Hidrológiai Közlöny

Előszó

Veronika Major — 2026-07-22

A 2026. évi angol kötete előszava

Mikroműanyag-szennyezés vizsgálata magyarországi folyó-szakaszokon

Pehah Jahanpeyma — 2026-07-22

A mikroműanyagok, azaz az 5 mm-nél kisebb műanyag részecskék napjaink egyik legsürgetőbb globális környezeti problémájává váltak. A nem megfelelő újrahasznosítási gyakorlatok következtében a műanyagok bejutnak és hosszú ideig megmaradnak a környezetben, miközben kisebb részecskékre bomlanak. Ezek a részecskék folyók által terjedhetnek, felhalmozódhatnak az ökoszisztémákban, ahol jelentős kockázatot jelentenek a növény- és állatvilágra, valamint potenciálisan az emberi egészségre is. Ez a tanulmány a folyami mikroműanyag-szennyezést vizsgálja Európa második legnagyobb folyója, a Duna magyar szakaszán és annak mellékfolyóiban. A Duna létfontosságú vízforrást jelent Budapest számára, és kulcsfontosságú szerepet játszik a régió gazdaságában és ökológiai egyensúlyában. A vízmintákat a folyó különböző mélységeiből gyűjtöttük egy többszintes planktonháló segítségével. Korszerű laboratóriumi technikákat, köztük Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópiát és digitális mikroszkópiát alkalmaztunk a gyűjtött mikroműanyagok azonosítására és jellemzésére. Emellett áramlásméréseket végeztünk a tömegáramok becsléséhez. Ezek az eredmények hozzájárulnak a mikroműanyag-szennyezés megértéséhez, kezeléséhez és csökkentéséhez szükséges hatékony intézkedések kidolgozásához. Az eredmények alapján az átlagos mikroműanyag-koncentráció 0,311 mg/m³ volt, ami 142 részecske/m³-nek felel meg. A leggyakrabban azonosított polimerek a polisztirol, a polietilén és a polipropilén voltak, amelyek főként törmelék, hab és pelyhek formájában fordultak elő. A mikroműanyagok színe változatos volt, többek között sárga, fekete, szürke és zöld árnyalatokat mutattak.

A felszín alatti tározódás szerepe a síkvidéki folyók árhullámainak csillapításában

Gadadhara Ferraz — 2026-07-22

Egy áradó folyó a nyomásgradiens révén szivárgást kelt a talajvíztartó irányába, és ezzel egy időben a partok szintjét meghaladó vízállások idején a hullámtér talaja a beszivárgás révén felülről is telítődik. A felszín alatti tározódás az árvizeknek a nagyvízi mederben való tározódásán felül érvényesül és ezáltal fokozza az árhullámok csillapítását, ennek ellenére leírása sok felszíni áramlástani modellből mégis hiányzik, vagy csak részleges. Jelen tanulmányban egy mechanisztikus modellel számszerűsítjük a folyó és a talajvíztartó közötti vízcserét a Duna és a Tisza hazai léptékében, valamint értékeljük a felszín alatti tározódás hozzájárulását az árvízcsillapításhoz. A szimulációkhoz egy egymással összekapcsolt 1D felszíni és 2D felszín alatti hidraulikai modellt fejlesztettünk ki, és 100 éves árvizek levonulását vizsgáltuk idealizált, prizmatikus geometriában. Egy 50 km hosszú folyószakaszra integrált eredményeink azt mutatják, hogy a felszín alatti tározódás a teljes (felszíni és felszín alatti) tározódásnak 26–37%-át teheti ki, és a felszíni tározódás által biztosított csillapításon felül további 0,7–0,8 százalékponttal csökkentheti a csúcsvízhozamot. Ez átlagosan körülbelül 4 cm-es csökkenést jelent a tetőző vízszintekben. A csillapító hatás a jó vízvezetőképességű talajok feltételezésével a legjelentősebb. Annak ellenére, hogy a felszín alatti tározódás számottevő szerepet játszik az árvízi kockázat mérséklésében, a felszíni áramlástani modellekben gyakran konceptuális szintre leegyszerűsítik vagy teljesen figyelmen kívül hagyják. Mivel a felszíni lefolyás simasági együtthatóit rutinszerűen elsősorban a folyó tetőző vízszintjein keresztül kalibrálják, ezért az elhanyagolás – a hibaforrás ismerete nélkül is – részben kompenzálódik. A talajvíz-tározódás hiányának a felszíni tározódás időskáláján való kompenzálása azonban nemcsak tökéletlen, de a múltbeli árvizeknél jóval nagyobbakra kiterjesztve pontatlan is. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy az árvízi előrejelzések és kockázatértékelések javításához a modellezésbe érdemes bevonni a felszín alatti vizekkel való kölcsönhatást.

