Földtani Közlöny

Ladin ammoniteszek a Balaton-felvidékről. I. Nemesvámos

Attila Vörös — 2024-12-31

Nemesvámos (régi nevén Vámos) a Balaton-felvidék régóta ismert ladin ősmaradvány-lelőhelye, amely már a klasz- szikus „Balaton-monográfia” tanulmánysorozatában is szerepel (DIENER 1899, FRECH 1903). A falutól NyDNy-ra húzó- dó, Gyűrtető nevű gerinc földtani felépítését LACZKÓ (1911) írta le részletesen, és ábrázolta földtani szelvényén. A vonu- lat Katrabóca nevű D-i részén lévő felhagyott mészkőfejtők vörös mészkövéből (a „vámosi márványból”) hosszú faunalistát közölt. LÓCZY (1913) csak érintőlegesen említette a lelőhelyet, a terület földtani felépítését azonban olyan pontosan ábrázolta földtani térképén (LÓCZY 1920) – feltehetően Laczkó felvétele alapján –, hogy ahhoz a későbbi kutatások sem tudtak érdemi új ismereteket hozzátenni. Ezt követően a lelőhelyről újabb őslénytani adatokat csak a Balaton-felvidék legutóbbi földtani térképezéséhez kapcsolódó OTKA-program keretében megvalósult kutatások szolgáltattak (VÖRÖS 1998). Az elmúlt évek gyűjtései során újabb gazdag cephalopoda-, csiga- és kagylófauna került elő a vörös mészkőből (Buchensteini Formáció), amelynek vizsgálata pontosítja a ladin emelet biosztratigráfiai tagolását és korrelációját más alpi területek rétegsorával, továbbá adatokat szolgáltat az üledékképződési környezet jellegére is.

Nemesvámos és Veszprémfajsz környéke a Litéri-feltolódástól É-ra lévő pikkelyhez tartozik (1. ábra), ahol a közép- ső triász képződményekből felépülő Ny–K-i csapású vonulatot (Som-hegy, Gyűr-hegy, Király-hegy, veszprémfajszi Kál- vária-hegy) alpi gyűrt szerkezetek alkotják (2. ábra). A felszínre bukkanó legidősebb triász képződmény az alsó anisusi karbonátrámpán létrejött Iszkahegyi Mészkő. Fölötte az ugyancsak rámpán képződött Megyehegyi Dolomit következik, amelyet az északi pikkelyre általában jellemző, viszonylag kis vastagságú, bitumenes dolomit képvisel. A középső–felső anisusi emeletet a mélyebb medencében lerakódott Felsőörsi Mészkő alkotja, amelyet a Katrabócán mélyült Nemesvá- mos Nos–2 fúrás viszonylag jelentős vastagságban harántolt (3. ábra). Fölötte néhány méter vastag, mészkő-betelepülé- sekkel tagolt vulkáni tufa (Vászolyi Formáció), majd arra a ladin Buchensteini Formáció pados, kovás, tűzköves mészkő és fölötte a világosszürke, részben dolomitosodott Füredi Mészkő következik. Az erre települő sekélytengeri dolomit, a Gémhegyi Formáció alsó, Kádártai Dolomit Tagozata a karbonátplatform progradációját jelzi a karni elején (BUDAI & HAAS 1997, 2014; BUDAI et al. 1999b; BUDAI & VÖRÖS 2006).

A középső triász sorozatból álló vonulat egy ÉNy–DK-i csapású eltolódás mentén karni képződményekkel érintkezik Nemesvámos környékén (2. ábra). Balácapusztánál a Veszprémi Márga Formáció és a Gémhegyi Dolomit platformkar- bonátjának (Kádártai és Sédvölgyi Tagozat) összefogazódása figyelhető meg, míg Nemesvámos Ny-i részét (Gyűr-hegy) a karni emelet felső részét képviselő Sándorhegyi Formáció és Fődolomit alkotja.

