Multidiszciplináris Egészség és Jóllét

Mi alakítja az egészségünket? – a Szerkesztőség ajánlója új lapszámunkhoz

MEJ Szerkezstőség — 2026-09-07

A Multidiszciplináris Egészség és Jóllét legújabb lapszámának írásai különböző témákon keresztül, mégis egy közös kérdés köré rendeződnek: hol és hogyan alakíthatjuk az egészséget? A válaszok messze túlmutatnak az egészségügyi ellátórendszeren. A szakpolitikai döntések, a társadalmi és gazdasági környezet, az emberi kapcsolatok, a digitális infrastruktúra, az információs tér vagy éppen a helyi közösségek egyaránt meghatározhatják egészségünket és az egészségben eltöltött éveink számát.

Minden szakpolitikai döntésben meg kell jelenjen az egészség szempontja

József Vitrai — 2026-09-07

Önálló népegészségügyi államtitkárság, új intézményi struktúra, megerősített egészségfejlesztés, korszerűbb szakemberképzés és hosszú távon kiszámítható finanszírozás – Vokó Zoltán népegészségügyi államtitkár az interjúban felvázolja, milyen alapokra épülhet a megújuló hazai népegészségügy.

A dohányzási ártalomcsökkentés: bizonyítékok és érdekek

József Vitrai — 2026-09-07

Bevezetés: A dohányzás minden használó egészségét károsítja, rontja életkilátásait, és a környezetében élőket is veszélyezteti. A nikotinfüggőség hozzájárul a dohányzás fenn-tartásához és a káros expozíció meghosszabbításához. A dohányzó ember elsődleges érdeke ezért a dohányzás mielőbbi abbahagyása és a nikotinfüggőség megszüntetése.

Vélemény: Az alternatív dohány- és nikotintermékek egy része a cigaretta teljes helyettesítése esetén csökkentheti az egyes káros anyagoknak való kitettséget, hosszú távú hatásuk a megbetegedésekre és a halálozásra azonban nem kellően bizonyított. Az ártalomcsökkentés lehetőségeinek értékelését különösen fontossá teszi, hogy a dohány- és nikotintermékeket értékesítő vállalatok gazdasági érdeke termékeik piaci jelenlétéhez kötődik. Írásunk svéd és japán példákon mutatja be, hogyan épülhetnek valós adatokból egyoldalú sikertörténetek, ha az összehasonlításból kimaradnak a más magyarázatokra utaló adatok.

Következtetések: Az ártalomcsökkentés helyét, alkalmazásának feltételeit és korlátait a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján, a dohányzó emberek érdekeit szem előtt tartó, független egészségügyi és tudományos szereplőknek kell megítélniük. Hosszabb távon a népegészségügy feladata az egészséget és jóllétet szolgáló cselekvési lehetőségek bővítése is, hogy az embereknek egyre kevésbé legyen szükségük egészségkárosító magatartásokra a nehéz helyzetekhez való alkalmazkodáshoz.

A kutatás nem a kutatási tervvel kezdődik

József Vitrai — 2026-09-07

Bevezetés: A kutatásmódszertani oktatásban a hallgatóktól gyakran már a kutatás korai szakaszában kutatási kérdések és hipotézisek megfogalmazását várják el. Ez a gyakorlat azonban könnyen ahhoz vezethet, hogy a vizsgált probléma mélyebb megértése előtt leszűkül a kutatás vizsgálati fókusza, miközben háttérbe szorulnak azok az ontológiai, episztemológiai, rendszerszintű és értékrendi előfeltevések, amelyek a kutatás egészét meghatározzák.

Vélemény: A cikk amellett érvel, hogy a kutatás nem a kutatási terv elkészítésével vagy a módszerek kiválasztásával kezdődik, hanem a vizsgált probléma fokozatos megértésével. Egy egészségtudományi példán keresztül bemutatja, hogy a kutatási kérdések és hipotézisek mögött gyakran rejtett előfeltevések húzódnak meg, amelyek alapvetően befolyásolják a kutatás irányát és eredményeinek értelmezését. A Kutatásmódszertani Fa szemlélteti, hogy a kutatás látható módszertani elemei mélyebb filozófiai és metodológiai alapokra épülnek, míg egy második modell a kutatás iteratív, folyamatosan finomodó megismerési folyamatát mutatja be. A szerző ennek alapján a kutatásmódszertani oktatás és a témavezetés szemléletének újragondolását javasolja.

Következtetések: A kutatási tervet nem a kutatás kiindulópontjaként, hanem a probléma megfelelő megértését követő első érett összefoglalásként érdemes kezelni. A kutatás-módszertani oktatásnak nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie a probléma értelmezésének támogatására, a kutatási kérdések fokozatos kialakulására és a kutatást meghatározó előfeltevések tudatosítására.

Innovatív egészségkommunikáció: Az információbőség paradoxona — egészségkommunikáció az algoritmusok korában

Dorina Viktória Pető — 2026-09-07

Bevezetés: Az elmúlt két évtizedben az egészségügyi információhoz való hozzáférés radikálisan bővült, ám ebből nem következett automatikusan, hogy a lakosság könnyebben igazodik el az egészséggel kapcsolatos információk között. A magyarázat az információs környezet átalakulásában rejlik: a közösségi médiában az egészségtartalmak túlnyomó része nem szakmai kontroll mellett készül, az elérésről algoritmusok döntenek, a hiteles üzenet pedig a szórakoztató tartalommal versenyez a figyelemért. A WHO által a COVID–19-járvány idején népegészségügyi alapfogalommá emelt infodémia jelensége jelzi: az információs környezet ma az egészség önálló meghatározó tényezőjeként kezelendő.

Vélemény: Az írás amellett érvel, hogy az egészségkommunikáció feladata megfordult: a szűk keresztmetszet többé nem az információ hiánya, hanem annak túlkínálata – a hozzáférés helyett a hitelesség és a figyelem vált szűkös erőforrássá. Ebben a keretben értelmezi újra az egészségműveltség (Nutbeam) és a mentális egészségműveltség (Jorm) fogalmát, áttekinti az evidenciaalapú online egészségkommunikáció hatékonyságára vonatkozó bizonyítékokat, majd a tézist az ADHD esettanulmányán demonstrálja. Az ADHD az infodémia-paradoxon sűrített példája: miközben a kórkép – különösen felnőttkorban – tömegesen aluldiagnosztizált, a közösségi médiában az egyik legnézettebb egészségtéma, ahol a tartalmak jelentős hányada félrevezető. A kereslet tehát adott; a kérdés az, hogy hiteles vagy félrevezető kínálat elégíti-e ki.

Következtetések: Az egészség-félretájékoztatás kezelése és a figyelemért folytatott verseny ma népegészségügyi kompetencia. A hiteles egészségkommunikációnak nem elég jelen lennie a közösségi médiában: a platformok logikájához igazodva, tudatosan tervezett tartalommal kell versenyképesnek lennie. Az itt bemutatott elvek bármely kórkép kommunikációjára átvihetők; az írás egy négyrészes sorozat első tagja, amely a következő részekben az üzenettervezés, a hírvivői hitelesség és a félretájékoztatás elleni kommunikációs stratégiák, valamint a hatásmérés kérdéseit tárgyalja.

Cikkismertetés: Várható élettartam és digitális egyenlőtlenség – a távközlési hálózatok mint az egészség társadalmi feltételei

Iván Devosa — 2026-09-07

A cikk elsősorban népegészségügyi és társadalompolitikai döntéshozóknak, egészség-gazdaságtani kutatóknak, valamint a digitális fejlesztésekért felelős szakembereknek lehet hasznos, mert közérthetően foglalja össze, miért kell a digitális hozzáférést az egészség társadalmi feltételei közé sorolni. Hazánk szerencsére igen jól áll a hálózati lefedettség kérdésében, ám továbbra is figyelniük kell a gazdasági szereplőknek is a felügyeleti szerveknek, hogy a hozzáférés magas szintű maradjon mind társadalmi mind pedig földrajzi területtől függetlenül.

Cikkismertetés: Egyre tovább élünk – de nem feltétlenül jó egészségben

József Vitrai — 2026-09-07

A tanulmány eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a népegészségügyi siker mércéje ma már nem kizárólag a várható élettartam növelése, hanem az egészségben eltöltött életévek számának gyarapítása. Ez a szemléletváltás a mindennapi gyakorlatban és a szakpolitikai döntésekben egyaránt új feladatokat jelent.

A lakossággal közvetlen kapcsolatban álló szakemberek – így a pedagógusok, a háziorvosok, a védőnők, valamint az alap- és szakellátás más szereplői – számára ez azt üzeni, hogy a betegségek megelőzése és kezelése mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a tartós egészségkárosodások megelőzésére, a mentális egészség támogatására, a rehabilitációra és az önálló életvitel minél hosszabb megőrzésére.

A döntéshozók és szakpolitikai tanácsadók számára a tanulmány azt jelzi, hogy a népegészségügyi programok tervezésekor és értékelésekor a várható élettartam mellett célszerű kiemelt mutatóként figyelembe venni az egészségben eltöltött életévek alakulását is. Magyarország számára ez kettős kihívást jelent: a korai halálozás további csökkentése mellett arra is törekedni kell, hogy a megnyert életévek minél nagyobb része egészségben teljen. Ennek érdekében olyan intézkedésekre van szükség, amelyek egyszerre segítik az egészséges életmódot, alakítják az egészséget támogató életkörülményeket, mérséklik a módosítható kockázati tényezőknek való kitettséget, valamint fejlesztik a krónikus betegségek megelőzését és gondozását, a rehabilitációt és a mentális egészség támogatását.

Cikkismertetés: Az egészségfejlesztés és betegségmegelőzés finanszírozási forrásainak bővítése - Okos, tovagyűrűző befektetések

Balázs Babarczy — 2026-09-07

Az SCI modellek közép-európai alkalmazását nehezíti a legtöbb modellhez szükséges nonprofit vagy társadalmi elkötelezettségű befektetői ökoszisztéma fejletlensége. Ugyanakkor hatékony kormányzati koordináció mellett ezek a megoldások szolgáltatói oldalról segíthetnek a különböző állami szektorok közötti együttműködés elmélyítésében, illetve a civil szféra és a szélesebb társadalom intenzívebb bevonásába az egészségfejlesztési és betegségmegelőzési programokba. Ezen túlmenően a koncepció segít a prevenció befektetési értelmezésének hangsúlyozásában, a pusztán kiadási szemlélet helyett.

Cikkismertetés: Mi magyarázza a rosszabb egészségi állapotot és a magasabb egészségügyi kiadásokat az alacsonyabb jövedelműeknél?

Iván Devosa — 2026-09-04

A cikk ajánlható népegészségügyi, egészségpolitikai és egészség-gazdaságtani szakembereknek, valamint azoknak a döntéshozóknak, akik az egészségkülönbségek csökkentését nem kizárólag egészségügyi beavatkozásokkal, hanem társadalmi és gazdasági intézkedésekkel is támogatni kívánják. Oktatási célra is különösen hasznos, mert egyetlen ország példáján szemléletesen mutatja be, hogy a krónikus betegségek és a társadalmi meghatározók miként „osztoznak” a megfigyelt egyenlőtlenségeken. A magyar szakemberek számára különös fontossággal bírhat ez a cikk, hiszen egyértelműen jelzi, hogy az egészségkülönbségek csökkentése az egészségügyi beavatkozásokon túl társadalmi és gazdasági intézkedéseket is igényel, amelyekben hazánk sajnos eléggé lemaradt. A cikk szemléletesen mutatja meg hogy a társadalmi meghatározók miként befolyásolják a krónikus betegségek megjelenését, illetve az esélyegyenlőtlenséget.

Cikkismertetés: A negatív társas kapcsolatok mint a felgyorsult öregedés, a gyulladás és a multimorbiditás újonnan azonosított kockázati tényezői

Iván Devosa — 2026-09-07

A tanulmány elsősorban népegészségügyi, szociológiai, pszichológiai és egészségpolitikai szempontból fontos, hazánkban is jól ismert problémákat vizsgál: kiválóan használható mindazon szakemberek számára, akik az egészségi egyenlőtlenségek, a társas környezet, a stressz és az öregedés kapcsolatát vizsgálják. Oktatási célra is különösen alkalmas, mert világosan mutatja be, hogy a káros társas környezet nem pusztán lelki teher, hanem testi szinten is kimutatható következményekkel járhat.

Cikkismertetés: A fizikai aktivitás szerepe a 21. századi népegészségügyben

Iván Devosa — 2026-09-07

Különösen hasznos azon szakemberek számára, akik a fizikai aktivitást nem pusztán egyéni életmódbeli döntésként, hanem társadalmi, környezeti és egészségpolitikai kérdésként szeretnék értelmezni. Az ismertetett cikk a testmozgást nem egyéni fegyelemként, hanem társadalmi, környezeti és egészségpolitikai kérdésként mutatja be. Ez a szemlélet Magyarországon is hasznos, mert segít túllépni azon az egyszerű üzeneten, hogy „mindenki mozogjon többet”, és helyette azt helyezi fókuszba, hogy kinek, hol, milyen feltételek mellett és mennyire biztonságosan lesz valódi lehetősége az egészséget támogató mozgásra.

Cikkismertetés: A „fridzsider-cigaretta” – hogyan elemezzünk egy népegészségügyi problémát rendszerszemlélettel?

József Vitrai — 2026-09-07

A tanulmány olyan rendszerszemléletű elemzési folyamatot mutat be, amely a rendszer körülhatárolásától az oksági kapcsolatok és visszacsatolási hurkok feltárásán át a leghatékonyabb beavatkozási pontok azonosításáig, végül pedig egy összehangolt beavatkozási stratégia kidolgozásáig vezeti az olvasót.

A szerzők egyik legfontosabb üzenete, hogy a hagyományos népegészségügyi megközelítések gyakran azért maradnak eredménytelenek, mert elsősorban a probléma látható megjelenési formáira vagy következményeire összpontosítanak, miközben a jelenséget fenntartó, önmagát erősítő folyamatok változatlanul működnek. A rendszerszemléletű elemzés ezzel szemben arra törekszik, hogy a beavatkozások ezeket a folyamatokat célozzák meg.

Ez a megközelítés nemcsak a bemutatott példára alkalmazható. Hasznos kiindulópont lehet a dohányzás, az alkoholfogyasztás, az elhízás, a mozgásszegény életmód vagy más összetett népegészségügyi problémák elemzésében és a beavatkozások tervezésében is. Legfontosabb tanulsága, hogy a tartós változást nem a rendszer felszíni elemeit érintő beavatkozásoktól, hanem a rendszer működését meghatározó mélyebb szinteket célzó, egymást erősítő intézkedésektől várhatjuk.

Szakdokumentum: ESPAD 2024 – Rizikómagatartások és addiktológiai problémák középiskolások körében az elmúlt 30 évben Magyarországon. Trendek – Nemzetközi kontextus – Kockázati tényezők

Petra Arnold — 2026-09-07

A recenzió Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztásról (ESPAD) kutatás eredményeit összefoglaló „ESPAD 2024 – Rizikómagatartások és addiktológiai problémák középiskolások körében az elmúlt 30 évben Magyarországon. Trendek – Nemzetközi kontextus – Kockázati tényezők” című kötet főbb tartalmi és módszertani elemeit mutatja be, különös hangsúlyt helyezve a serdülők rizikómagatartásainak három évtizedes trendjeire, a nemzetközi összehasonlíthatóságra és a multidiszciplináris értelmezési lehetőségekre. A kötet jelentősége túlmutat az addiktológiai kutatásokon: releváns adatokkal szolgál a közegészségügy, a szociológia, a pszichológia és az oktatáskutatás számára is. A kézirat ajánlást fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a jelentés mely szakmai közösségek számára bír kiemelt értékkel, és milyen módon hasznosítható a prevenciós és egészségfejlesztési gyakorlatban.

Cikkismertetés: Betegségeket kezelünk vagy egészséget fejlesztünk? Mit taníthat nekünk egy WHO Bulletin-cikk a rendszerszemléletről?

József Vitrai — 2026-09-07

A WHO Bulletin tanulmánya nem új egészségfejlesztési módszereket vagy szervezeti modelleket kínál, hanem szemléletváltásra, ezen keresztül pedig az egészséget alakító rendszerek fokozatos átalakítására ösztönöz. Az egészség alakulását olyan összetett társadalmi, gazdasági, környezeti és egészségügyi rendszerek együttes működése határozza meg, amelyek csak rendszerszemléletben érthetők meg és alakíthatók. A tanulmány legfontosabb tanulsága ezért talán nem egy új módszer vagy modell bemutatása, hanem annak felismerése, hogy az egészség fejlesztése elsősorban nem programok megvalósítása, hanem az egészséget alakító rendszerek tanulási és alkalmazkodási képességének erősítése. Ez a szemlélet új lehetőségeket nyithat a hazai népegészségügy előtt is.

Cikkismertetés: Közösségből származó viselkedési egészségadatok az informált népegészségügyi döntésekért

József Vitrai — 2026-09-07

A tanulmány megközelítése a magyar népegészségügy számára releváns tanulságokkal szolgál, különösen a mentális egészség, a megelőzés és az alapellátás területén. A közösségi részvétel erősítése nem csupán demokratikus érték, hanem gyakorlati haszonnal is jár: hozzájárul a valós szükségletek pontosabb feltárásához, a beavatkozások célzottabb tervezéséhez és az ellátórendszer iránti bizalom növeléséhez.

Hazai környezetben különösen nagy potenciál rejlik az alapellátás, a védőnői szolgálat, az egészségfejlesztési irodák, valamint a szociális és egyéb közösségi ellátások bevonásában. Ezek az intézmények olyan helyi beágyazottsággal rendelkeznek, amely alkalmassá teszi őket a közösségi tapasztalatok szisztematikus becsatornázására a népegészségügyi tervezésbe.