Civil Szemle

A civil társadalom kulturális erőforrásai – a nonprofit szektor szerepe a történelmi helyek kezelésében egy hazai példán keresztül

Dóra Csöppüs — 2026-10-01

A tanulmány célja bemutatni és elemezni egy nonprofit szervezet szerepét, történelmi helyek, építmények, látványosságok kulturális és turisztikai működtetése szempontjából. Fő kutatási kérdés, hogy a vizsgált nonprofit szervezet alkalmas-e történelmi emlékhely, kulturális örökség ismertté tételére. További kutatási kérdés, hogy nonprofit szervezet megvalósíthat-e olyan projekteket, melyek eredményeként a hadtörténeti objektum megújul, az állami vagyon gyarapszik, a páratlan értéket képviselő műemlék által értékteremtő, minőségi közösségi-kulturális élményt nyújtani tudó turisztikai attrakció jön létre. A kutatás módszere esettanulmány, egy magyar országi város jó példájának elemzése, átfogó képet nyújtva egy közhasznú jogállású társaság közcélú feladatainak ellátásáról, áttekintve gazdasági szerepét, méreteit, szerkezetét és pénzügyeit. Bemutatásra kerülnek a közszolgáltatási és közművelődési megállapodások törvényi szabályozásai, gyakorlati alkalmazhatóságuk. A vizsgálat kitér a bevételi és kiadási struktúra szerepére, célpiacára, marketingjére, a társaság munkaszervezetére, szerkezettípusára. A tanulmány vizsgálja a civil-nonprofit szer vezet projektjeinek a hozzájárulását a non-formális neveléshez, a kulturális és helyi hagyományokat a mai kor embere számára értelmezve, értékteremtő, minőségi közösségi élményt nyújtva. Mindez a helyi identitás részét képező kulturális öröksé gek, értékek megőrzése, a város turisztikai pozíciójának erősítése, valamint a köz-, üzleti- és civil szféra közötti együttműködések szélesítése, mélyítése, ezáltal a lokális gazdaság megerősítése. Az eredményekből feltételezhető, a nonprofit szektor a szer vezetek széles skáláját foglalja magába, ezek közös nevezője az intézményesültség. A tanulmány egy esetet vizsgál, de a kutatás azon feltételezését bizonyítja, hogy a nonprofit szektor dinamikusan fejlődik, a helyi kulturális, történelmi, politikai és gazdasági viszonyok függvényében a társadalmi-gazdasági igényeknek megfelelően, támogatva településeket, növelve imázsukat. A vizsgált civil-nonprofit szervezet fontos szociális és gazdasági erőt képvisel az adott település kultúráját, hagyományait és politikai történetét bemutatva, globális erőként, humán szolgáltatásokkal. A téma újszerűségét az adhatja, hogy az esettanulmány új dimenziókat nyithat meg a tör ténelmi helyek kezelésének fejlesztésében, alkalmazhatósága elsősorban a hazai és nemzetközi városok kulturális erőforrásainak fejlődéséhez adhat iránymutatást.

Egyensúlykeresés a tudomány, a közszolgáltatások és a társadalmi felelősségvállalás között: a felsőoktatás, a civil társadalom és az egészségügy metszéspontjának új kihívásai

