Iustum Aequum Salutare

Első emléktörvényeink nyomában

2025-10-22T08:30:35+00:00

Bár jogrendszerünkben az emléktörvények a mai napig viszonylag nagy számban vannak jelen, mivel kötelező magatartási szabályt nem vagy alig tartalmaznak, a jog fogalmának kérdését elemi erővel vetik fel. Lehet-e a jogban a történeti emlékezetnek helye, vagy a jogalkotó csak feleslegesen terheli ezzel a jogrendszert? Tanulmányomban mindazonáltal nem ezekkel az izgalmas elvi problémákkal foglalkozom, hanem emléktörvényeink történeti hagyományára összpontosítok, mindenekelőtt azt az első jogalkotást keresve, ami már egyértelműen emléktörvénynek mondható. Ezt követően a XIX. század első felében keletkezett korai emléktörvényeink világát mutatom be, a rendi országgyűléseknek e jogalkotási termékeit négy, azaz egyházi vonatkozású döntést megörökítő, alapítványokról szóló, nagy nemzeti intézményalapításainkkal kapcsolatos emléktörvények, illetve a „modern” emléktörvény születése címek alá sorolva be. Legvégül kifejtem az álláspontomat, hogy miért tekintem emléktörvényeknek az általam ismertetett joganyagokat mérvadó szerzők eltérő véleménye dacára, ami egyben megindokolja, hogy miért teszek kísérletet emléktörvényeink történeti fejlődésében a kezdeti ív átfogó és kontrasztos megrajzolására. Munkám elsősorban a történeti törvénytárunkból felkutatott joganyagokon, illetve azoknak az említett szempontok szerinti rendszerezésén alapul – jelen írásomban a készülő, csak 2027-ben megjelentetni tervezett „Emléktörvényeink” című könyvem első fejezetének anyagával ismerkedhet meg előzetesen, illetve fogalmazhatja meg róla véleményét még a kötet kéziratának lezárása előtt az Olvasó.

Küzdelem a lett államnyelvért

2025-10-22T08:30:35+00:00

A függetlenségét 1991-ben visszaállított Lettország számára történelmi okok miatt kiemelt fontosságú kérdés a nyelvpolitika. A szabályozás alappilléreit az alkotmány és az államnyelvtörvény jelentik, de sok szektorális jogszabály is tartalmaz nyelvi rendelkezéseket, így különösen az állampolgárság, az oktatás, a média vagy a névhasználat vonatkozásában. A jogalkotó elsődleges célja a szovjet megszállás évtizedeiben az orosz-domináns kétnyelvűség irányába eltolt lettországi nyelvi tájkép olyan megváltoztatása, amely a lett nyelv dominanciáját és a nemzetiségek lett-anyanyelvi kétnyelvűségét biztosítja. A függetlenség visszaállítását megelőzően született első, 1989-es államnyelvtörvény még az állam lett-orosz kétnyelvűségre épült, amelyben többnyire a lakosok joga lett volna eldönteni, hogy az intézményekhez melyik nyelven fordulnak. A törvény teljes, a függetlenség visszaállítását követő, 1992-es hatályba lépését megelőzően azonban a jogalkotó úgy módosította a szabályozást, amely már kizárólagos hivatalos nyelvként jelölte meg a lettet. Az 1998-as alkotmánymódosítás, majd az 1999-es új államnyelvtörvény teljesen ellehetetlenítette a lettől eltérő nyelvek használatát nem csak a közintézményekben, de a lakosok és a közintézmények kapcsolattartásában is – leszámítva néhány kivételes, elsősorban sürgősségi helyzetet –, illetve jelentősen korlátozta a magánszférában is. Ennek ellenére a jogalkotó célját, a lett nyelv dominanciáját továbbra sem sikerült maradéktalanul biztosítani, ezért az elmúlt évtizedekben további – a lettországi érintettek és nemzetközi kisebbségvédelmi fórumok által kritizált – szektorális szigorításokra került sor.

