Hiperszalin paleofluidum-áramlás nyomai a Baksai Komplexum repedésrendszerében

Absztrakt

A Baksai Komplexum polimetamorf aljzatkomplexum, mely a Tiszai-egység DNy-i részének aljzatához tartozik. A
Baksa–2 kutatófúrás 1200 m vastagságban tárta fel a kristályos aljzat változatos polimetamorf képződményeit. Szemben
a komplexum viszonylag jól ismert metamorf fejlődésével, posztmetamorf fejlődéstörténetéről, töréses deformációjáról, és a törések cementációjáról kevés információnk van. Jelen tanulmányban, a Baksa–2 fúrás felső 800 m-es
kőzetoszlopában található kvarc-karbonát anyagú repedéskitöltések részletes petrográfiai és fluidumzárvány vizsgálatát végeztük el.
A vizsgált kvarc-karbonát-erekben a qtz+do+cc1+cc2 ásványszekvencia figyelhető meg. A kvarckristályok növekedési zónák mentén csapdázódott elsődleges fluidumzárvány-együtteseket tartalmaznak. A Th értékek 70–130 °C
között alakulnak, de a legfiatalabb növekedési zónában értékeik 50–90 °C közé csökkennek. Az oldott sótartalom igen
magas valamennyi mért zárványban, a számított értékek NaCl domináns sótartalmat (20,1–25,6 wt%) mutatnak kis
mennyiségű CaCl2 tartalommal (1,5–6,0 wt%). Lényeges különbség az egyes zárványegyüttesek között sem oldott
sótartalomban, sem összetételben nem jelentkezik. Valamennyi zárványegyüttesben CH4, és N2 jelenlétét mutatta ki a
Raman-spektroszkópia a zárványok gőzfázisában. A do és cc1 fázisokban, nagy mennyiségben található elsődleges
bezáródású fluidumzárványokban a Th értékek 130–180 °C között alakulnak. Az kis Tm (Ice) értékek (–25 – –22 °C) nagy
oldott sótartalomra utalnak, hasonlóan a kvarcban tapasztaltakhoz. A Raman-spektroszkópiás vizsgálatok alapján itt is a
NaCl dominanciája jellemző a fluidumban. Ezek a magas sókoncentrációt mutató fluidumok nagy valószínűséggel a
perm és/vagy triász evaporit tartalmú üledékes összletekből származtathatók, és számottevő fluidumáramlásra utal a
kristályos aljzat és a fedő üledékek között.