Botanikai Közlemények

A Tolnai-hegyhát két Natura 2000 erdőterületének összehasonlító növényföldrajzi vizsgálata

2025-06-04T04:05:08+00:00

Jelen tanulmány a Tolnai-hegyhát két nagy erdőtömbjének a növényföldrajzi karakterét hasonlítja össze 2015 és 2019 között folytatott fitocönológiai adatgyűjtés eredményeinek feldolgozásával. A déli, Völgységbe kis részben átnyúló Lengyel–Hőgyészi-erdők Natura 2000 területen 102, az északi, a Mezőföldhöz közeli Kisszékelyi-dombság Natura 2000 területen 82 erdőrészletben végeztem fitocönológai mintavételezést. Az eredmények alapján a Kisszékelyi-dombságban lévő erdős területek összetételében jelentősen nagyobb szerepet kapnak a xerofil erdők asszociációi (Quercetea pubescentis-petraeae), és alacsonyabb a bükkös (Fagetalia sylvaticae) csoport aránya. A Lengyel–Hőgyészi-erdőkben a száraz erdei élőhelyeken több az európai flóraelem, ugyanakkor a száraz és a nedves élőhelyeken egyaránt jóval kevesebb a kontinentális elem, mint a Kisszékelyi-dombságban, ahol megjelennek a pannóniai sztyeprétek (Festucion rupicolae) fajai is. A délkelet-európai molyhos tölgyesek (Orno-Cotinetalia) pontusi, szubmediterrán elemeinek térnyerésével a mezofil erdőkben erősebbé válik a szubmediterrán jelleg a Kisszékelyi-dombságban. A két terület vegetációjában jelentős különbség, hogy a Lengyel–Hőgyészi-erdőkhöz viszonyítva a Kisszékelyi-dombságban amúgy is nagyobb területet elfoglaló xerofil erdőtípusok között már jelentős arányban megjelennek a Pulmonario mollis-Quercetum roboris hegylábi zárt erdőssztyep lösztölgyes és az Aceri tatarici-Quercetum roboris tatárjuharos lösztölgyes asszociációk. A Kisszékelyi-dombságban kisebb a törpe- és kúszócserje (Ch), és a hagymás, gumós, gyöktörzses (G) életformacsoport csoportrészesedése a xerofil asszociációkban, viszont nagyobb a cserjék (M) hasonló részaránya ugyanebben az összevetésben. Az összehasonlító elemzés alapján a Tolnai-hegyhát északi részén fekvő Kisszékelyi-erdőben magasabb a száraz tölgyesek, valamint az eurázsiai száraz gyepek karakterfajainak, továbbá a kontinentális és a szubmediterrán flóraelemeknek a részesedése, mint a tájegység déli részén a zárt tölgyes jellegű Lengyel–Hőgyészi-erdőkben, ezért ezek a Mezőföldhöz közeli erdők már egyfajta átmenetet képeznek a szubmediterrán erdőssztyep jellegű erdők felé.

Háztartási szintetikus mosószerek és a környezetkímélő mosószappan hatása a búza csírázására, növekedésére és fiziológiai tulajdonságaira

