IME Innováció Menedzsment Egészségügy

Betegbiztonság minden korosztálynak, minden lépésben

Judit Lám — 2025-11-24

Életmódorvoslás a krónikus betegségek megelőzésében és kezelésében: lehetőségek és kihívások a hazai egészségügyi rendszerben

László Dr. Babai — 2025-11-24

Bevezetés: Az egészséges életmód kiemelt fontossága az egészségi állapot alakításában már több évtizedes múltra tekint vissza. Az életmódorvoslásnak többnyire hat pillérét határozzuk meg: mozgás, táplálkozás, alvás, káros szenvedélyek kerülése, stresszmenedzsment és a társas kapcsolatok. Jelenleg Magyarországon, csakúgy, mint a világ más országaiban, az életmódorvoslás a helyét keresi az orvoslás mindennapi gyakorlatában. Tanulmányunk célja az életmódorvoslás történeti hátterének, koncepciójának, nemzetközi és hazai szerveződésének bemutatása, valamint az életmódorvoslás hazai egészségügyi ellátórendszerbe, illetve tágabb értelemben a társadalomba történő integrálási lehetőségeinek feltérképezése.

Módszer: Narratív szakirodalmi áttekintés keretében a célkitűzéseknek megfelelően a „szürke” irodalom, illetve a szakirodalom áttekintését végeztük el.

Eredmények: Az életmódorvoslás gyökerei az ókori orvoslásig nyúlnak vissza, de önálló szakterületté az 1990-es években kezdett válni. Az amerikai és európai életmódorvosi irányzatoknak megfelelően, több életmódorvosi társaság létezik, hazánkban is. Az megszokott egészségügyi-gyógyítási sémával szakít az életmódorvoslás, amelyben a beteg inkább kliens, a betegségmegelőzés vagy gyógyulás aktív szereplője. Az életmódtanácsadás és életmód-terápia, mint kezelési lehetőség, számos egészségügyi szakmai irányelvben megjelenik, de emellett a megvalósításhoz nélkülözhetetlen ismeretek és tényleges gyakorlati készségek összefoglalása és oktatása is időszerű lenne. Bár több országban az életmódi intervencióknak és koncepciónak kiemelkedően hatékony színtér hálózata és intézményi struktúrája van, hazánkban mindez jelenleg még hiányosan és esetlegesen működik a gyakorlatban. Magyarországon az életmódorvoslás humánerőforrás rendszere jelenleg még formálódik, képzési szinten specializáció egyedül a megelőző orvostan és népegészségtan szakorvosképzésben jelenik meg. Az életmódorvosi intervenciók vezetője ajánlott, hogy egy orvos legyen, mellette pedig mozgásterapeuta, dietetikus, lehetőség szerint pszichológus vagy mentálhigiénikus, valamint számos további egészségügyi és nem egészségügyi végzettségű szakember munkája is elengedhetetlen, akik az életmódorvoslás pilléreinek megvalósításában segítő szerepet játszanak. Az életmód-terápia finanszírozása komplex és részben kívül esik a hagyományos egészségügyi ellátórendszeri finanszírozáson. Hazánkban a központi finanszírozás mellett alternatív finanszírozási formákat is alkalmaznak elsősorban a fizikai aktivitást elősegítő mozgásprogramoknál.

Következtetések: Az életmódtényezők napjainkban az emberiség, így a hazai társadalom egyik legjelentősebb egészséget befolyásoló tényezői. Az életmódorvoslásnak éppen ezért kiemelt orvosi, egészségügyi szakterületnek kellene lenni, integrálása pedig a hagyományos orvosi ellátásba kulcsfontosságú lesz a krónikus betegségek terhének csökkentése és az emberek egészségének javítása érdekében.

Az új fogorvosi finanszírozási rendszer változásának hatása a fogorvosok hangulatára

Ildikó Dr. Tóth — 2025-11-24

A jogalkotó a területi ellátási kötelezettségű fogászati alapellátásban praxisközösségi rendszert (2021 eleje), valamint a körzet nagyságától függő alapdíj helyett indikátorrendszert (2023. január) vezetett be, utóbbit pilot program és érdemi tesztelés nélkül. A változtatások váratlanul kerültek bevezetésre és több szempontból is méltánytalannak tűnnek.

Célunk az átalakító folyamatok (praxisközösségek kialakítása és az indikátor rendszer bevezetése) hatásának vizsgálata a fogorvosi alapellátási egészségügyi rendszerre, a hangulatot tükröző elemek mérésén keresztül (karrier átadási hajlandóság, etikai distressz) a fogorvosok körében.

Online, anonim kérdőívekkel négy alkalommal - 2022. április, 2023. május, 2024. február és 2024.október - hónapokban mértük fel az érintett fogorvosok véleményét a praxisközösségi rendszerről és indikátorok alapján történő finanszírozásról. A kérdőíveket az aktuális helyzetnek megfelelően folyamatosan bővítettük kérdésekkel.

Eredményeink szerint az előkészítetlenül bevezetett indikátor rendszer szétrombolta a megelőző, a praxisközösségi rendszer miatti enyhén bizakodó hangulatot. A praxisközösségi rendszer bár sok tekintetben diszkriminál, ugyanakkor a finanszírozáson és a kollegiális kapcsolaton keresztül védő hatása lehet.

A kognitív szűrés implementációja a stroke betegút során

Tímea Tünde Takács — 2025-11-24

Bevezetés: A stroke világszerte az egyik leggyakoribb oka a rokkantságnak, jelentős terhet róva az egészségügyi rendszerre és a társadalomra. A stroke utáni kognitív károsodás gyakorisága 20% és 80% közötti, de gyakran aluldiagnosztizált. A kognitív deficit jelentős hatással van a rehabilitálhatóságra, a betegek életminőségére és hosszú távú kimenetelére.