Csapadékszélsőségek vizsgálata 1980–2019. között négy alföldi városban Magyarországon

Dorottya Szám — 2026-07-22

A tanulmány célja, hogy feltárja a csapadékmentes periódusok gyakoriságának, időbeli és térbeli eloszlásának változásait a magyarországi Alföld térségében 1980–2020 között, különös tekintettel a klímaváltozás mezőgazdasági kihívásaira. A vizsgálat során elemeztük a 16 napot elérő száraz időszakok előfordulását, évszakos gyakoriságát, azok különbségeit négy alföldi város (Szolnok, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, Kalocsa) esetében. Az adatok alapján a száraz periódusok gyakorisága bizonyos helyeken enyhén növekedett, bár a tendencia statisztikai szignifikanciája nem volt egyértelmű, az F-próbák elsősorban szórásnövekedést jeleztek. A kétmintás Kolmogorov–Smirnov-próba azt mutatta, hogy a városok közötti eloszlásbeli eltérések nem szignifikánsak, így a térségi divergencia hipotézise nem igazolódott. A kutatás továbbá hangsúlyozza a megnövelt talajnedvesség-megtartó képesség szükségességét, különösen homokos és szikes talajok esetén, amelyek a csapadékhiány hatására gyorsabban veszítenek nedvességet, ami negatívan befolyásolja a mezőgazdasági termelékenységüket.

OxiTop mikrokozmosz modell, mint lehetséges eszköz az antibiotikumok mikrobiális közösségre gyakorolt hatásainak vizsgálatára

Dongze Jiang — 2026-07-22

A felszíni vizek bakteriális közössége kulcsfontosságú eleme a szennyvízbevezetések helyén zajló öntisztulásnak, azonban az antibiotikum rezisztencia kialakulása körükben is mind nagyobb figyelmet érdemel. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az antibiotikum-rezisztencia az emberi egészséget fenyegető három legsúlyosabb veszély egyike. Antibiotikum-rezisztencia kialakulhat a szennyvíztisztító telepek kibocsátásával a természetes mikrobiális ökoszisztémára gyakorolt szelektív nyomás következtében. A tanulmány célja, hogy kapcsolatot találjon a szennyvízterhelés és a bakteriális közösség biológiai aktivitása között antibiotikum terhelés mellett és anélkül, melynek érdekében OxiTop^TM mikrokozmosz kísérletet állítottunk be egy magyarországi, szennyvízterhelés alatt álló víztestből származó minták felhasználásával. A mintákhoz humán és állatgyógyászati szempontból jelentős antibiotikumok különböző kombinációit adtuk (Kolisztin, Florfenikol, Imipenem, Ceftazidim). Az inkubációs időszak során folyamatosan mértük a minták mikrobaközösségének biológiai aktivitását, melyet hagyományos tenyésztési módszerekkel és újgenerációs szekvenálással egészítettünk ki. Eredményeink alapján az antibiotikum terhelés hatására csökkent a bakteriális diverzitás, de a bakteriális sejtszám nem. A szennyvízterheléssel érintett felszíni víz mikrobiális közössége nagyobb alkalmazkodóképességet mutatott az antibiotikumokkal szemben, mint a háttér minta. Eredményeink alapján az antibiotikumok hatására dominánssá váló taxonok – amelyek potenciális hordozói lehetnek többféle antibiotikum-rezisztencia génnek – a Cellvibrio, az Aquabacterium és a Flavobacterium voltak.