2025-06-04T04:12:05+00:00

A tisztítószerek növekvő, széles körű használata jelentős környezetszennyező forrás. A környezettudatos magatartásra törekvés a háztartásokban is egyre gyakrabban jelenik meg, melynek egyik lehetősége a környezetkímélő mosószerek alkalmazása. Ebben a munkában összehasonlítottuk a kereskedelmi forgalomban kapható szintetikus mosószerek és a mosószappanból készített mosóoldat búzára (Triticum aestivum L.) gyakorolt ökotoxikus hatását. A vizsgálatokba három nem környezetbarát (A, B és C) és egy környezetbarát szintetikus folyékony mosószert vontunk be, és hasonlítottunk össze mosószappanból készített mosóoldat hatásával. A mosószeroldatok adagolási útmutató szerinti, illetve annál töményebb koncentrációiban vizsgáltuk a búza csírázására, a csíranövények tömegére, a hajtás és gyökér növekedésére, a levél karotinoid- és klorofilltartalmára, fotoszintézisére és peroxidáz enzimaktivitására gyakorolt hatását. A mosószappanoldat a csírázást nagy töménységben (400 ml l^–1) sem csökkentette, míg a szintetikus mosószerek már 100 ml l^–1-es oldatban is gátolták, 400 ml l^–1 koncentrációban pedig teljesen megakadályozták azt. A csíranövények tömegének változása a kezelések hatására hasonló mintázat szerint mutatta ki a mosószerféleségek toxicitását. Már a gyártók javasolta alacsony (2,5–5 ml l^–1) koncentrációban is csökkent a példányok tömege, kivéve a környezetbarát mosószerben és a mosószappanoldatban nevelt csíranövényekét. A nem környezetbarát szintetikus mosószerek 2,5 ml l^–1 koncentrációja 33–53%-kal csökkentette a hajtások és 84–92%-kal a gyökerek hosszát, a környezetbarát mosószer 100 ml l^–1 koncentrációtól fejtett ki intenzív gátló hatást. A mosószappanoldatnak nem volt ilyen erős hatása, még 100–400 ml l^–1 töménységű oldatában is csak 34–38%-kal csökkent a hajtások és 81–87%-kal a gyökerek hossza. A növekedésgátlás minden mosószer esetében erőteljesebben érintette a gyökereket, mint a hajtásokat. A fotoszintetikus pigmentek (kl-a, kl-b, karotinoidok) koncentrációja az A, B és C szintetikus mosószerek hatására már kis (2,5 ml l^–1) koncentrációnál is csökkent, a B mosószer esetében 5 ml l^–1 koncentrációban már nem is volt mérésre alkalmas életben maradt növény. A környezetbarát szintetikus mosószernél a pigmenttartalom csökkenés csak 100 ml l^–1 koncentrációnál jelentkezett. A fotoszintetikus elektrontranszport hatékonyságát tükröző II. fotorendszer maximális kvantumhozama (Fv/Fm) csak kis mértékben változott a kezelések hatására, így alacsony értékű indikátornak bizonyult. Az oxidatív stressz következtében fellépő peroxidáz enzimaktivitás növekedés a nem környezetbarát szintetikus mosószereknél a növekvő alacsony mosószer-koncentrációknál jól kimutatható volt. A környezetbarát mosószer esetében a peroxidáz-aktivitás alacsony szintű és változatlan maradt, a mosószappan oldataiban magas (100–400 ml l^–1) oldatkoncentrációig a kétszeresére emelkedett. A mosószerek okozta stressz jellemzésére a csírázás, a gyökérnövekedés, a pigmenttartalom és a peroxidáz-aktivitás bizonyult alkalmas mutatónak.

A javasolt adagolási koncentrációban alkalmazva, a mosószappanoldat és a környezetbarát szintetikus mosószer nem korlátozta jelentősen a búza csírázását, növekedését és fiziológiai tulajdonságait, míg a nem környezetbarát szintetikus mosószerek gátló hatást fejtettek ki. Vizsgálataink szerint a mosószappanoldat és a vizsgált környezetbarát mosószer – annak ellenére, hogy az utóbbi szintetikus felületaktív anyagokat is tartalmaz – a szürkevízbe kerülve csekély környezeti kockázattal járhat.

Természetközeli sziki legelő diverzitásának és fajösszetételének változása különböző gyephasznosítási módok esetén

2025-06-04T04:16:52+00:00

A Kárpát-medence számottevő részét borító eurázsiai erdőssztyep meghatározó, gyep takarmánybázisra alapozott állattenyésztésnek adott otthont még pár évtizede is. A 21. században a folyamatosan csökkenő legeltetett állatlétszám és a természetvédelmi célú gyephasznosítás korlátozott támogatása eredményeként növekszik a gyepgazdálkodással hasznosított, mára felhagyott gyepek területe. Ugyanakkor a munkaerőhiány kezelésére létesített legelőkertekben a túllegeltetés kopárosodást okoz. Kutatásunkban egy külterjesen művelt, természetközeli gyep diverzitásának és fajösszetételének változását követtük nyomon különböző hasznosítási módok mellett. Alföldi cickafarkos-füves puszta és ecsetpázsitos sziki rét közötti átmenti gyeptársulású legelőn 2009-ben elindított kísérletben az alkalmazott kezelések a következők voltak: zéró hasznosítású gyep, kaszálás, réthasznosítás (kaszálás és sarjú legeltetés juhokkal), valamint túllegeltetés. A 11 évet felölelő kísérleti időszak utolsó 4 évében, 2017–2020 között folytattuk a vizsgálatokat. Évente egyszer fitocönológiai felmérést végeztünk, rögzítve a növényfajok borítását. Eredményeink szerint a Shannon-diverzitás a túllegeltetett és a réthasznosítású területen jelentősen magasabb volt, mint a zéró hasznosítású vagy kaszált gyepekben, ami elsősorban a fajszámok különbségének tulajdonítható. A réthasznosítású terület volt a legfajgazdagabb 29 növényfajjal a vizsgálat 4 éve alatt, míg a legfajszegényebb a zéró hasznosítású gyep volt, 2017-ben mindössze 6 fajjal. Az egyenletesség értékei kevésbé tértek el egymástól a különböző kezelésekben. A vizsgálat 4 éve alatt nem változott számottevően a Shannon-diverzitás értéke adott gyephasznosításon belül. A kaszáló és a zéró hasznosítású területeken magasabb volt a füvek részesedése a fajszámból és az összborításból, mint a réthasznosítású vagy a túllegeltetett kezelésekben. A kaszáló és a rét kezelésekben domináns szálfű Alopecurus pratenis borítása a túllegeltetett gyepben 10% alá csökkent. A legelés intenzitásának növekedésével az aljfű Festuca pseudovina előretörése figyelhető meg. A zéró hasznosítás esetén a Rosa canina okoz cserjésedést. Az egyéves Hordeum murinum kizárólag a túllegeltetett kezelésnél jelent meg, és borítása 13,5%-ról 22,9%-ra nőtt 2017 és 2020 között, ami már jelentős juhegészségügyi kockázatot jelenthet. Kutatómunkánk eredményei alapján a vizsgált élőhelyhez hasonló éghajlati és talajadottságok mellett leginkább a réthasznosítási gyepgazdálkodási gyakorlat képes megőrizni a természetközeli gyepasszociációk eredeti fajdiverzitását.

