Civil Szemle

Szabadtéri tüntetések Budapesten 2010–2022 között

Balázs Szabó, Ágnes Erőss — p, 05 szept 2025 00:00:00 +0000

A cikk az illiberális rendszer kiépülésével szembeni társadalmi ellenállás alakulását vizsgálja. A sajtóbeszámolókra alapozott empirikus elemzés a Budapesten 2010 és 2022 között szervezett kormányellenes utcai tüntetésekre fókuszál, ezek adatait a korábbi kutatások eredményeivel is összeveti. Az adatok tanúsága szerint az autoriter fordulatot követően csak néhány évig érvényesült az a folytonosság, amely a tiltakozási kultúrát a rendszerváltástól kezdve jellemezte. A tüntetések száma 2014-ig – az egyre kedvezőtlenebb politikai légkör ellenére, vagy éppen az ellenséges kormányzati lépésekre reagálva – még növekedett, de ezt követően csökkenni kezdett, majd a COVID-járvány hatására az időszak végén rendkívül alacsony szintre esett vissza. A kormányellenes megmozdulások mindvégig dominánsak maradtak és nem csökkent a tüntetések sokszínűsége. Céljaik között első helyen szerepelt a demokrácia és a szabadságjogok védelme, de nagy számban fogalmaztak meg a gazdasági/jóléti rendszerrel kapcsolatos követeléseket is. A kulturális, emlékezetpolitikai és a környezetvédelmi ügyekkel kapcsolatos tiltakozások aránya az aktuális kormányzati lépésekre reagálva ingadozott. A vizsgált időszak során megfigyelhető volt egyfajta professzionalizálódás, az energiák jobb kihasználása: csökkent a legkisebb létszámú tüntetések aránya. Az illiberális rendszer térnyerése – a korábbi kutatói várakozásokkal összhangban – az informális szféra és a bázisdemokratikus formák irányába mozdította el a tiltakozásokat. A hatósági zaklatások célpontjává vált hagyományos tüntetés-szervezők (szakszervezetek, civil szervezetek) mellett új, kevéssé vagy egyáltalán nem intézményesült szereplők jelentek meg. Ez együtt járt a tüntetések tartalmi és formai megújulásával, a figyelem felkeltésére fokozottan alkalmas, látványos demonstrációk és az állampolgári engedetlenség gyakoribbá válásával.

A július 15-i puccskísérlet hatása a törökországi civil társadalomra: értékelés az Európai Unió szemszögéből

Muzaffer Akdoğan, Onur Akdoğan — p, 05 szept 2025 00:00:00 +0000

Ez a tanulmány Törökország 2014 és 2024 közötti EU előrehaladási jelentéseit elemzi, különös tekintettel a július 15-i puccskísérlet civil társadalomra gyakorolt hatására és az Európai Unió (EU) szerepére e hatások kezelésében. A Törökország és az EU közötti kapcsolatok az időszakos válságok ellenére is fennmaradtak, köszönhetően a csatlakozási folyamat iránti kölcsönös elkötelezettségnek. Az EU előrehaladási jelentései rámutatnak a puccskísérlet utáni fokozódó nyomásra a civil társadalmon, ideértve a civil szervezetekre (CSO) vonatkozó korlátozásokat, pénzügyi nehézségeket és a demokratikus normák hanyatlását. Miközben az EU ezeket a kihívásokat hangsúlyozza, Törökország Tizenkettedik Fejlesztési Terve (2024– 2028) olyan politikákat vázol fel, amelyek célja a civil társadalom megerősítése, a köz- és civil szervezetek közötti együttműködés javítása, valamint a pénzügyi fenntarthatóság biztosítása. Ez az ellentét az EU nemzetközi értékelései és Törökország hazai politikai narratívái közötti eltérést mutatja. Mindazonáltal mindkét nézőpont egyetért abban, hogy a civil társadalom megerősítése kulcsfontosságú. Az EU normatív befolyása továbbra is létfontosságú ellensúlyt jelent a demokratikus visszalépés ellen. A civil társadalom ellenálló képességének biztosítása, a reformfolyamatok hatékony végrehajtása és az EU demokratikus értékeket támogató szerepének fenntartása elengedhetetlen Törökország hosszú távú demokratizálódásához.

Nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és civil társadalom Ománban

Bushra AL Hammadi — p, 05 szept 2025 00:00:00 +0000

A munka a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom ománi szabályozási kereteit, funkcióit és kihívásait, valamint a fenntartható fejlődéshez és a társadalmi jóléthez való hozzájárulásukat vizsgálja. A tanulmány ezt a kérdést jogi dokumentumok, esettanulmányok és másodlagos adatok kvalitatív elemzésén keresztül vizsgálja; betekintést nyújt az ománi modellbe, amely az átláthatóságra, a kulturális integritásra és a nemzetközi partnerségre összpontosít. Az eredmények azt mutatják, hogy az ománi NGO-kra szigorú szabályozások vonatkoznak, beleértve a 14/2000. számú királyi rendeletet, amely regisztrációt, pénzügyi ellenőrzéseket és a nemzeti prioritásoknak való megfelelést ír elő. Bár az ilyen intézkedések garantálják az elszámoltathatóságot, problémákat okoznak a kisebb szervezeteknek és korlátozzák a politikai érdekképviseletet. A cikk emellett esettanulmányokat is tartalmaz azokról a szegmensekről, ahol az NGO-k a legaktívabbak, mint például a szegénység enyhítése, az egészségügyi ellátás biztosítása, az ifjúsági szerepvállalás és a környezetvédelem, továbbá bemutatja a vállalatokkal és nemzetközi szervezetekkel kialakított sikeres partnerségeket. Végezetül a tanulmány leírja azt a törékeny határt a hagyomány és a modernitás között, amelyen Omán jár, és megvilágítja a civil társadalom lehetséges szerepét olyan nagy horderejű kérdések kezelésében, mint a gazdasági diverzifikáció és az urbanizáció, ahogyan azt az Ománi Vízió 2040 is leírja.