A Katrabóca II. jelű szelvényt 1995–96-ban BUDAI T., CSILLAG G., DOSZTÁLY L., SZABÓ I. és VÖRÖS A. tárta fel, és gyűjtötte be az ősmaradványait rétegenként. A 10 méter hosszúságú szelvény 25 rétegének és faunájának rövid leírását VÖRÖS (1998) munkája tartalmazza. Az utóbbi években BERCSÉNYI M. és PINTÉR Zs. amatőr gyűjtők újra feltárták a lelőhelyet. Csapásirányban kiszélesítették az árkolást (7. ábra), és hatalmas mennyiségű ősmaradványt (elsősorban ammoniteszeket) gyűjtöttek a legdúsabban faunás rétegekből, megtartva a korábbi rétegszámozást (4. ábra). Az újonan gyűjtött ladin (longobárd) ammoniteszanyag mintegy 450 példányból áll; ebből 117 példány volt fajra meghatározható; közülük 68 példányt ábrázolunk ebben a dolgozatban (I. táblázat, I–XI. tábla). A 13. rétegen belül lencsésen megjelenő csiga–kagyló kokvína (5. ábra) a vázak tenger alatti átülepítésével és gyors cementációjával keletkezhetett. Ugyancsak üledékmozgásokra utal a 11. és 12. réteg szerkezete; az itt megjelenő, gazdag Arpadites-együttes nagy része töredékes, és a példányok kaotikusan helyezkednek el. A leggazdagabb faunát adó 9. rétegben a nagy méretű, vas–mangánoxiddal bevont Protrachycerasok rétegződéssel párhuzamos elrendeződése nyugodt, lassú, kondenzált üledékképződésre utal.

Az új gyűjtések jelentősen bővítették a katrabócai Ammonoidea-fauna rendszertani összetételét; az ebben a dolgo- zatban röviden ismertetett 23 taxon közül 9 új a helyi faunára nézve. Másrészt az új adatok lényegében alátámasztották a Katrabóca II. szelvény korábban kialakított biosztratigáfiai tagolását.

Scleractinia-fauna Letkés (Börzsöny hegység) középső miocén rétegeiből

Zoltán Kovács — 2024-12-31

A tanulmány Letkés (Börzsöny hegység) bagoly-hegyi lelőhelyének gazdag, kora badeni (középső miocén) Scleractinia-faunáját mutatja be. A vizsgált anyagban a sekélytengeri zátonyépítő, a fotoszintetizáló zooxantella algákkal szimbiózisban élő telepes korallok (pl. az Echinopora, Porites, Siderastrea, Tarbellastraea és Turbinaria nemzetségek képviselői) mellett a mély vízi afotikus zónára jellemző, ahermatipikus magános korallnemzetségek (pl. Balanophyllia, Caryophyllia, Flabellum, Stephanophyllia) példányai is jelentős számban megjelennek. Az itt leírt és ábrázolt 25 faj a Pannon-medence legmagasabb diverzitással jellemezhető korallegyüttesét képviseli; tizenegy faj új előfordulás Magyarországon.

Emlékezés a 125 éve elhunyt Torma Zsófiára, az első magyar régésznőre, a Magyarhoni Földtani Társulat egyik első női tagjára

Edit Thamó-Bozsó — 2024-12-31

Torma Zsófia (1832–1899) olyan korban élt, amikor az egyetemek kapui még többnyire zárva maradtak a nők előtt, és ritkaságnak számított, ha egy nő a tudományos pályát választotta. Ő azonban nagy elhivatottságával hivatalos végzett- ség nélkül is neves régésszé és egyben az első magyar régésznővé vált, ráadásul akkor, amikor még csak a kezdeti szaka- szában járt ez a tudományág.

