Állattani Közlemények

Új bogárfajok a Naszályról

2023-01-27T15:49:35+00:00

A tanulmány a Naszályon 2010 óta talált új bogárfajokat tartalmazza. A 11 év alatt 123 faj került elő (köztük nyolc védett), így az ismert fajok száma 1408-ra emelkedett. Az újonnan találtak között számos bogárfaj országos szinten is faunisztikai ritkaság. A recés álcsuklyásszú (Endecatomus reticulatus) Európa-szerte igen ritka, naszályi adata az ötödik bizonyított hazai előfordulása.

A Tarna, Ceredi-Tarna és Parádi-Tarna halfaunisztikai áttekintése az 1979 és 2019 közötti időszakra szakirodalomban közölt észlelések és egy 2018. évi terepi felmérés adatai alapján

2023-01-27T16:21:26+00:00

A múlt század közepétől számos kutatás foglalkozott már a Tarna vízgyűjtőjének halaival, azonban napjainkig nem született olyan tanulmány, amely az eddig összegyűlt ismeretanyagot szintetizálná. A dolgozat célja, hogy közölt és saját felmérési adatok alapján áttekintést nyújtson a Tarna, a Ceredi-Tarna és a Parádi-Tarna halfaunájáról. A tanulmány elkészítéséhez 40 forrásmunka és egy 2018. évben végzett saját felmérés adatait használtuk fel. A fajok térbeli és időbeli észlelési gyakoriságai alapján megvizsgáltuk, hogy a három vízfolyás halfaunájában mely fajok tekinthetők szorosan, illetve lazán integrálódott fajnak, és melyek nem integrálódott, alkalmi fajoknak. Az eredmények szerint a három vízfolyásból eddig összesen 41 faj jelenléte igazolódott (Tarna: 39 faj, Ceredi-Tarna: 14 faj, Parádi-Tarna: 14 faj), amelyek közül 34 természetesen honos, hét idegenhonos, 12 védett, egy fokozottan védett, valamint kilenc az Európai Unió szempontjából közösségi jelentőségű (Natura 2000-es faj). A három vízfolyás tekintetében a terület legjellemzőbb halai: fejes domolykó, fenékjáró küllő, kövicsík, sujtásos küsz és a vágócsík. A tanulmány készítésekor több módszertani nehézséget is tapasztaltunk a forrásmunkák összegyűjtése és adataik feldolgozása folyamán, melyekről szintén beszámolunk a dolgozatban.

Negyven év után: a Hypenodes pannonica FIBIGER, PEKARSKY & RONKAY, 2010 új megfigyelései (Lepidoptera: Erebidae, Hypenodinae)

2023-01-27T16:21:48+00:00

A Hypenodes pannonica FIBIGER, PEKARSKY & RONKAY, 2010 fajból csak a típussorozatról volt tudomásunk, amelyet 1936 és 1983 között gyűjtöttek. Jelenlegi ismereteink szerint Kárpát-medencei endemizmusnak tekinthető. 2022-ben került elő újra: július 4. és augusztus 3. között Gyulán összesen 12 példányt észleltek. Tiszadobon július 22-én 1 példányt fényképeztek. Tápiószentmárton-Göbölyjáráson augusztus 12-én és 18-án összesen 3 példánya jelent meg, ezeket a Magyar Természettudományi Múzeumban helyezték el. A 2022. évi lelőhelyek egyikén sem találták korábban a fajt. Az új megfigyelések 12 nappal hosszabb időszakot ölelnek fel, mint a korábbi gyűjtések. A göbölyjárási adatok jelentik a faj első Pest megyei, egyben második legnyugatibb élőhelyét. A gyulai Kisökörjárási-parkerdő erősen eltér a korábbi gyűjtésekre jellemző nedves gyepektől. A tiszadobi lelőhely – egy kastélypark – szomszédságában ártéri erdő található. A göbölyjárási, bokorfüzes foltokkal tarkított láprét hasonlít leginkább régebbi élőhelyeihez. A H. pannonica példányait először figyelték meg csalétken. A csalétekkel egyidőben különböző fényforrások is üzemeltek, de azokra nem repült a faj. Fejlámpás kereséssel sem találták. Gyulán viszont minden alkalommal LED-fényforrásra érkezett, 22:00–22:50 között tartózkodott a fénykörben, legfeljebb 50 cm magasan. Pihenőhelyzetben elülső
szárnyainak csak csúcsa érinti az aljzatot, belső szegélyük teljes hosszukon érintkezik egymással. A faj viselkedéséről elsőként közlünk ismereteket, és elsőként mutatunk be fényképet élő példányról tudományos munkában.

