Botanikai Közlemények

A magyar tölgy (Quercus conferta Kit.) hibridjei. A nothotaxonok kritikai értékelése

Dénes Bartha — 2024-11-27

A korábbi tanulmányokban törekedtem a magyar tölgy helyes tudományos nevének és szinonimáinak tisztázására, a faj alatti taxonok neveinek bemutatására és elemzésére. Az infraspecifikus taxonómiai típusok tisztázása és elfogadása után e tanulmány a nothotaxonok áttekintésére és kritikai értékelésére vállalkozott. A feldolgozott herbáriumi anyagok nómenklatúrai és taxonómiai revíziója nyomán 8 nothotaxon elkülönítése javasolt, amelyből 6 nothospecies, 2 pedig nothosubspecies. Valamennyihez sikerült típuspéldányokat is fellelni, illetve kijelölni. Továbbá 1 homotipikus (nómenklatúrai) és 39 heterotipikus (taxonómiai) szinonim nevet lehetett a nothotaxonokhoz hozzárendelni. A szülőfajok nagyfokú morfológiai változatossága, illetve visszakereszteződés miatt a hibridek is jelentős változatosságot mutatnak. A levélmorfológiai bélyegeken
túl ajánlott a kéreg, a vessző szőrözöttsége, a rügypikkelyek színe, a terméstengely hossza, a kupacspikkely alakja és a kupacspikkelyek kupacshoz simulása mértékének vizsgálata is.

Az Iris nyaradyana Prod. taxonómiai elkülönítése molekuláris markerekkel

János Sisa — 2024-11-27

A Nyárády Erazmus Gyuláról elnevezett Nyárády-nőszirmot (Iris nyaradyana Prod.) Romániából, a Felső-Maros völgyének szikláiról írták le 1934-ben. A faj taxonómiai helyzete máig vitatott, morfológiája alapján egyes szerzők az I. aphylla, más szerzők pedig az I. × germanica fajjal azonosítják. Kutatásunk során elsőként vontuk be molekuláris vizsgálatba a Nyárády-nőszirmot, és célunk volt a faj rokonságának elemzése és értékelése molekuláris markerek alapján. Munkánk során a nukleáris ITS régiót és öt kloroplasztisz DNS markert (matk5–matk6, psbA5’R–matk8F, petL–psbE, psbM–trnD, trnL5’^UAAF–trnF^GAA) alkalmaztunk, melyek segítségével összesen 9 Iris faj mintáit hasonlítottunk össze és további két faj (Crocus sp., Gladiolus sp.) szekvenciáját külcsoportként használtunk fel. Az egyik kloroplasztisz marker, a matk5–matk6 nem volt variábilis ezeknél a fajoknál, amit ezért a további vizsgálatokból kihagytunk. A szekvenciák elemzésével megállapítottuk, hogy az Iris nyaradyana az I. × germanica, I. pallida, I. variegata és I. aphylla fajokkal áll legközelebbi rokonságban, de a molekuláris mintázat alapján egyértelműen egyik fajjal sem azonos. Egyes szerzők vélekedésével ellentétben a molekuláris összehasonlítás alapján a Nyárády-nőszirom nem az I. aphylla egyik populációja, attól több tulajdonságban is különbözik, annak ellenére, hogy az I. aphylla faj nagyfokú morfológiai variabilitásáról korábbi publikációk említést tesznek. A kloroplasztisz DNS szekvenciákból készült Templeton-Crandall-Sing (TCS) analízis a Nyárády-nőszirom haplotípusait az I. × germanica és I. variegata egyes haplotípusaival találta leginkább hasonlónak. A kloroplasztisz törzsfán a három I. nyaradyana egyed közösen alkotott egy nagy támogatottságú, önálló kládot.

Embriófejlődés és magoncok kelése ex situ kísérletben az apró vetővirágnál (Sternbergia colchiciflora Waldst. et Kit.)

Bálint Pacsai — 2024-11-27

Az apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora Waldst. et Kit., Amaryllidaceae) szárazgyepekben előforduló, többször termő évelő lágy szárú növény. Elterjedési területének nagy részén veszélyeztetett faj, melynek életmenete és reprodukcióbiológiája kevéssé tanulmányozott. A 2020 és 2023 között végzett ex situ vizsgálat során a faj kelését tanulmányoztuk. Vetési kísérletben kerestük, milyen beavatkozásokkal fokozható a kelés sikere. A magokat részben a természetes körülményeket utánzó módon, részben különböző kezelések után vetettük el. Emellett vizsgáltuk a termésérést követő hónapokban az embrió fejlődésének dinamikáját.

