamint 0,9% tefroitot tartalmazó (eredeti) fayalit és környezete erőteljesen átalakult. Az eredetileg mintegy 200×500 μm méretű fenokristályokon belül a jellegzetes kiszorítási folyamat eredményeképpen jelentős mennyiségű magnetit keletkezett, ami erős oxidációs folyamatot valószínűsít. A főleg piroxénekből álló összetört szétesett kondrum környezetét sajátos felépítésű „fenokristályok” — változatos összetételű olivin, andradit — és részlegesen átkristályosodott alapanyag-elegyrészek alkotják. A nagy Fe2O3-tartalmú andradit, valamint a szomszédos ásványok (a hedenbergit, hortonolit ferrohortonolit stb.) az adott társulásegyüttes vasban gazdag környezetben történt keletkezését jelzik.

Hivatkozások

FEGLEY, B. & POST, J. E. 1985: A refractory inclusion in the Kaba CV3 chondrite: some implications for the origin of spinel-rich objects in chondrites. Earth Planet. – Sci. Lett. 75, 297−320. https://doi.org/10.1016/0012-821x(85)90174-8

HEJTMAN, B. 1957: Systematická petrografie vývřelích kornín – Nakl. Českoslov. – Ak. Ved. Praha, 1957.

HUA, X. & BUSECK, P. R. 1995: Fayalite in the Kaba and Mokoia carbonaceous chondrites. – Geochim. et Cosmochim. Acta, 59, 563−578.

HUA, X. & BUSECK, P. R. 1998: Fayalitic halos around inclusions in forsterites from carbonaceous chondrites. – Geochem. et Cosmochem. Acta, 62, 1443−1458. https://doi.org/10.1016/s0016-7037(98)00075-1

KELLER, L. P. & BUSECK, P. R. 1990: Aqueous alteration of the Kaba CV3 carbonaceous chondrite. – Geochem. et Cosmochem. Acta, 54, 2113−2120. https://doi.org/10.1016/0016-7037(90)90274-o

KUBOVICS, I., GÁL-SÓLYMOS, K., DITRÓI-PUSKÁS, Z., BÉRCZI, SZ. 2000: New results from the Kaba meteorite. Part I. Chondrites. – Acta Geol. Hungarica, 43/4, 477−492.

MACPHERSON, G.J., BAR-MATTHEWS, M., TANAKA, T., OLSEN, E., GROSSMAN, L. 1983: Refractory inclusions in the Murchison meteorite. – Geochim. Cosmochim. Acta, 47, 823−839. https://doi.org/10.1016/0016-7037(83)90116-3

MEIBOM, A. & KROT, A. N. 1998: A lithic clast of oxidised CV3 material in the reduced CV3 chondrite breccia Vigarano. – 61st Annual meeting of the Meteoritical Soc.

OLSEN, E. J., DAVIS, A. M., HUTCHEIN, I. D., CLAYTON, R. N., MAYEDA, T. K., GROSSMAN, L. 1988: Murchison xenoliths. – Geochem. et Cosmochem. Acta, 52, 1615−1626. https://doi.org/10.1016/0016-7037(88)90230-x

PECK, J. A. 1984: Origin of the variation on properties of CV3 meteorite matrix and matrix clasts. – Lunar Planet. Sci., XV, 635−636.

WADHWA, M., WEISBERG, M. K., GROZAZ, G., PRINZ, M 1998: Did fayalites in the Kaba CV3 chondrite form in an asteroidal or a nebular environment?: Constraint from Mn-Cr systematics. – LPSC 1998.

Megjelent
2018-08-31
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei