Multidiszciplináris Egészség és Jóllét

Ajánló a 2026/1. lapszámhoz - Új arculat, változatlan küldetés

Szerkesztőség MEJ — h, 09 márc 2026 00:00:00 +0000

Mit kínál az új lapszám? A MEJ idei első száma a népegészségügy rendszerszintű kihívásait és a gyakorlati beavatkozások dilemmáit egyaránt fókuszba helyezi – a helyi önkormányzati tervezéstől a globális szakpolitikai trendekig. Egy esettanulmányban mutatjuk be, hogyan tervezhető meg egy kerületi népegészségügyi program a valós szükségletek és kapacitás-korlátok figyelembevételével, miközben véleménycikkünk arra keresi a választ: megelőzés vagy ellátás – hol húzódjanak a helyi egészségstratégiák súlypontjai? A fizikai aktivitás „receptre írásának” kritikai elemzése tovább árnyalja a prevenció orvoscentrikus megközelítésének lehetőségeit és korlátait.

Prevenció receptre? – A fizikai aktivitás orvosi megközelítésének dilemmái

József Vitrai, Péter Vajer — h, 09 márc 2026 00:00:00 +0000

Bevezetés: A fizikai inaktivitás a krónikus, nem fertőző betegségek egyik legjelentősebb kockázati tényezője, ugyanakkor kérdéses, hogy az orvosi „receptre írás” alkalmas eszköz-e a lakossági szintű prevenció előmozdítására. A Mozgás receptre (Physical Activity on Prescription, PAP) program erre az igényre ad egészségügyi választ azáltal, hogy a testmozgást orvosi beavatkozásként integrálja az alapellátásba.

Vélemény: A tanulmány kritikai elemzése ugyanakkor rámutat arra, hogy a program hatása strukturális és szemléleti korlátokba ütközik. A háziorvosi ellátás túlterheltsége, a mozgásterápiás infrastruktúra és szakember-ellátottság területi egyenlőtlenségei, valamint a finanszírozás bizonytalansága jelentősen korlátozzák a megvalósíthatóságot. Ennél is alapvetőbb probléma, hogy a PAP orvoscentrikus, biomedikális megközelítése nem képes kezelni az életmód komplex meghatározóit, különösen a táplálkozást, a szerhasználatokat, valamint a társadalmi és fizikai környezet szerepét. Mivel a háziorvoshoz jellemzően már beteg páciensek fordulnak, a program elsősorban másodlagos és harmadlagos prevenciós eszköz, és korlátozottan alkalmas a lakossági szintű elsődleges megelőzésre. A tanulmány amellett érvel, hogy a fizikai aktivitás fenntartható növelését hatékonyabban szolgálják az önkormányzati és közösségi szinten megvalósuló, környezet- és kultúraalakító beavatkozások, valamint az integrált életmódprogramok.

Következtetések: A mozgás „receptre írása” önmagában nem elegendő: valódi nép-egészségügyi hatás csak átfogó, interszektoriális egészségfejlesztési stratégiák keretében érhető el.

Táplálkozási attitűdök és fenntarthatósági szemlélet vizsgálata iskolás korosztályban

Tibor Kiss — h, 09 márc 2026 00:00:00 +0000

Bevezetés: Az egészséges táplálkozással kapcsolatos attitűdök fontos szerepet játszanak a serdülők mindennapi étkezési döntéseiben, ugyanakkor az attitűdök és a tényleges viselkedés közötti kapcsolat nem minden esetben egyértelmű. Jelen tanulmány célja annak feltárása volt, hogy kimutatható-e összefüggés az egészséges táplálkozással kapcsolatos attitűdök és az önbevalláson alapuló táplálkozási szokások között 10–18 éves diákok körében.

Módszertan: A kutatás kvantitatív módszertannal, online kérdőíves adatfelvétellel valósult meg. Az attitűdöket ötfokú Likert-skálán mértük. A táplálkozási szokások vizsgálata kiterjedt a zöldség- és gyümölcsfogyasztásra, a hús- és felvágottfogyasztásra, az édességek és cukortartalmú élelmiszerek, a szénsavas üdítőitalok, valamint a gyorséttermi ételek fogyasztási gyakoriságára.

