Menekültek Magyarországon a második világháborút követő és a menekültek helyzetére vonatkozó genfi konvenció ratifikálását megelőző időszakban
Absztrakt
A menekültek helyzetének rendezése a második világháború után az egyik legégetőbb kérdés volt Európában. A háború utáni kényszermigrációs mozgások Magyarországot is érintették, azonban hazánk a kommunista hatalomátvétel után igyekezett hermetikusan lezárni határait, és a ki- és befelé irányuló migrációt teljes mértékig ellenőrizni, illetve – amennyiben ez lehetséges volt – visszaszorítani. Menekültek befogadására a címben jelzett korszakban mindössze néhány esetben került sor, politikai-ideológia alapon, az állampárt legfelsőbb szinten megszületett döntését követően. Ilyenek voltak az 1940-es évek végén érkező görög, vagy az 1970-es évek elején érkező chilei menekültek csoportjai. Ezen kis számú, jórészt baloldali-kommunista érzelmű személyeknek azonban – a korszak szerény viszonyai között – valóban felkínálták a Magyarországon hosszú távon történő beilleszkedés esélyét. Az 1980-as évek második felében Románia felől érkező menekülthullám jellege, motivációja azonban egészen más volt, és kezelésének egyfajta megoldásaként csatlakozott hazánk 1989 márciusában az 1951. évi menekültügyi egyezményhez.
Hivatkozások
Caruha, V. (1998): Magyarországi görögök. Budapest: Körtánc Füzetek
Cutts, M. (szerk.) (2001): A világ menekültjeinek helyzete. A humanitárius segítségnyújtás öt évtizede. Budapest: A magyar változatot kiadta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Magyarországi Képviselete
Farkas G. (szerk.) (1980): Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. Székesfehérvár: A Fejér megyei Levéltár Évkönyve
Halász I. (2011): Nemzetközi migráció és közigazgatás. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kar
Hautzinger Z. (2012): A külföldiekre vonatkozó magyar jogi szabályozás fejlődése és története. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar
Hautzinger Z. (2014): A magyar idegenjog rendszere és az idegenjogi (szak)igazgatás. Pro Publico Bono Magyar Közigazgatás, 2, 69–78.
Illés S. (2000): Belföldi Vándormozgalom a XX. század utolsó évtizedeiben. II. Területi mobilitás Magyarországon a XX. században. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézet
Kaszás V. (2013): Erdélyi menekültek Magyarországon 1988-89-ben. Út a menekültkérdés tagadásától az 1951. évi genfi menekültügyi konvencióhoz való csatlakozásig. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományok Doktori Iskola. Doktori disszertáció
Kecskés D. G. (2018): Menekültszállítás és hidegháború. Századok, 1, 145–170.
Klenner Z. (2017): A modern menekültügyi rendszer létrehozása és fejlődése a rendszerváltozás időszakában Magyarországon. Magyar Rendészet, 3, 47–60.
Lőwi I. (2016): A magyar menekültügy története. Hadtudományi Szemle, 4, 58–76.
Sík E. (1990): Erdélyi menekültek Magyarországon. In: Andorka R. – Kolosi T. – Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi riport 1990. Budapest: TÁRKI, 516–533.
Szuhai I. (2014): A magyar és a török migrációs jog és intézményrendszer összehasonlítása – egy kutatás első eredményei. Pro Publico Bono, 1, 117-125.
Tóth J. (1994): Menedékjog – kérdőjelekkel. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Tóth P. P. (2001): A nemzetközi vándormozgalom szerepe a népességfejlődésben. Történeti Demográfiai Évkönyv 2001. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 327–342.
T. Varga Gy. (szerk.) (2005): Az MDP Központi vezetősége, politikai bizottsága és titkársága üléseinek napirendi jegyzékei. I. kötet, 1948–1953. Budapest: Magyar Országos Levéltár
Vajkai E. (2019): The security aspects of immigration in Central Europe. In: Hautzinger Z. (szerk.): Dynamics and Social Impact of Migration. Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 287–302.
.png)
