Iustum Aequum Salutare

A lex Laetoria jogi forrásai

János Erdődy — h, 16 dec 2024 11:27:11 +0000

A 25 év alatti serdültek (minores) teljes cselekvőképességgel rendelkeztek, emellett azonban különleges jogi védelmet biztosítottak számukra. Ezt egyrészt a Kr. e. 200 körül keletkezett lex Laetoria által biztosított jelentős jogi védelem tükrözte. A törvény actio poenalist biztosította azzal szemben, aki becsapott egy minort. Később a praetori edictum rendelkezései kiegészítették ezt a jogi védelmet: a praetor különleges jogsegélyeket (exceptio, in integrum restitutio) biztosított a minort megtévesztő személlyel szemben.

Ebben a tanulmányban a primer jogi forrásokat a szekunder irodalom jelenlegi tendenciáit meghaladó módon értékeljük. Ez az elemzés nem vizsgálja a Digesta vonatkozó címeit vagy a lex Laetoriával kapcsolatos papirusz szövegeket. Előszőr bemutatjuk a különböző, kisebb jelentőségű jogi forrásokat, a Tabula Heracleensis, a lex Irnitana és a fragmentum de formula Fabiana vonatkozó szövegeit. Ezek azzal kapcsolatosak, hogy egyfelől hogyan szabályozták a municipiumok közigazgatását (például kiket lehetett kizárni a városi tisztségviselők körékből, és hogyan alkalmazhatták a duumviri a iurisdictiót); másfelől arra vonatkozó információkkal szolgálnak, hogy az actio legis Laetoriae noxális kereset volt.

A pszeudo-paulusi szövegek, valamint a Codex Theodosianus és a Iusitinanus szövegei egyedi eseteket mutatnak be, amelyekből leszűrhetők a lex Laetoriával összefüggő alapvető ismeretek: a minores 25 év alatti serdültek voltak, akik köthettek szerződéseket. Ha azonban a szerződés megkötése vagy teljesítése során megtévesztették őket, a másik fél csalárdságára hivatkozva követelhették az eredti állapot visszaállítását. Összességében a szövegek alátámasztják a lex Laetoriára vonatkozó absztrakt ismereteinket, ugyanakkor a mikroszintű gyakorlatok hálózatát is feltárják.

Kína és a nemzetközi jog: jogi hadviselés (lawfare) vagy stratégiai jogalkalmazás?

Tamás Hoffmann, Viktória Laura Herczegh — h, 16 dec 2024 00:00:00 +0000

A nemzetközi jogi szakirodalomban az utóbbi két évtizedben nagy népszerűségre tett a jogi hadviselés (lawfare) koncepciója. Egyes szerzők véleménye szerint ez a nemzetközi jogi normák visszaélésszerű felhasználásának módszere, és különösen a dél-kínai-tengeri térségben gyakori területi jogviták során sokan azzal vádolják a Kínai Népköztársaságot, hogy ehhez a módszerhez folyamodik. A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy vajon tényleg igazolható-e ez az állítás. Ennek érdekében a dolgozat első fele a lawfare koncepciót vizsgálja és bemutatja annak különböző lehetséges definícióit. Ezt követően a kínai jogi sajátosságok elemzésével kísérletet tesz arra, hogy megmagyarázza Kína nemzetközi joghoz fűződő viszonyának sajátosságait. Végül a dél-kínai-tengeri jogviták ismertetésén keresztül választ ad a címben megfogalmazott kérdésre. A szerzők véleménye szerint a jogi hadviselés koncepciója nem alkalmas analitikai elemzés céljára és a Kínai Népköztársaság viselkedését elsősorban történelmi és kulturális sajátosságok magyarázzák.