Péter Solti — 2026-10-01

A tanulmány a közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványi fenntartású vidéki tudományegyetemek – különösen a klinikai központtal rendelkező Debreceni Egyetem, Pécsi Tudományegyetem és Szegedi Tudományegyetem – nonprofit egészségügyi szerepvállalását vizsgálja. E felsőoktatási intézmények egészségügyi közfeladat-el látása egyre szorosabban kapcsolódik a térségi szükségletekhez és a társadalmi igényekhez, miközben egyre hangsúlyosabbá válik harmadik missziós tevékenységük részeként is. A kutatás központi kérdése, hogy az egyetemek egészségügyi tevékenysége miként kapcsolódik a civil társadalomhoz, és hogyan jelennek meg a civil szervezetek a betegellátás társadalmasításában. A vizsgálat vegyes módszertanon alapul: jogszabályi és intézményi dokumentumelemzésen, valamint strukturált interjúkra épülő esettanulmányon; az interjúk a Pécsi Tudományegyetem vezetőivel készültek. Az eredmények szerint a civil szervezetekkel való együttműködések jelenleg inkább eseti és projektalapú jellegűek, így nem képeznek széles körben alkalmazott modellt. A tartós partnerségek kialakítását akadályozza a civil szervezetek működésével kapcsolatos aktuálpolitikai környezet, a felsőoktatási rendszerben a civil kapcsolódások célrendszerének kiforratlansága, valamint a bizalom és felelősség formalizálásának hiánya. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a fenntartható civil–egyetemi együtt működésekhez szükséges az intézményesült, hosszú távú stratégiai partnerségek kialakítása. A jelenlegi gyakorlat korlátait részben az alulról jövő kezdeményezésekre építő, közösségi erőforrásokat mozgósító együttműködések oldhatják, amelyek hozzájárulhatnak az egyetemek regionális egészségügyi és társadalmi beágyazottságának erősítéséhez.

Civil szervezeti vezetők pszichológiai és szervezeti profiljai

László Balázs — 2026-10-01

A civil szervezetek működésének egyik kulcstényezője a vezetés, amely a nonprofit szektorban sajátos, értékalapú és relációs karaktert ölt. Tanulmányunk célja a magyar civil szervezeti vezetők pszichológiai és szervezeti profiljainak feltárása volt az érzelmi intelligencia, a reziliencia, a vezetési stílusok és a szervezeti kultúra észlelésének integrált vizsgálatán keresztül. A kvantitatív, feltáró keresztmetszeti kutatásban 164 magyar civil szervezeti vezető vett részt, nem valószínűségi, hólabda mintavétellel. Az adatfelvétel a Bar-On EQ-i kérdőívvel, a Connor–Davidson Reziliencia Kérdőív ma gyar változatával (CD-RISC-10), a Hersey–Blanchard-féle szituációs vezetési kérdőívvel, valamint a Versengő Értékek Modelljére (CVF) épülő szervezetikultúra-kérdőívvel történt. A személyközpontú, konfigurációs elemzés Ward-módszerű hierarchikus, majd K-közép klaszterelemzést alkalmazott. A négyklaszteres megoldás jól elkülönülő vezetői konfigurációkat azonosított: strukturált fenntartók (n = 83), innovációorientált stratégák (n = 12), adaptív reziliens vezetők (n = 37) és közösségi integrátorok (n = 32). A varianciaanalízis valamennyi bevont változó esetében szignifikáns klaszterkülönbséget mutatott (p < ,001), a legerősebb elkülönítő erővel az érzelmi intelligencia dimenziói bírtak. Az eredmények szerint a pszichológiai erőforrások nem izolált egyéni jellemzőként, hanem a vezetési stílusokkal és a szervezeti kultúrával együttesen formálják a szervezeti működési mintázatokat, és nem azonosítható univerzálisan optimális civil vezetési modell. A magasabb érzelmi intelligencia és reziliencia együttes megjelenése delegáló, autonómiát adó és adaptívabb működéssel járt együtt, ami a nonprofit vezetőképzés pszichológiai erőforrásokra fókuszáló bővítését indokolja.

A civil szervezetek társadalmi relevanciájának megítélése és jövőbeli következményei