Eredmények: A pozitív táplálkozási attitűdök több esetben kedvezőbb táplálkozási szokásokkal jártak együtt, különösen a napi zöldség- és gyümölcsfogyasztás tekintetében. Az édességek és cukros üdítőitalok fogyasztása esetében az attitűdök és a viselkedés közötti kapcsolat kevésbé bizonyult következetesnek.

Következtetés: A vizsgálat rámutat arra, hogy az egészséges táplálkozással kapcsolatos attitűdök és az önbevallott táplálkozási szokások között több területen kimutatható kapcsolat áll fenn, ugyanakkor az attitűdök önmagukban nem garantálják a kedvező viselkedésminták kialakulását.

Vizuális kivonat: Fenntartható táplálkozás és egészségtudatosság - a hazai élelmiszerhulladék-adatok újraértelmezése

Tibor Kiss — h, 09 márc 2026 00:00:00 +0000

A cikkismertetés célja, hogy áttekintse a magyarországi háztartások élelmiszerhulladék-termelésének alakulását a 2016 és 2024 közötti időszakban, és értelmezze a tendenciák mögött meghúzódó társadalmi, gazdasági és pedagógiai tényezőket. A Nébih által közölt adatok alapján az elkerülhető élelmiszerhulladék mennyisége jelentős mértékben csökkent, míg a lehetségesen elkerülhető kategória emelkedést mutat, ami új kihívásokra hívja fel a figyelmet. A kivonat kitér arra is, hogy a fenntarthatóság pedagógiája miként hasznosíthatja az adatokat iskolai projektek, szemléletformáló gyakorlatok és kompetenciafejlesztő tevékenységek során. A szöveg végül ajánlásokat fogalmaz meg a hazai oktatási gyakorlat és a környezeti nevelés fejlesztésére.

Szakdokumentum: A szemészeti ellátás rendszerszintű hiányai mint népegészségügyi kockázat – Szakpolitikai ajánlások egy regionális fehér könyvből

Péter Varsányi — h, 09 márc 2026 00:00:00 +0000

A bemutatott fehér könyv a makuladegeneráció (AMD) és a diabéteszes retinopátia (DR) korai felismerésével, diagnosztikájával és kezelésével kapcsolatos rendszerszintű kihívásokat vizsgálja a közép- és kelet-európai régióban. Mindkét kórkép egyre növekvő egészségügyi terhet jelent az államok számára, miközben az ellátás továbbra is széttagolt, az infrastruktúra egyenetlen, a finanszírozás elégtelen, miként a lakosság betegségekkel kapcsolatos ismeretei is. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a korai felismerés és kezelés elmaradása nem csak egyéni egészségveszteséget okoz, hanem jelentős népegészségügyi terhet is eredményez.
A fehér könyv teljes körű áttekintést ad a kórképek epidemiológiájáról, az egészségügyi rendszerek hiányosságairól, a diagnosztikus és terápiás hozzáférés területi egyen-lőtlenségeiről, valamint a késői felismerés súlyos egészségügyi, társadalmi és gazdasági következményeiről. A dokumentum szakpolitikai cselekvésre hívja, és együttműködésre ösztönzi a betegeket, az egészségügyi szakembereket, a döntéshozókat és a civil szervezeteket. Fő ajánlásai között szerepel: (1) összehangolt regionális és nemzeti irányelvek kidolgozása; (2) lakossági és szakmai tájékoztató kampányok indítása; (3) célzott szűrőprogramok és mobil szolgáltatások megvalósítása; (4) a diagnosztikai és terápiás kapacitások fejlesztése, különösen a vidéki térségekben; (5) az új kezelések és technológiák mielőbbi befogadásának felgyorsítása; valamint (6) a hosszú távú követés, rehabilitáció és betegközpontú támogató rendszerek megerősítése, ezáltal is kiemelve a koordinált, rendszerszintű válaszok népegészségügyi jelentőségét.

Cikkismertetés: Egy iskolai intervenció hatása a serdülők egészséggel kapcsolatos tudására és viselkedésére