Békeépítés vízügyi együttműködésen keresztül? Intézményi tervezés és békével kapcsolatos funkciók az Indus és a Nílus vízgyűjtőjén

Ferenc Miklós Sullivan — 2026-07-22

A határokon átnyúló vízügyi együttműködést gyakran a béke felé vezető útként írják le, azonban ezen feltételezés empirikus bizonyítékai egyenetlenek, és az elméleti megalapozottsága is hiányos. A jelen tanulmányban kidolgozott mechanizmusorientált megközelítés az intézményi kialakítást a békéhez kapcsolódó funkciókkal köti össze, és ezt két kiemelt jelentőségű vízgyűjtő területen alkalmazza, amelyekre hatalmi aszimmetria, infrastrukturális bővülés és visszatérő politikai sokkok jellemzők. Ezek az Indus (az 1960-as Indus Vízegyezmény által felállított Állandó Indus Bizottság) és a Nílus (az 1999-ben alapított Nílus-medence Kezdeményezés, amely jelenleg egy állandó bizottság létrehozása felé halad a Kooperatív Keretmegállapodás [CFA] 2024-es hatálybalépését követően) vízgyűjtői. Az elemzés strukturált, fókuszált összehasonlítás és folyamatkövetés segítségével, jellegzetes eseteken keresztül (Indus-vízerőműviták és harmadik fél általi döntőbíráskodás; Nílus menti programalapú együttműködés, korai előrejelzés és a Nagy Etióp Reneszánsz Gát [GERD] körüli politikai folyamatok, valamint a CFA), egy forma–funkció komplementaritási mintázatot azonosít. Az Indus-medencében a jogilag szabályozott bilaterális együttműködés viszonylag erős a „negatív béke” funkcióinak megteremtésében: stabilizálja az elvárásokat, rutinszerű adatcsere révén csökkenti a félreértések lehetőségét és a vitákat jól körülhatárolt technikai-jogi fórumok keretei közé tereli. A Nílus-medencében a programalapú multilateralizmus viszonylag erős a „pozitív béke” alapjainak kiépítésében azáltal, hogy közös tudást, szakmai hálózatokat és együttműködési előnyöket hoz létre, amelyek kiszélesítik a stabilitás iránti társadalmi bázist. Egyik forma sem elegendő önmagában: a jogilag szabályozott rendszerek rugalmatlanná válhatnak adaptív és részvételi kapacitások nélkül, míg a programalapú platformok nehezen kezelik a nagy téttel bíró elosztási konfliktusokat hiteles jogi szabályozás és vitarendezési mechanizmusok nélkül. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a békéből származó előnyök attól függenek, hogy sikerül-e ötvözni a szabályalapú stabilitást a korlátozott rugalmassággal, az átlátható tudásrendszerekkel és a legitimációt erősítő részvétellel, mindezt úgy, hogy a külső szereplők támogatása összhangban marad a folyóparti államok tulajdonosi szerepével, anélkül, hogy aláásná azt.