A Naszály lepkéi (Lepidoptera) II.

2023-01-27T16:22:20+00:00

Több mint tíz év telt el a Naszály lepkéit tárgyaló első közlemény megjelenése óta. Ismert tény, hogy a faunisztikai kutatást sohasem lehet lezártnak tekinteni, mert időről időre újabb fajok jelennek meg a vizsgált területen. A területről ebben az elmúlt időszakban 51 új moly- és 75 új nagylepkefaj került elő, összesítve 1473 lepkefaj vált ismeretessé (727, ill. 746 faj). A fajszám tekintetében a munka a hazai faunakutatás élvonalába tartozik. A lista 16 védett fajjal bővült, melyek a következők: Hemaris tityus, Aglia tau, Boloria euphrosyne, Euphydryas maturna, Neptis sappho, Nymphalis xanthomelas, Archiearis notha, Archiearis parthenias, Drymonia velitaris, Ocnogyna parasita, Cucullia chamomillae, Diachrysia zosimi, Euchalcia variabilis, Euxoa vitta, Rileyiana fovea, Scotochrosta pulla.

A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei

2023-01-27T16:22:41+00:00

A papagájalakúak rendje (Psittaciformes) több mint 400 fajt foglal magában, leginkább trópusi és szubtrópusi elterjedéssel. A ma élő fajok mintegy harmada a Természetvédelmi Világszövetség besorolása szerint valamelyik fenyegetett kategóriába tartozik. Az élőhelyek pusztulása, a mezőgazdaság terjeszkedése, az erdőirtás és a betelepített inváziós fajok mellett az illegális állatkereskedelem kifejezetten veszélyezteti a madaraknak ezt a színpompás csoportját. A papagájok széles népszerűségnek örvendenek hazánkban is, mivel azonban nem létezik egységes magyar nyelvű névjegyzékük, eltérő neveikkel találkozhatunk a magyar nyelvű természettudományi folyóiratokban, természetfilmek fordításaiban vagy az egyre szélesebb körben használt internetes portálokon. Ebben a publikációban elsőként közöljük minden jelenleg élő, valamint már kihalt papagájfaj magyar nevét és rendszertani besorolását a legújabb filogenetikai eredményekre alapozva. Mindezeket egy rendszeresen frissülő online adatbázisban is ismertetjük, kibővítve a fajok angol nevével, aktuális veszélyeztetettségi besorolásával, és a tartásukra és kereskedelmükre vonatkozó, hatályban lévő nemzetközi és hazai korlátozásokkal. Célunk, hogy ezzel a publikációval egyértelműsítsük a papagájfajok magyar neveinek használatát a biológusok, taxonómusok, jogászok, szakfordítók, természetfilmesek, papagájtenyésztők és állattartók köreiben Magyarországon.

Az Állattani Szakosztály ülései (2020. szeptember 20. – 2022. október 5.)

2023-01-27T16:23:10+00:00

Az előadásokról videófelvételek készülnek, amelyek szerkesztés után felkerülnek a Szakosztály nyilvános YouTube-csatornájára. Ennek megfelelően a levezető elnök minden előadóülés elején bejelenti, hogy az előadások a továbbiakban videokamerával rögzítésre kerülnek, és a felvételeken történő megjelenést a hallgatóság tagjai az ülésen történő további részvétellel vállalják. A felvételek rögzítését, szerkesztését és feltöltését SULYÁN PÉTER végzi, akinek ezúton is köszönetemet fejezem ki, mert munkájával nagymértékben
megkönnyítette jelen összefoglaló elkészítését. Köszönettel tartozunk a Magyar Természettudományi Múzeumnak, amiért előadóüléseink új helyszínét, a Semsey Andor előadótermet 2020-tól térítésmentesen a Magyar Biológiai Társaság rendelkezésére bocsájtja, és biztosítja az előadóülések megtartásához szükséges technikai hátteret.