A kísérleteket megelőzően két alkalommal is megállapítottuk az ezermagtömeget, mely az irodalmi adatokkal jól egyezően 5,60 (2021) és 5,84 g-nak (2022) adódott. A vetési kísérletek során mérsékelt csírázási sikert tapasztaltunk: a kelési arány – kezeléstől függően – 0 és 37,5% között változott. A 2020-ban és 2021-ben gyűjtött, 2021 őszén elvetett magok csak közel másfél év elteltével kezdtek kihajtani, míg a 2022-ben, a termésérést követően rögtön elvetett magok egy része már a rákövetkező évben kikelt. A kezelt magok esetében a szkarifikáció jelentősen gyorsította a csírázást, már 10 héttel a vetést követően megjelentek az ilyen magokból származó magoncok. Az egyes kezeléseket összehasonlító kísérletben a termésérést követően azonnal elvetett, kezeletlen magok kelési sikerétől messze elmaradt a négy hónap tárolás után vetett magoké, kezeléstípustól függetlenül.

Az embriófejlődés vizsgálatára beállított kísérletünkben nem tapasztaltuk a magok szkarifikációjának jelentős hatását az embrió növekedésére. Az embriók hossza a vizsgált időszakban (június és október vége között) mindvégig lassan, de közel egyenletes tempóban nőtt (a kezdetben átlagosan 1,21 mm embrióhossz a kísérlet végére 2,08 mm-re nőtt – ez a magok hosszának 48,8, illetve 72,8%-át jelentette). Az időbeli változás üteméből következtetve az embriók még nem érték el végleges méretüket, és a magok nem kezdtek el kihajtani.

Az embrióvizsgálat és a kezeléseknek alávetett magok kelési dinamikája alapján a morfofiziológiai magnyugalmi típust tartjuk a legvalószínűbbnek az apró vetővirág esetében. A kísérlet folytatásának fontos eleme lesz a szerzett információkon alapuló, hatékonyabb csíráztatási módszer tervezése és próbája, illetve a magoncok túlélésének, fejlődésének vizsgálata.

A Bidens connata Muhl. ex Willd. Magyarországon és kiegészítések idegenhonos fajok hazai elterjedéséhez

Dávid Schmidt — 2024-11-27

Tanulmányunkban 79 idegenhonos faj új elterjedési adatait mutatjuk be Magyarország területéről az elmúlt néhány évből. A felsorolt fajok közül öt (Bidens connata, Dianthus giganteus, Guizotia abyssinica, Oenothera deflexa, Polypogon monspeliensis) a magyarországi adventív flórára nézve új adat. A Bidens connata több előfordulását a Tisza középső és alsó szakaszán, parti növényzetben regisztráltuk. A ritkán ültetett dísznövényként ismert Dianthus giganteus a Balaton-felvidék és a Rába-völgy egy-egy pontján, zárt gyepben jelent meg. A kelet-afrikai eredetű Guizotia abyssinica előfordulásai egyelőre alkalmi megjelenések, a fajt vélhetően haleleséggel hurcolták be. Az Oenothera deflexa-t a Hatvani-síkon, parlagon találtuk, a Polypogon monspeliensis Rábapatyon egy kavicsbánya-gödörben került elő. A Symphoricarpos orbiculatus feltehetően már most elterjedtebb, alultérképezett faj, elsősorban települések közelében számíthatunk felbukkanására. Ismertetjük a magas inváziós potenciállal rendelkező Artemisia verlotiorum megjelenését a Duna szigetközi szakaszáról. Az elmúlt két-három évtizedben gyors ütemben teret hódító, napjainkra már általánosan elterjedt fajok közül az Euphorbia maculata és a Lepidium densiflorum terjedési ütemét térképen szemléltetjük. A vasútvonalak mentén néhány éve megjelent, azóta intenzíven terjedő Lepidium oblongum, valamint a közlekedési utak mentén egy évtizede jelen lévő Plantago coronopus elterjedésével kapcsolatos ismereteket jelentős számú új adattal bővítjük. Beszámolunk az Eclipta prostrata ismétlődő felbukkanásáról folyóparti környezetben, a Torilis nodosa gyors terjedéséről a Balaton menti települések száraz termőhelyein, jelentős számú új megfigyelése alapján pontosítjuk a Panicum dichotomiflorum, a Panicum riparium és a Setaria faberi inváziójának aktuális helyzetét. Elsőként számolunk be az Albizia julibrissin, a Chenopodium pumilio, az Euphorbia serpens és a Parietaria judaica előfordulásáról a Nyugat-Dunántúl, a Lepidium virginicum megjelenéséről a Dunántúli-középhegység területén. A jövőben várhatóan veszélyes invázióssá válhat homokterületeken a Leymus arenarius, száraz gyepekben az Elymus elongatus, cserjésedő területeken a Buddleja davidii és a Pyracantha coccinea, települési kultúrgyepekben a Pennisetum alopecuroides.