Családi hátterének köszönhetően már fiatalon vonzódott a régészet iránt, és a földtan is érdekelte. Az utóbbit bizo- nyítja, hogy 1867-ben belépett a Magyarhoni Földtani Társulatba, és annak első hölgytagjai között volt. Erdélyben Hu- nyad vármegye több feltárását tanulmányozta. Az általa Felsőlapugy miocén és Gredistye kréta lelőhelyein gyűjtött ős- maradványokból Budapestre, a Magyar Királyi Földtani Intézetnek is küldött. Ezeket Halaváts Gyula határozta meg, aki egy új miocén csigafajt is talált köztük, és ezt Terebra (Myurella) Sophiae-nek nevezte el Torma Zsófia tiszteletére. Zsófia fő érdeklődési körévé azonban a régészet vált, melyben magas szintű kutatásokat folytatott. Tordosnál a Maros partfalában és másutt feltárt neolitikus leleteit nemzetközi konferenciákon és publikációkban mutatta be. Összehasonlító elemzéseket végzett, és a leleteiből nemzetközileg elismert múzeumi gyűjteményt hozott létre szászvárosi otthonában.

Kapcsolatban állt számos neves hazai és külföldi szakemberrel, akikkel kiterjedt levelezést folytatott. Elméleteivel azonban többen nem értettek egyet, vagy női mivolta miatt nem vettek róla tudomást. 1899-ben, halála előtt fél évvel komoly elismerésben részesült, a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott neki. Bár Torma Zsófia fedezte fel a nemzetközileg is jelentős neolitikus tordosi kultúrát, és ő volt az első, aki kutatta és publikált róla, mégis a neve és munkássága jó ideig feledésbe merült, így jelenleg ez a régészeti kultúra Vinča, esetleg Vinča–tordosi kultúraként él a köztudatban.

In memoriam Jocháné Edelényi Emőke

Nóra Gál — 2024-12-31

2024. január 4-én, életének 79. évében elhunyt Jocháné Edelényi Emőke geológus. Búcsúznak tőle egykori évfolyamtársai, a Földtani Intézetben egykor vele dolgozó kollégák, valamint a Magyarhoni Földtani Társulat, amelynek több mint 56 éven át tagja, évtizedeken át választmányi tagja, majd a Választmány titkára, továbbá a Magyar Földtanért Alapítvány kuratóriumának tagja, majd elnöke volt. (folytatás PDF-ben)

In memoriam Dr. Zelenka Tibor

János Földessy — 2024-12-31

Zelenka Tibor 1936. március 9-én született Budapesten. Gyermekkori élményei révén megszerette a természetet, különösen a hegyek és a kőzetek érdekelték. 1950-től a Lónyai utcai Református Gimnáziumban, majd a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanult. Egyetemi tanulmányait az ELTE TTK geológus szakán 1954–59 között végezte. 1959 januárjában geológusi okle-velet kapott. 1967-ben az ELTE-n „summa cum laude” minősítéssel egyetemi doktorátust szerzett Tokajhegyalja DNyi részének kőzetföldtani viszonyai című értekezése alapján. (folytatás a PDF-ben)

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

Olga Piros — 2024-12-31

Események:

- Beszámoló az MFT Észak- és Közép-Dunántúli Területi Szervezetének előadóüléséről
- A sokféleség az élet alapja
- Országos Geokéktúra Hétvége - A Magyar Természetbarát Szövetség és a Magyarhoni Földtani Társulat közös rendezvénye
- Dosztály Lajos-emlékülés
- Földtudományos Forgatag
- Beszámoló a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezetének 2024. évi NosztalGEO-rendezvényéről

Könyvismertetés:

- Szabó Márton: A Kárpát-Pannon-térség fosszilis porcoshalai, MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum
kiadása, 255 o.

Személyi hírek/Gyászhír:

- ZELENKA Tibor (1936–2024)
- PÉRÓ Csaba (1950–2024)
- SZABÓ Elemér (1931–?2025) tagtársunk elhunyt