Tamás Kőkuti — 2026-10-01

A civil szervezetek társadalmi elfogadottsága és hosszú távú működőképessége szempontjából kiemelt jelentőségű annak vizsgálata, hogy a fiatal felnőttek miként értelmezik a civil szektor szerepét, legitimitását és társadalmi jelentőségét. A tanulmány célja a civil szervezetekkel kapcsolatos hallgatói attitűdök vizsgálata, különös tekintettel a társadalmi relevancia, a legitimitás, a részvétel, a jövőorientáció és az állam-civil kapcsolatok megítélésére. Az elemzés elméleti keretét a civil társa dalom legitimitásával, a részvétellel és a welfare mix megközelítéssel foglalkozó szakirodalom adja. Az empirikus vizsgálat 347 egyetemi hallgató körében végzett kérdőíves adatfelvételre épül. Az adatelemzés során leíró statisztikákat, nemparaméteres összehasonlító eljárásokat, lineáris regressziós modelleket és kvalitatív tartalomelemzést alkalmaz tunk. A vizsgálat öt attitűddimenzió mentén elemezte a válaszadókat: legitimitás, társadalmi relevancia, részvétel, jövőorientáció, valamint az állam és a civil szféra kapcsolatának megítélése. Az eredmények szerint a válaszadók kiemelkedően pozitívan értékelik a civil szer vezetek társadalmi relevanciáját, és alapvetően kedvezően viszonyulnak azok legitimitásához és jövőbeni szerepéhez is. Ezzel szemben a tényleges részvétel szintje alacsonyabb, ami arra utal, hogy a pozitív attitűdök nem feltétlenül járnak együtt aktív civil szerepvállalással. A demográfiai tényezők összességében korlátozott magyarázóerővel rendelkeztek. A nem szignifikáns kapcsolatot mutatott a legitimitás és a társadalmi relevancia megítélésével, míg a szak elsősorban a részvételi dimenzióban eredményezett eltéréseket. Az életkor, a képzési forma és a lakóhelytípus nem bizonyult meghatározó tényezőnek. A nyitott kérdések kvalitatív elemzése megerősítette a civil szervezetek pozitív társadalmi megítélését, ugyanakkor rávilágított a bizalom, az átláthatóság és a részvételi aktivitás problémáira is. A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a civil szervezetek társadalmi elfogadottsága és a tényleges részvétel között érzékelhető különbség húzódik meg. Az eredmények arra utalnak, hogy a civil szervezetek jövőbeli fejlődése szempontjából nem elsősorban a társadalmi támogatottság megteremtése, hanem a meglévő pozitív attitűdök aktív közösségi részvétellé alakítása jelentheti a legfontosabb kihívást.

Az EU és a civil társadalom nemek közötti egyenlőséget célzó szakpolitikai kezdeményezéseinek újragondolása történelmi visszatekintő elemzéssel

Catherine Enoredia Odorige — 2026-10-01

A nemek közötti egyenlőség, mint a tizenhét fenntartható fejlődési cél közül az ötödik, katalizátorszerepet tölt be a fenntarthatósági törekvések megvalósításában. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) becslése szerint a nemek közötti egyenlőség megvalósítása az Európai Unióban 2050-ig 9,6%-kal (körülbelül 3,15 billió euróval) növelhetné az egy főre jutó GDP-t, és akár 10,5 millió új munkahelyet teremthetne, miközben hozzájárulna a szegénység, az éhezés és az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Stratégiai jelentőségét tükrözi, hogy az EU mint egy 110 milliárd euró támogatást különített el a civil szervezetek számára a 2021 és 2027 közötti időszakban a nemi egyenlőtlenségek kezelésére. Ennek ellenére a előrejelzések azt mutatják, hogy a teljes egyenlőség eléréséhez még évtizedekre lehet szükség. Ezzel párhuzamosan a legújabb kutatások rávilágítanak arra, hogy a kizárólag női kedvezményezetteket előnyben részesítő finanszírozási struktúrák nem szándékolt módon erősíthetik a nemi polarizációt azáltal, hogy a férfiakat elsősorban akadályként, és nem érdekelt félként (stakeholder) jelenítik meg. Ez a tanulmány a kortárs nemi egyenlőségi szakpolitikai megközelítések szisztematikus szakirodalmi áttekintését ötvözi a reneszánsz gondolkodók – Isotta Nogarola, Christine de Pizan és Laura Cereta – által kidolgozott stratégiák történelmi visszatekintő elemzésével. Az ő perspektíváik az inkluzív bevonódást, a nem szembenálló nemi narratívákat és az antagonizmus nélküli kritikai felelősségre vonhatóságot emelik ki. Ezen felismerések alapján a tanulmány az EU finanszírozási kritériumainak felülvizsgálatát javasolja a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgáló, relációsabb és inkluzívabb szakpolitikai keretek támogatása érdekében.