A víz-energia-élelmiszer összefüggés Madagaszkáron: Kölcsönös függőségek, kaszkádszerű kudarcok és egy integrált irányítási keretrendszer

Rovatiana Salema Andrianasolomahefa — 2026-07-29

Madagaszkár egyidejű válságai, mint például az energiaszegénység (33,7%-os villamosítás), az akut élelmiszer-bizonytalanság (1,63 millió ember az Integrált Élelmiszerbiztonsági Fázisosztályozás (IPC) 3+ fázisába került 2024-ben) és a vízgyűjtők degradációja (4,85 millió hektár erdő veszett el 2000 óta) strukturálisan egymástól függenek, mégis intézményi silókban, ágazatközi koordinációs mechanizmus nélkül irányítják őket. Ez a tanulmány feltérképezi Madagaszkár víz-energia-élelmiszer (WEF) nexus dinamikáját, teszteli azt a hipotézist, hogy az intézményi fragmentáció – nem a fizikai erőforrások szűkössége – korlátozza a nexus teljesítményét, majd bizonyítékokon alapuló integrált irányítási keretet javasol. A szekvenciális vegyes módszerű tervezés integrálja a szisztematikus másodlagos adatszintézist a kvalitatív intézményi elemzéssel, irányítási audit keretrendszert és a FAO háromosztatú nexus modelljét követve. Öt számszerűsített nexus visszacsatolási hurkot azonosít, amelyek közül a legkritikusabb a biomassza-erdőirtás-vízenergia kaszkád, amely egyszerre rontja az energiaellátást, a vízgyűjtő működését és az élelmiszerrendszer termelékenységét. Annak ellenére, hogy az egy főre jutó megújuló édesvízkészlet ~12 000 m³/év – ami a szubszaharai afrikai átlag kétszerese –, a lakosságnak csak 14%-a fér hozzá biztonságosan kezelt vízhez, és az elsődleges energia 85%-a biomasszából származik. A mezőgazdasági vízkivétel 96%-os aránya, a gyermekkori fejlődés elmaradásának 47%-a, valamint a 2100-ra előrejelzett 3–5 °C-os hőmérséklet-emelkedés súlyosbítja ezeket a strukturális hiányosságokat. Madagaszkár nexus hibái kormányzási hibák. Először is létre kell hozni egy Nemzeti Víz–Energia–Élelmiszer (WEF) Összefüggés-koordinációs Titkárságot a szektorok közötti koordináció és a politikai koherencia erősítése érdekében. Másodszor, a 2024-es ECA–WFP térinformatikai kezdeményezésen alapuló, a nexust figyelembe vevő beruházás-szűrést kell bevezetni annak biztosítására, hogy az állami és magánberuházások figyelembe vegyék a víz, az energia és az élelmiszer közötti kölcsönös függőségeket. Harmadszor, ki kell bővíteni a hálózaton kívüli megújuló energiaforrások, például a napenergia felhasználását, összekapcsolva azt a termelő mezőgazdasági igényekkel, az energiaellátás javítása mellett a mezőgazdasági termelékenység és a vízfelhasználás hatékonyságának növelése érdekében. Először is létre kell hozni egy Nemzeti Víz–Energia–Élelmiszer (WEF) Összefüggés-koordinációs Titkárságot a szektorok közötti koordináció és a politikai koherencia erősítése érdekében. Másodszor, a 2024-es ECA–WFP térinformatikai kezdeményezésen alapuló, a nexust figyelembe vevő beruházás-szűrést kell bevezetni annak biztosítására, hogy az állami és magánberuházások figyelembe vegyék a víz, az energia és az élelmiszer közötti kölcsönös függőségeket.

Az ókor tápláléka vagy a modern világ bioindikátora

Hanna Háda — 2026-07-22

A tanulmány a nehézfémek bioakkumulációját vizsgálja a Tisza-tó különböző helyszíneiről gyűjtött sulyom (Trapa natans) mag mintákban. A vízi makrofiták képesek abszorbeálni és felhalmozni a vízből és az üledékből származó szennyezőanyagokat, így hasznos indikátorai lehetnek a környezeti szennyezésnek. A kutatás célja a vizsgált fémekek koncentrációjának mérése a gyűjtött sulyom mag mintáiban. A mintavételi helyek közötti különbségek elemzésével a tanulmány a nehézfémek eloszlását a tó ökoszisztémáján belül, valamint a vízinövények potenciálját a környezeti szennyezés indikátoraként is értékeli.