Dunakavics

A szülőség támogatásának társadalmi meghatározottsága

2026-09-18T05:15:01+00:00

A szülőség támogatása a 21. században egyre inkább olyan komplex társadalmi feladatként jelenik meg, amely túlmutat a szülői kompetenciák fejlesztésének hagyományos megközelítésén. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a családok támogatásának sikeressége a családi erőforrások, a társadalmi tőke, a reziliencia és az intézményi együttműködés kölcsönhatásban álló rendszerében értelmezhető. A tanulmány narratív szakirodalmi áttekintés, amely a klasszikus szociológiai elméletek és a 2020 után megjelent nemzetközi kutatási eredmények szintetizálásával vizsgálja a szülőség támogatásának társadalmi meghatározottságát. Az elemzés rámutat arra, hogy a gyermekek fejlődését nem kizárólag a család belső működése, hanem a társadalmi, gazdasági és intézményi környezet is alapvetően befolyásolja. Az elemzés eredményei alapján a tanulmány amellett érvel, hogy a szülőség támogatásának hatékony modellje a családokat aktív partnerként kezeli, erősíti a közösségi kapcsolatokat, valamint elősegíti az oktatási, egészségügyi, szociális és civil szereplők együttműködését. A tanulmány egy olyan integrált elméleti keretet mutat be, amely egységben értelmezi a családi erőforrások, a társadalmi tőke, a reziliencia és az intézményi együttműködés szerepét, ezáltal hozzájárul a szülőség támogatásának tudományos és szakpolitikai értelmezéséhez.

Az oktatási feladatok megoldásának változása az MI hatására

2026-09-18T05:15:01+00:00

Felsőoktatásunk képzési palettája, szerkezete átalakult az utóbbi években – különösen a levelező képzésben – és kevesebb idő áll az oktatás feleladatok megvalósítására. A mesterséges intelligencia az oktatási folyamat feladatainak mindegyikét érinti, így érdemes átgondolni a feladatokat és a megoldásukat. Írásunkban az ismeretszerzés, ellenőrzés változására kívánjuk felhívni a figyelmet, összekapcsolva ezt a Dunaújvárosi Egyetemen, az előző tanévben, a szakoktatói Didaktika kurzuson végzett vizsgálattal. A vizsgálat során lehetőség nyílott az MI kísérleti alkalmazására, majd kérdőíves módszerrel a hallgatók véleményének összegyűjtésére. A kísérleti félévben arra voltunk kíváncsiak, hogyan befolyásolja a hallgatók vizsgára való felkészülését és mennyire ismerik hallgatóink az MI nyújtotta új lehetőségeket. Tanulmányunkban ennek a vizsgálatnak néhány fontos részletét összegeztük.

Megerősítéses tanulás a pszichológiában és a mesterséges intelligenciában

2026-09-18T05:15:01+00:00

A megerősítéses tanulás (reinforcement learning, RL) tudományos szempontból azt vizsgálja, hogyan képesek az állatok és a gépek viselkedésüket úgy alakítani, hogy eközben a lehető legtöbb jutalmat érjék el. Az RL kutatás gyökerei egészen a pszichológiában végzett, az instrumentális tanulásra vonatkozó korai munkákig nyúlnak vissza. A modern RL azonban egy erősen interdiszciplináris terület, amely a számítástechnika, a gépi tanulás, a pszichológia és az idegtudomány közös metszéspontján helyezkedik el. Az előadás összefoglalja a terület legfontosabb matematikai alapelveit, mint például a felfedezés/kiaknázás dilemmáját (exploration/exploitation dilemma), az időbeli különbségen alapuló tanulást (TD-tanulás) (temporal-difference learning), a Q-tanulást (Q-learning), valamint a modellalapú és modellmentes tanulás közötti különbségeket. Végül áttekinti a pszichológia és az idegtudomány területén felmerülő számos nyitott kérdést.

Digitális átalakulás és módszertani innováció az oktatásban – a felsőoktatás megújulásának perspektívái

2026-09-18T05:15:01+00:00

A tanulmány a felsőoktatás digitális átalakulásának és módszertani megújulásának kihívásait és lehetőségeit vizsgálja a mesterséges intelligencia (MI) megjelenésének korában. Rámutat, hogy bár az oktatás modernizációja régóta napirenden van, rendszerszintű változások eddig csak szigetszerűen valósultak meg. A globális társadalmi-gazdasági környezet VUCA-jellege, a munkaerőpiaci elvárások átalakulása, a technológiai forradalom, valamint a Z- és Alfa-generációk új tanulási szokásai sürgetik a hagyományos, frontális és ismeretcentrikus oktatási modell meghaladását. A szerző bemutatja a jelenlegi tanulási környezet intellektuális, fizikai, szociális és érzelmi hiányosságait, továbbá a tanárképzés strukturális problémáit, amelyek gátolják a megújulást.

A tanulmány részletesen ismerteti a 21. századi képességek és kompetenciák rendszerét, valamint ezek munkaerőpiaci relevanciáját, hangsúlyozva az analitikus gondolkodás, a kreativitás és a társas együttműködés felértékelődését. A módszertani innováció központi elemeként jelenik meg a konstruktivista

és konnektivista megközelítésen alapuló aktív, kooperatív és projektalapú tanulás, valamint a kevert (blended) tanulási környezetek alkalmazása.

A digitális transzformáció kulcsfontosságú tényezője a mesterséges intelligencia, amely az adaptív tanulás, a tanulási analitika és a tanári munka támogatása és az értékelés területén kínál új perspektívákat. Ugyanakkor a szerző hangsúlyozza az etikus és felelős MI-használat, valamint az ehhez szükséges jogi és pedagógiai felkészítés fontosságát. A tanulmány következtetése szerint a fenntartható és eredményes oktatási megújulás csak rendszerszintű, hosszú távú fejlesztésekkel, a tanári szerep újragondolásával, a tanulási környezet megújításával és a digitális kompetenciák széles körű megerősítésével érhető el.

A fenntarthatóság tanítása a gyakorlatban – Tapasztalatok egy ökoiskola mindennapjaiból

2026-09-18T05:15:01+00:00

A fenntarthatóságra nevelés a 21. századi köznevelés egyik kiemelt feladata, amelynek célja a környezettudatos szemlélet, a felelős döntéshozatal és a fenntartható életmódhoz szükséges kompetenciák fejlesztése. Az ökoiskolák olyan pedagógiai környezetet teremtenek, amelyben a fenntarthatóság elvei nemcsak a tananyagban, hanem az intézmény mindennapi működésében, a tanórán kívüli programokban és a közösségi együttműködésekben is megjelennek. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a fenntarthatósági nevelés miként valósítható meg a mindennapi pedagógiai gyakorlatban egy magyarországi ökoiskola példáján keresztül. A közlemény kvalitatív megközelítést alkalmaz, amely dokumentumelemzésre, intézményi jó gyakorlatok elemzésére és a hazai, valamint nemzetközi szakirodalom szintetizálására épül. A tanulmány áttekinti az ökoiskolai programok főbb elemeit, a projektalapú tanulás, a természetközeli pedagógia és a közösségi együttműködések szerepét, továbbá értékeli azok fenntarthatósági szemléletformálásban betöltött jelentőségét. Az eredmények arra utalnak, hogy a fenntarthatóságra nevelés akkor a legeredményesebb, ha az intézményi kultúra szerves részévé válik, és a tanórai, valamint tanórán kívüli tevékenységek egymást erősítve támogatják a tanulók környezettudatos attitűdjének fejlődését.