A pihenőidők uniós jogi megfelelősége

Gábor Kártyás — h, 16 dec 2024 13:12:40 +0000

A munkavállalót megillető minimális pihenőidők az uniós szociális jog különlegesen fontos szabályai, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikk (2) bekezdése is nevesít. A tanulmány áttekinti, milyen előírásokat tartalmaz az uniós jog a pihenőidőkre, és ezeket hogyan értelmezte az Európai Unió Bírósága. Egy általános áttekintés után először a pihenőidők mennyiségére és a beosztására vonatkozó szabályok, majd a lehetséges kivételek elemzésére kerül sor. Ezt követően a tanulmány három jelentős jogharmonizációs problémára mutat rá. Egyrészt, a kötetlen munkarend hazai szabályai életszerűbbek ugyan, mint ahogyan az önálló munkavállaló fogalmát a Bíróság értelmezi, ám ettől még az uniós jogba ütközés megállapítható. Másrészt, a heti pihenőidő alatti rendkívüli munkavégzés lehetősége alkalmas arra, hogy teljesen kiüresítse a heti pihenőidőt, amit ezért mindenképpen korlátozni kellene. Végül, a heti pihenőidő összevont kiadására vonatkozó szabályoknál nem csak az irányelv és a magyar jog eltérő fogalomhasználata okozhat problémát, hanem az is, hogy a szabályozás rendkívül hosszú időszakokra teszi lehetővé a folyamatos, pihenőnap nélküli munkavégzést.

Az átfogó európai médiaszabályozás születése

András Koltay, János Tamás Papp, Levente Nyakas, Gergely Ferenc Lendvai — h, 16 dec 2024 13:14:41 +0000

A jelen tanulmány az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabály (EMFA) megszületésének, alkalmazásának és jövőjének kritikai elemzésére vállalkozik. A 2024. április 17-én kihirdetett EMFA alapjaiban változtatja meg az uniós médiaszabályozást, és széles körben avatkozik bele a tagállamok médiaszabályozásába, legyen szó a médiaszolgáltatások szabályozásáról, médiapiaci kérdésekről vagy akár a médiapluralizmusról. A tanulmány módszertanát tekintve doktrinális kutatásra és az EMFA-hoz kapcsolódó szakirodalom bemutatására és szintetizálására épül, szerkezetét tekintve pedig három részre oszlik. Először az EMFA megalkotásának körülményeit ismerteti, bemutatva az eredeti javaslat előzményeit és az elfogadás folyamatát. Ezt követően részletekbe menően, cikkről cikkre mutatja be az EMFA rendelkezéseit, amit kiegészít kritikai megállapításokkal is. Végül az EMFA következtében felmerülő kérdéseket vizsgálja, különös tekintettel a rendelet jogalapjára, hazai alkalmazhatóságára és céljaira. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy az EMFA számos jogalkotási és végrehajtási problémát vet fel, illetve konfliktusokat is okozhat a tagállamok és az EU szervei között.

A fenntartható települések fogalmának jogi építőkövei, a digitalizáció fényében

Orsolya Johanna Sziebig — h, 16 dec 2024 13:17:02 +0000

Az emberiségnek az elmúlt évtizedekben szembe kellett néznie az éghajlatváltozás hatásaival, és felismerte, hogy azonnali cselekvésre van szükség a káros hatások leküzdése érdekében. Az Egyesült Nemzetek Szervezete mint legfontosabb nemzetközi szereplő, 2015-ben fogadta el a fenntartható fejlődési célokat, amelyek átfogó keretet határoznak meg a fenntarthatóság érdekében, 2030-ig. A 11. SDG kifejezetten a fenntartható, befogadó és élhető emberi településekre koncentrál, számos feladatot részletezve a nemzetközi közösség számára. Ezek a települések az európai szféra számára is jelentősek, hiszen az európai polgárok egyre nagyobb hányada él urbanizált környezetben. A digitalizáció növekvő szerepet játszik, sőt a mesterséges intelligencia is utat talált a mindennapjainkba. Jelen tanulmányban a zöld demokrácia jogi meghatározására és rövid történetére koncentrálok a fenntartható emberi települések keretein belül. A fő kutatási kérdés az, hogy létezik-e konkrét definíciója a zöld demokráciának, és milyen kapcsolat azonosítható a fenntartható települések jogi elemei és a zöld demokrácia építőkövei között. Kiemelem továbbá a digitális megoldások fontosságát és a mesterséges intelligencia alkalmazhatóságának előnyeit és hátrányait. Különös hangsúlyt kapnak az emberi jogok, ideértve a harmadik generációs jogokat, köztük az élelemhez és a vízhez való jogokat.