Civil kezdeményezések és társadalmi közvetítés az energiahatékonyság terén Magyarországon

Imre Tóbel — 2026-10-01

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a magyarországi civil szervezetek milyen közvetítő mechanizmusokon keresztül kapcsolják össze az energiahatékonyság és az energiaszegénység országos szakpolitikai kereteit a háztartások mindennapi döntéseivel. A kutatás elméletvezérelt, beágyazott összehasonlító esettanulmány. A hazai energiastatisztikai és európai energiaszegénységi adatokkal leírt társadalmi környezetbe két dokumentált civil program illeszkedik: az Energiaklub hatvani szemléletformáló kezdeményezése és a Habitat for Humanity Magyarország Falusi LakHatás modellje. A programdokumentumok feldolgozása irányított kvalitatív tartalomelemzéssel történt. Az eredmények szerint a háztartások végső energiafelhasználásának 69,6 és 73,3% közötti része fűtéshez kapcsolódott a vizsgált években. Az Energiaklub elsősorban tudást, szemléletet és helyi elismerést közvetít, míg a Habitat a támogatási hozzáférés pénzügyi, adminisztratív és szervezési akadályait csökkenti. A tanulmány önálló hozzájárulása a civil közvetítés háromfunkciós elemzési kerete, amely a tudás és szemlélet, a hozzáférés és eljárás, valamint a bizalom és elismerés közvetítését különíti el. A keret megmutatja, hogy a civil szervezetek az energiaátmenetben nem kiegészítő szereplők, hanem a szakpolitika és a sérülékeny háztartások közötti társadalmi infrastruktúra részei.

Tudásmegosztás és közösségfejlesztés: a civil tudás egyes formáinak egyetemi beágyazódása Magyarországon – A FETA szerepe

Anita Varga — 2026-10-01

A tanulmány a civil szféra és a felsőoktatási intézmények együttműködésének magyarországi mintázatait vizsgálja, különös tekintettel a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesületre (FETA) mint a civil tudás intézményesülésének közvetítőjére. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a civil eredetű szakmai tudás miként épül be az egye temi hallgatótámogatási rendszerekbe, milyen formában jelenik meg az intézményi dokumentumokban, és hogyan járul hozzá a hallgatói hozzáférés, az inklúzió, a közösségfejlesztés és az intézményi alkalmazkodóképesség erősítéséhez. A vizsgálat civil perspektívából értelmezi a társadalmi kohézió és a közösségi reziliencia összefüggéseit is, rámutatva arra, hogy a szakmai együttműködések nem csupán szolgáltatási, hanem közösségépítő funkciót is betöltenek. Az elemzés kvalitatív, összehasonlító dokumentumelemzésre épült, hat magyar felsőoktatási intézményre fókuszálva: ELTE, DE, SZTE, PTE, NJE és DUE. A vizsgálat egy ötdimenziós indikátorrendszert alkalmazott, amely a hozzáférés, inklúzió, civil részvétel, intézményi partnerség és dokumentáltság dimenzióit értékelte. Az eredmények alapján három együttműködési mintázat különíthető el: intézményesült partnerségi modell, fejlődő hálózatos modell és projektalapú együttműködési modell. A dokumentáltság kulcsszerepűnek bizonyult, mivel több esetben a tényleges együttműködések nyilvános láthatósága elmaradt azok szakmai jelentőségétől; ezt a tanulmány láthatósági paradoxonnak nevezi. A FETA ebben a folyamatban katalizátorként értelmezhető: szakmai aján lásaival, módszertani anyagaival és hálózati működésével elősegíti, hogy a civil szférában felhalmozott tudás intézményi rutinná és szakmai standarddá váljon. A kutatás rámutat, hogy a civil–felsőoktatási együttműködések a hallgatói támogatás és a közösségi részvétel fontos erőforrásai, ugyanakkor fenntarthatóságukhoz elengedhetetlen a tudás rögzítése, a hosszú távú finanszírozás és az országos szakpolitikai beágyazás. A vizsgálat eredményei hozzájárulnak a civil kezdeményezések intézményi láthatóságának értelmezéséhez.