Bevezető a mesterséges intelligencia és a média kapcsolatát tárgyaló tanulmányokhoz

2025-10-22T08:30:36+00:00

Bevezető

Mesterségesintelligencia-jártasság

2025-10-22T08:30:36+00:00

A médiaműveltség és a mesterséges intelligencia műveltség a 21. század alapvető készségei. Nélkülözhetetlenek az oktatásban, a munkaerőpiacon és a digitális állampolgárság szempontjából is. Ezért kiemelten fontos a készségek pontos definiálása, a használati keretek kijelölése, s a mérési eszközök kialakítása, valamint megismertetése a szakmai közönséggel. A tanulmány ehhez kapcsolódóan három fő területre fókuszál. Elsőként a médiaműveltség és a mesterséges intelligencia műveltség kapcsolatát mutatja be. Majd ezt követően a mesterséges intelligencia műveltség keretrendszerét ismerteti a felsőoktatás vonatkozásában. Záráskén pedig bemutatja a mesterséges intelligencia műveltség mérésére alkalmas eszközöket. A tanulmány ennek megfelelően először az UNESCO digitális készségek keretrendszerét mutatja be. A médiaműveltség után a tanulmány a mesterséges intelligencia műveltség kérdését tárgyalja. A mesterséges intelligencia műveltséget többféleképpen értelmezték és definiálták. Ng és munkatársai négy fő területet azonosítottak: a mesterséges intelligencia ismeretét és megértését, a mesterséges intelligencia használatának és alkalmazásának képességeit, a mesterséges intelligencia értékelésének és létrehozásának képességét, valamint az etikai szempontok. Ezt követően a tanulmány az UNESCO AI Literacy for Students keretrendszerét mutatja be, mely 12 kompetenciát vázol fel négy dimenzióban, az emberközpontú gondolkodás, az etika az MI-ban, MI-technikák és alkalmazások, valamint MI-rendszertervezés. Ezek a kompetenciák a fejlődés három szintjét ölelik fel: a megértés, az alkalmazás és az alkotás szintjeit. A tanulmány harmadik nagy egységében a rendelkezésünkre álló mérőeszközöket mutatjuk be az AI Literacy szemszögéből.

A mesterséges intelligencia szólásszabadsága és tartalommoderálási gyakorlata a közösségi médiában a DSA és az MI rendelet vonatkozásában

2025-10-22T08:30:37+00:00

A tanulmány rövid a mesterséges intelligencia rövid ismertetése után bemutatja, hogy a mesterséges intelligencia rendelkezik-e szólásszabadsággal vagy ez csak a tulajdonos gazdasági társaságoknak áll rendelkezésére. Mindez azért fontos, hogy a mesterséges intelligenciát önálló szereplőnek tekinthetjük-e jogilag a közösségi médiában zajló tartalommoderáció kapcsán, amely a tanulmány második fő kérdéskörét jelenti. Itt bemutatásra kerülnek a tartalommoderálás során ismertté vált negatív és pozitív esetek, azaz annak vizsgálata zajlik majd, hogy önálló szereplőként rábízható-e a felelősség tekintetében a mesterséges intelligenciára a közösségi médiában folytatott tartalommoderálás teljes spektruma vagy ehhez szükséges valamiféle emberi kontroll, irányítás vagy ellenőrzés.

Átláthatóságot biztosító szabályok és intézkedések az mi tartalommoderálási tevékenysége során – kiemelt figyelemmel a DSA követelményrendszerére

2025-10-22T08:30:37+00:00

Az „Átláthatóságot biztosító szabályok és intézkedések az mi tartalommoderálási tevékenysége során – kiemelt figyelemmel a DSA követelményrendszerére” című tanulmány a mesterséges intelligencia (MI) által támogatott tartalommoderációs tevékenység átláthatósági kérdéseit vizsgálja a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) követelményrendszerének tükrében. Az MI-technológiák egyre szélesebb körű alkalmazása napjainkra kikerülhetetlen része az online platformok moderációs gyakorlatának, amely biztosítja a gyorsabb és hatékonyabb tartalomszűrést, ugyanakkor új jogi és etikai kihívásokat teremt. A DSA megalkotása során a jogalkotó célja a platformok működésének átláthatóbbá tétele, a felhasználói jogok védelme, valamint a moderációs folyamatok indokolhatóságának biztosítása volt, éppen ezért fontos kérdésnek tekinthető, hogy ez miként valósítható meg olyan környezetben, ahol a moderációs folyamatok jelentős részét mesterséges intelligenciával támogatják. A tanulmány rávilágít arra, hogy a jogszabály által előírt kötelezettségek és az algoritmusok működésének átláthatósága különös nehézségeket jelenthetnek az MI-alapú moderáció számára. A tanulmány értékeli a DSA releváns előírásait, a platformok megfelelési stratégiáit, valamint az Európai Bizottság által, a DSA 66. cikke alapján megindított felügyeleti eljárások tapasztalatait, különös tekintettel az MI-technológiák alkalmazására. Az eredmények alapján, bár a DSA előrelépést jelent az átláthatóság terén, az MI-alapú moderáció teljes átláthatóságának biztosítása továbbra is jelentős kihívás marad, amely az ilyen rendszerek alkalmazásának újragondolásához is vezethet.