A Bükkös-patak (Visegrádi-hegység) tájtörténete az elmúlt 257 évben: a fás vegetáció változásai

Igor Dukay — 2024-11-27

A folyóvizek fákkal kísért települési szakaszai napjainkban egyre inkább felértékelődnek, és sok helyen kezdődik meg a patakok rekonstrukciója, amihez elengedhetetlen a patak menti fás vegetációsáv kialakulásának és korábbi változásainak megismerése. A fás vegetáció és a tájhasználat változásait XVIII–XX. századi katonai és kataszteri térképek, a XX. század második feléből származó légi felvételek, XX. és XXI. századi fényképfelvételek és XXI. századi műholdfelvételek alapján vizsgáltuk a medermorfológia változásaival összefüggésben a Bükkös-patak (Visegrádi-hegység) mentén, ezzel egy 257 éves periódus időben pontszerű változásait követtük nyomon a patak teljes, mintegy 18 km-es hosszán. A tájhasználatra, elsősorban az azzal összefüggésben lévő mederrendezésekre vonatkozó, helyi kiadványokban megjelent leírások áttekintése segítette a részletes kép kirajzolódását. A patak menti fás vegetációsáv az 1765. évi határbejárási térképen a patak középső szakaszán még megfigyelhető, az 1780-as években azonban már jelentős hosszon hiányzott. Ezt követően, az 1880-as évektől az 1970-es évekig végig erdősült volt a patak mente a Szentendre belvárosi szakasz kivételével. Egyes szakaszokon égerligetek, másutt enyves éger dominálta vagy elegyes fás sávok alakultak ki, megint máshol a fenntartási munkák vagy korábbi erdészeti és árvízvédelmi beavatkozások miatt az éger nem volt képes visszatelepülni vagy tartósan fennmaradni. A patakvölgy felső szakaszain tölgyesek, bükkösök, szurdok- és törmeléklejtő-erdők lehettek jellemzők és vannak jelen most is. A patak menti fás vegetáció spontán regenerálódása az ebben részt vevő fajok terjedési módja és az alapvető környezeti feltételek mellett a meder- és völgymorfológiával is összefügg. Az eredmények hozzájárulhatnak az időközben a helyi önkormányzatnál is céllá vált élőhelyrekonstrukció megtervezéséhez és megvalósításához.

Magyarországi erdőtermészetesség-értékelő módszerek áttekintése és összehasonlítása

László Zoltán — 2024-11-27

Egységes európai módszert természetesség-becslés céljából még nem dolgoztak ki. Minden országnak és kutatócsoportnak megvan a saját (erdő)természetességmérő, illetve értékelő módszere. Csehország jogszabályait és módszerét példaértékűnek tartjuk, ezért ezt részletesen bemutatjuk. Magyarországon az erdőtermészetesség-értékelésnek több évtizedes története van, amelyet áttekintünk munkánk során. A módszereket röviden bemutatjuk, illetve a változókészletüket részletesen összevetjük. Az irodalomkutatás során azt találtuk, hogy először a botanikusok cönológiai mutatók segítségével adtak információt a vizsgált területek degradáltságáról. Az erdészek a gazdálkodási szempontokat is bevonták a saját módszereik kidolgozásába. A Magyarországi erdők természetességének vizsgálata (TERMERD) projektben csúcsosodtak ki a módszertani törekvések, hiszen ez rendelkezett a legátfogóbb változókészlettel és legnagyobb (országos szintű) tényleges terepi adatgyűjtésen alapuló értékeléssel. Szinte minden ezt követő új módszer a TERMERD kisebb-nagyobb mértékű átdolgozásából, fejlesztéséből, tömörítéséből állt. A TERMERD projekt hatására a 2009. évi Erdőtörvény óta minden erdőrészletről kötelező megállapítani annak Természetességi Mutatóját (TERMMUT). A TERMMUT módszere nincs gondosan publikálva, számítása jelentős szubjektivitással terhelt. A csehországi jogszabályokkal összevetve azt tapasztaltuk, hogy az alkalmazott nómenklatúra nincs összeegyeztetve a nemzetközi szabványokkal. A TERMMUT kapcsán felmerülő problémák feloldása az lehetne, ha más, kellő mértékben validált módszerrel értékelnénk országos szinten az erdeink természetességét, és ennek eredményeit kommunikálnánk külföldre.

A mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) levegőből történő tőszámlálásának feltételei

Gábor Bakó — 2024-11-27

A mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) természetvédelmi helyzete indokolja az állományok monitoring jellegű vizsgálatát, a tövek számának nyomon követését. A virágzó egyedek számának rendszeres megállapítását nehezíti, hogy a faj csak rövid ideig észlelhető, és nagy kiterjedésű réteken fordul elő. Míg a korábban rendelkezésre álló megoldások idő- és költségigénye nem tette lehetővé az évenkénti teljes körű adatgyűjtést, a légi felmérés költséghatékony segítséget nyújthat az állományok aktuális virágzó egyedszámának becslésében. Ennek a modern módszernek is vannak fizikai korlátai: az ortofotó-mozaik geometriai megbízhatóságát 10 cm alatti értéken kell tartani, a felvételeket nagy átfedéssel készíteni (legalább 80% sorok közötti, legalább 90% soron belüli átfedések), a terepi felbontást pedig 0,7 mm körülire szükséges tervezni.

Növénytani szakülések

Eszter S.-Falusi — 2024-11-26