A szöszös, a pannon és a takarmány bükköny (Vicia villosa, V. pannonica, V. sativa), valamint a bíbor- és az alexandriai here (Trifolium incarnatum, T. alexandrinum) termesztésbe vonásának története Magyarországon

2025-06-04T04:25:08+00:00

Szemlénkben öt, napjainkban főként zöldtrágyázási és vetőmag-előállítási célokból termesztett pillangós virágú növény szántóföldi honosításának, illetve termesztésük kibontakozásának történetét tekintjük át a 19. századtól a 20. század első feléig tartó időszakban. A közel-keleti származású, de nálunk régóta spontán meghonosodott Vicia villosa Roth magyarországi termesztése főként kedvező németországi tapasztalatok hatására kezdődött, zöldtakarmány nyerése céljából. Kedvezőtlen időjárási viszonyok és talajadottságok mellett is jó hozamokat produkált. A Kárpát-medencében feltehetően honos Vicia pannonica Crantz termesztésbe vonásához az USA-ból érkezett tudósítások is hozzájárultak. Jó magkötésén túlmenően nálunk is ízletes takarmányt szolgáltatott. A Vicia sativa L.-t már a neolitikumban, a bronz- és vaskorban is termesztették a Kárpát-medence népei. Később, a nyomásos földművelésről a váltógazdálkodásra való áttérés időszakában, külföldi fajtái révén újra meghonosították és takarmánynövényként az ugarba vetették. A mediterrán eredetű Trifolium incarnatum L.-t nálunk kezdetben leginkább tarlóveteményként vagy herepótló növényként hasznosították, de később fontos vetőmagexport-cikk lett. A Trifolium alexandrinum L. vetőmagok az első hazai honosítási kísérletekhez valószínűleg közvetlenül Afrikából érkeztek. Leginkább takarmánynövényként, öntözéses gazdálkodásban termesztették másodnövényként és a rizses vetésforgókban.

Talaj- és sziklalakó Anacamptodon splachnoides (Froel. ex Brid.) Brid. (Amblystegiaceae) előfordulás Magyarországon

2025-06-04T04:32:32+00:00

2024. május 14-én, Pécs város szélén, a Hideg-völgy északi partoldalában, egy termetes Fagus sylvatica tövében előkerült az Anacamptodon splachnoides (Froel. ex Brid.) Brid. újabb mecseki állománya. A felfedezés különlegessége három dologból fakad: i) a lelőhely a faj elterjedésének D-i határán található, ii) az eddig regisztrált legnagyobb (2900 cm²) kiterjedésű magyarországi telepről van szó, valamint iii) a megszokottól eltérően nem dendrotelmában, hanem a gyökérfőnél talajon, valamint az alatta található sziklakibúváson él a moha. A dolgozatban röviden tárgyaljuk a faj előfordulási körülményeit, illetve kitérünk a ritka jelenség lehetséges magyarázataira és következményeire.

Növénytani szakülések

2025-06-02T17:36:25+00:00

Összefoglaló nélkül.