Algoritmikus elfogultság mint jogi dilemma

2025-10-22T08:30:37+00:00

A tanulmány az algoritmikus elfogultságot mint jogi dilemmát vizsgálja, bemutatva a jelenség fogalmi alapjait, hatásait és a szabályozási kihívásokat. Bemutatjuk az Egyesült Államok széttöredezett szabályozási környezetét és az EU szigorú, felhasználóközpontú keretrendszerét, így a GDPR, a DSA és a mesterséges intelligenciáról szóló rendeleteket. Az dolgozat eredményeként kiemeljük az átláthatóság és az elszámoltathatósági mechanizmusok kulcsfontosságú szerepét az elfogultság mérséklésében, és hangsúlyozzuk az összehangolt globális szabályozási erőfeszítések sürgős szükségességét. A tanulmány rámutat arra is, hogy a meglévő végrehajtási mechanizmusok gyakran nem elegendőek a hatékony végrehajtáshoz. Különösen az algoritmusok tervezésében továbbra is fennáll a „fekete doboz” problémája, amely akadályozza az elfogultságok azonosítását és orvoslását, illetve a szabályozási keretek jelentős egyenlőtlenségeket mutatnak különböző csoportokkal szemben. A tanulmányban arra a következtetésre jutunk, hogy globálisan összehangolt szabályozási keret nélkül a meglévő erőfeszítések nem tudják hatékonyan kezelni a mesterséges intelligencia, így különösen az elfogultság kihívásait. A tanulmányban sürgetjük a globális kooperáció, amely meglátásunk szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelően lehessen reagálni a technológiai fejlődésére.

Algoritmusok és átláthatóság: az online platformok ajánlórendszereinek jogi szabályozása az Európai Unióban

2025-10-22T08:30:38+00:00

A digitális szolgáltatások térnyerése alapvetően átalakította az online információáramlást, a tartalomfogyasztási szokásokat és a platformok működését. Az Európai Unió digitális szolgáltatásokról szóló rendelete (DSA) célja az online szolgáltatások jogi környezetének szabályozása, a felhasználói jogok védelme, az átláthatóság biztosítása és a digitális piac egyensúlyának megőrzése. Az ajánlórendszerek kulcsszerepet játszanak a tartalmak elérhetőségének és láthatóságának alakításában, ezért az EU szabályozása különös hangsúlyt fektet az algoritmikus döntéshozatal átláthatóságára és elszámoltathatóságára, beleértve a rangsorolási mechanizmusokat, a célzott ajánlásokat és az automatizált döntéshozatali folyamatokat. A tanulmány részletesen elemzi a DSA ajánlórendszerekkel kapcsolatos rendelkezéseit, azok gyakorlati következményeit, valamint jogi és etikai vonatkozásait. Kiemelten foglalkozik a platformszolgáltatók kötelezettségeivel, az átláthatósági elvárásokkal és a felhasználói jogorvoslati lehetőségekkel. Kitér az algoritmikus torzítások, a szűrőbuborékok és a manipuláció veszélyeire, valamint az átláthatóság és a túlzott információterhelés közötti ellentmondásokra. A tanulmányban megállapításra kerül, hogy bár a DSA új átláthatósági előírásai előrelépést jelentenek, a felhasználók tényleges kontrollja továbbra is korlátozott. Egyértelmű szabályozási iránymutatások és hatékony végrehajtás hiányában fennáll a veszélye, hogy a platformok csupán a „látszatátláthatóság” (transparency washing) fenntartására törekednek, anélkül hogy valódi változás történne.

Új korszakot nyit-e a mesterséges intelligencia a dezinformációban?