A szakmai civil szervezetek szerepe a magyarországi műemlékvédelemben

András Veöreös — p, 05 szept 2025 00:00:00 +0000

A műemlékvédelem több tudományágra támaszkodó, szerteágazó társadalmi tevékenység, melyre a civilizált államok a 19. század második fele óta áldoznak időt, pénzt, energiát, fenntartanak oktatási intézményeket, kutatóintézeteket, alkotnak jogi szabályozást. A szereplők között ott találjuk a beruházókat, az építész szakmát, a szakértőket, a hatóságot, az oktatási intézményeket és a civil szervezeteket. A műemlékes szakma álláspontja szerint a történeti épületek értékeinek megőrzése a társadalmi identitást erősíti. Az emlékezésnek, mint lélektani folyamatnak köszönhetően, a régi dolgok, így a régi épületek látványa, használata, jelenléte az életünkben az emberek többségéből pozitív érzelmeket vált ki, ezért vállaljuk a régi épületek fenntartásával együtt járó kényelmetlenségeket, többlet költségeket is. Van azonban egy széles társadalmi réteg, akinek a számára a régi csak ócskát jelent és egyáltalán nem motivált a műemléki értékek megőrzése iránt. A társadalom érdeklődését mutatja, hogy a sajtóban időről időre hangsúlyt kap egy-egy sikeresnek mondott műemlék-helyreállítás, vagy éppenséggel egy-egy elpusztuló érték története. A magyarországi hivatásos műemlékvédelmi szervezetrendszer 2010 óta gyökeresen átalakult. A központi szervek felmorzsolódtak, a hatósági feladatokat ellátó regionális szervezeti egységek a közigazgatási rendszerbe beépülve az általános építéshatóságok alatt próbálnak értékvédő munkát végezni. Ebben a helyzetben egyre fontosabb szerep jut a műemlékvédelem területén tevékenykedő szakmai civil szervezeteknek.

A helyi média fejlődési lehetőségei

Péter Zsolt — p, 05 szept 2025 00:00:00 +0000

Az írás a kisközösségi média és annak kedvező szabályozása, valamint optimális társadalmi és technikai körülményeiből indul ki. Történeti megközelítés miatt végigkíséri a feltételek romlását, majd tárgyalja, hogy a közösségszervezés erényei hogyan örökíthetők át lokális szinten, a helyi nyilvánosság demokratikus működtetésére. Megfogalmazásra kerül a szerző által alkotott új nyilvánossági modell. Ennek elemei a propaganda-, a konfliktus- és a megoldásfókusz. Utóbbi a kisközösségi rádiók sajátossága, és ez válhat jellemzőjévé az olyan helyi médiumoknak is, melyeket az önkormányzat támogat, de nem ural. A tanulmány végén megfogalmazásra kerülnek azok a módszerek, amelyek segíthetik az önkormányzatok által támogatott helyi médiumokat abban, hogy demokratikusabbá váljanak.

Digitális eszközök és polgári részvétel: a polgári szerepvállalás kontrasztos modelljei a Decidimben és Kína SCS-jében

Ahmet Küçük — p, 05 szept 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a digitális technológiák miként alakítják a civil társadalom és az állami intézmények közötti viszonyt, két eltérő digitális kormányzási modell összehasonlító elemzésén keresztül: a barcelonai városi önkormányzat által létrehozott Decidim részvételi platform, valamint Kína algoritmikus társadalmi kreditrendszere (SCS). A két példa azt szemlélteti, hogy a digitális infrastruktúrák eltérő intézményi környezetekbe ágyazva hogyan segíthetik elő a polgári részvételt vagy éppen szolgálhatják az állami kontrollt. A kutatás központi kérdése: Hogyan befolyásolják a digitális kormányzási platformok a civil társadalom autonómiáját és a polgári részvétel lehetőségeit demokratikus, illetve autoriter rendszerekben? A vizsgálat kvalitatív összehasonlító módszertant alkalmaz, elméleti tartalomelemzéssel és dokumentumelemzéssel. Intézményi dokumentumok, tudományos szakirodalom és a platformok működését bemutató források alapján elemzi, hogyan strukturálják az egyes modellek az állampolgár–állam viszonyát, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot. A négytengelyes elemzési keret (polgári részvétel, algoritmikus átláthatóság, adatszuverenitás, társadalmi következmények) segítségével történik a két modell összevetése. A Decidim példája azt mutatja, hogy a digitális eszközök elősegíthetik a részvételi demokráciát, amennyiben azokat nyitott és elszámoltatható intézményi környezetben alkalmazzák. Ezzel szemben a társadalmi kreditrendszer arra figyelmeztet, hogy az algoritmikus irányítás miként korlátozhatja a polgári autonómiát, ha központosított és átláthatatlan rezsimek alkalmazzák. A kutatás fő megállapítása, hogy önmagában a technológia nem determinálja a civil társadalom fejlődését; annak hatása az intézményi és normatív környezet függvénye. Amennyiben az alkalmazás átlátható és inkluzív, a digitális platformok növelhetik a társadalmi bizalmat és a demokratikus intézmények legitimációját. Ellenkező esetben a kontroll, marginalizáció és digitális autoritarizmus eszközeivé válhatnak.