A váddal szembeni elvárások az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában

Andrea Czédli-Deák — k, 17 dec 2024 11:06:18 +0000

A tisztességes tárgyalás lefolytatásának egyik alapvető biztosítéka, hogy a vádlott számára már a vádirat kézbesítésekor megismerhetővé váljék, hogy pontosan mely cselekmény elkövetését rója a terhére a vádhatóság. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) több ítéletében felvázolta, hogy az érdemi védekezés lehetőségének megteremtése érdekében a vádnak mely garanciális követelményeknek kell megfelelnie. A problematika mélyre ható, tudományos igényű feldolgozása legutóbb egy 2008-ban megjelent tanulmány keretében valósult meg, amely mindazonáltal rávilágított arra, hogy az emberi jogi ítélkezésben – ezen időpontig – nem alakult ki egységes gyakorlat a tekintetben, hogy a tisztességes eljárás követelményének való megfeleléshez elegendő-e a vádlott részéről a vád tárgyát képező tényeknek és azok változásának az ismerete vagy a bíróságnak emellett folyamatosan biztosítania kell a megváltozott jogi minősítés megismerésének a lehetőségét. Az eltelt hosszabb idő esetjoga újabb tudományos vizsgálódásnak biztosított terepet a tekintetben, hogy egységesedett-e az emberi jogi fórum ingadozó követelményrendszere, és kialakult-e mára egy olyan következetes, a tagállami bíróságok által követendő iránymutatás, hogy milyen körben és módon kell a terheltet tájékoztatni a vád aktuális tartalmáról. Jelen tanulmány az elmúlt több mint 15 évben közzétett, e tárgykört érintő ítéletek feldolgozása révén törekszik következtetést levonni az EJEB hatályos álláspontjára.

Az Európai Bizottság állami támogatások jogán alapuló vizsgálatainak értékelése a legfrissebb uniós bírósági ítéletek tükrében

Tamás Zoltán Wágner — h, 16 dec 2024 13:18:06 +0000

A Bizottság 2013-2014-ben némiképp váratlan, ténylegesen jól megtervezett cselekvéssorozat részeként az állami támogatások jogára támaszkodva számos vizsgálatot indított meg a tagállamok (azon belül is főként a Benelux államok és Írország) által a multinacionális vállalatoknak kibocsátott feltételes adómegállapításokra fókuszálva. A vizsgálatokat nemcsak a tagállamok és a multinacionális vállalatok, hanem a szakértők is kritizálták. Utóbbiak, habár kedvezően fogadták a bizottsági vizsgálatokat, rámutattak arra, hogy a Bizottság az állami támogatások jogát felhasználva lényegében véve meg kívánja kerülni a tagállami vétót a közvetlen adózás területén. Különösen a széles referenciarendszert és a bizottsági szokásos piaci ár alkalmazását kritizálták. Jelen tanulmányban ezeket a leginkább vitatott pontokat vizsgáljuk meg részletesen. Összességében véve látni fogjuk, hogy míg a Törvényszék – megkötésekkel – elfogadta a bizottsági érvelést, addig a Bíróság a Fiat ügyben ezzel szemben olyan ítéletet hozott, amely a tagállamok közvetlen adózás területén meglévő autonómiájának megerősítésén túl kétségessé teszi a jelenlegi bizottsági irányvonal tarthatóságát is. Jelen tanulmány éppen ezért részletesen is foglalkozunk ezzel az ítélettel, melynek során választ keresünk arra a kérdésre, hogy vajon létezik-e alternatív út a Bizottság számára vagy vissza kell térnie a jogalkotás útján való fellépéshez.