2025-10-22T08:30:38+00:00

A tanulmány a mesterséges intelligencia (MI) és a dezinformáció kapcsolatát vizsgálva arra a kérdésre keresi a választ, hogy új korszakot nyit-e az MI a dezinformációban. A szerző szisztematikus vizsgálatot végez, amihez a dezinformációs láncot, mint új fogalmat vezeti be. Ezt az elméleti keretet használva a tanulmány bemutatja a dezinformáció motivációit, létrehozását, terjesztését, detektálását, befogadását és szélesebb társadalmi hatását, illetve az MI alkalmazását ezekben a lépésekben. Az MI szerepe különösen jelentős a dezinformáció terjesztésében és társadalmi hatásában, míg a generatív MI megjelenése az előzetes várakozások ellenére sem bizonyult meghatározónak a dezinformáció létrehozásában. Ha új, MI indukálta korszakról beszélhetünk, akkor az sokkal inkább köthető a közösségi média algoritmusokhoz és az emberek aktív közreműködésével zajló részvételi propagandához, mintsem a generatív MI-hez. Előbbiek 2016 óta érdemben hozzájárultak egy post-truth korszak kialakulásához. A cikk befejezésében javaslat olvasható a dezinformációs lánc mentén a dezinformáció elleni hathatós fellépésre is. Végül a szerző hitet tesz amellett, hogy a ’nem hihetünk a szemünknek és a fülünknek’ kijelentés ne fatalista hitvallásként, hanem egészséges szkepszisként fogalmazódjon meg, mivel emberi bizalom nélkül nem működhet egyetlen társadalom sem.

Útmutató egy iskolai (cyber)bullying szabályzat megalkotásához

2025-10-22T08:30:39+00:00

A bullying és cyberbullying jelensége, sajnálatos módon, áthatja a magyar köznevelés rendszerét, és számos diák, szülő, pedagógus szenved a bántalmazás okozta traumáktól. A probléma megoldása kizárólag interdiszciplináris megközelítéssel kezelhető és javítható, amelyhez a pszichológia és a pedagógia mellett a jog eszköztárára is szükség van. Jelen tanulmány célja egy olyan bántalmazás elleni minta-szabályzat kimunkálása, amely közös minimumgaranciákat, kiindulási alapot biztosít az általános és középiskolák számára egy saját, önálló szabályzat elkészítéséhez. Ennek keretében szövegszerűen kidolgozásra került a tanulmány mellékletében egy minta-szabályzat, amelynek elemei organikusan igazodnak a már meglévő jogszabályi környezetbe, valamint kiegészítik azt a bántalmazás tudományos hátterével, elemeivel. Példaként említve, a személyi és területi hatály kérdésnek rendezése mellett, definiálja a szabályzat a bullying és cyberbullying magatartást, valamint a jelenség során gyakran megjelenő megtorlást is. Továbbá, egy ajánlott eljárásrendet is kínál, amelynek finomhangolásával megfelelő módon kezelhetőek a bántalmazási esetek.

A mesterséges intelligencia alapú tartalomszűrő algoritmusok társadalmi hatásai, különös tekintettel a közösségimédia-platformokra

2025-10-22T08:30:39+00:00

Az online kommunikációs terek, különösen a közösségi média platformok az információáramlás domináns eszközeivé váltak, ám egyre inkább ki vannak téve a szélsőséges ideológiák, jogsértő, esetenként felkavaró tartalmak terjedésének. Az ilyen platformok egyre inkább mesterséges intelligencia alapú algoritmusokat alkalmaznak a tartalmak szűrésére és moderálására, hogy kezeljék ezeket a kihívásokat. E tanulmány célja röviden, de átfogó képet adva bemutatni az automatizált tartalommoderálás elterjedésének okait, technikai megoldásait, valamint társadalmi hatásait. A tanulmány részletesen tárgyalja a jogi környezetet, amely lehetővé tette ezeknek a rendszereknek a térnyerését, bemutatja a leggyakrabban alkalmazott technikai módszereket, és elemzi, hogyan befolyásolják ezek a szólásszabadságot, a társadalmi diskurzust, valamint a politikai polarizációt. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy bár a mesterséges intelligencia jelentős mértékben növelheti a moderálás hatékonyságát, alkalmazása komoly kihívásokkal és kockázatokkal jár, amelyek hatással vannak a demokratikus értékekre és a közösségi média működésére. A tanulmányt javaslatokat zárják, kiemelve a szabályozás és az emberi felügyelet fontosságát, hogy biztosítható maradjon a szólásszabadság védelme és a társadalmi sokszínűség megőrzése is az online térben.

VI. Fogyasztóvédelmi aktualitások – a digitalizáció, a mesterséges intelligencia fogyasztóvédelmi kihívásai

2025-10-22T08:30:39+00:00

Konferencia-beszámoló