Cél: A kognitív szűrés jelentőségének alátámasztása és implementálási lehetőségeinek bemutatása a stroke betegút során. Kívánatos egy olyan szemléletváltás, amely a kognitív szűrést és a kognitív rehabilitációt integrálja a helyi protokollokba és a stroke betegút szerves részévé teszi.

Értekezés: A stroke sürgősségi, időablakos kórkép, így a kognitív károsodás azonosítása általában csak a kórházi, szubakut szak alatt lehetséges. Azonban ekkor célszerű elvégezni, mert az azonosított deficitet kezelni szükséges az optimális funkcionális állapot elérése érdekében. Az Oxford Cognitive Screen (OCS) egy ígéretes, gyorsan, bármely egészségügyi szakember által felvehető stroke-specifikus szűrőteszt, amely segíthet a kognitív károsodások korai felismerésében és kezelésében. Az OCS magyar nyelvű adaptációja folyamatban van, és ingyenesen elérhető lesz.

Befejezés: Az kognitív szűrés bevezetése a szubakut post-stroke időszakban lehetővé teszi a stroke-betegek szisztematikus kognitív szűrését, amely növeli a betegbiztonságot, és új, eddig hiányzó lehetőségeket nyithat meg a magyar egészségügyi gyakorlatban. A korai kognitív diagnosztika kulcsfontosságú a célzott rehabilitációhoz és kognitív tréninghez, melyek a társadalmi reintegráció feltételei.

Élő Könyv a könyvtárban

Levente Szijj — 2025-11-24

Háttér: A mentális betegeket sújtó stigmatizáció egy olyan társadalmi jelenség, amelynek végkifejlete a diszkrimináció és a kirekesztés lehet. Ez a betegeknél az amúgy is labilis lelki egyensúly megbillenéséhez, és a kiszolgáltatottság érzés fokozódásához vezethet. A társadalom szélesebb rétegei nem, vagy nem jól ismerik a mentális betegek valódi kvalitásait, nincsenek hiteles információik mindennapi életüket és élethelyzetüket illetően. Híján vannak saját tapasztalatok tekintetében is, ami a széles körben elterjedt sztereotípiák és előítéletek továbbélését segíti. Ez pedig nagyban hátráltatja a mentális betegek társadalmi be- és visszailleszkedését. A napi betegellátásban szerzett tapasztalatok jó része is ezt a feltételezést támasztja alá. Cikkünkben egy olyan projektet mutatunk be, amelynek eszköze az „élő könyv módszer” volt, fő célkitűzése pedig a hídépítés a mentális betegek és a többségi társadalom tagjai között.

Módszertan: a társadalmi érzékenyítés érdekében, ugyanakkor a stigmatizáció ellen folytatott küzdelem egy nemzetközi szinten is ismert és elfogadott eszköze az „élő könyv módszer”. Ennek lényege, hogy a diszkriminált társadalmi csoportok tagjai személyes kapcsolódási lehetőséget biztosítanak az irányukba érdeklődést mutató személyeknek saját, egyéni élettörténetük által. A találkozások jól strukturáltak, előre megszervezettek, és mindkét fél részéről teljesen önkéntes alapon jönnek létre. Mindezek mellett a mentális betegek esetében bizonyított, hogy az önfeltárás, és a saját élettörténet nyílt felvállalása pszichoterápiás hatással bír, amely segíti a mentális egészség helyreállítását.

Eredmények: Projektünk eredményeképpen olyan személyes találkozások valósultak meg, amelyek e nélkül biztosan nem jöttek volna létre. Olyan beszélgetések zajlottak le, amelyek beteg és egészséges, de feltétlenül ember és ember viszonylatában jöttek létre. Minden beszélgetés bizalmasan, kulturált keretek között, és a kölcsönös egymás felé fordulás jegyében zajlott. Így segítve mindkét fél mentális állapotának javulását, és a mindkét irányból a másik helyzetének megértését.

Következtetés: Az ilyen és hasonló projektek kivitelezésétől várhatjuk a kirekesztő gondolkodás és stigmatizáció társadalmi elterjedtségének csökkenését. Projektünk lebonyolítása és értékelése által arra a következtetésre jutottunk, hogy további hasonló programokra lenne szükség a tudományos ismeretek bővítése és a pszichiátriai betegek rehabilitációs célú segítésének érdekében.

Az alapellátásban alkalmazható dohányzásleszokás-támogató intervenciók hasznossága: narratív szakirodalmi áttekintés

András Terebessy — 2025-11-24

Háttér: Magyarországon a dohányzás visszaszorításával jelentős egészségnyereség és egészségügyi költségmegtakarítás lenne elérhető, az éves halálesetek 21%-a köthető valamilyen módon ehhez az életmódi tényezőhöz. Az egészségügyi rendszeren belül egészségfejlesztési tevékenységek és dohányzásellenes intervenciók leginkább az alapellátásban valósíthatók meg. Az ilyen beavatkozások költséghatékonyságáról szóló részletesebb magyar nyelvű elemzés ismereteink szerint még nem jelent meg.

Módszer: Kutatásunk során a PUBMED és az EMBASE adatbázisokban 2010 és 2023 között megjelent közleményeket tekintettük át. Olyan publikációkat válogattunk be a mintánkba, amelyek az alapellátásban végezhető dohányzásellenes intervenciókat mutattak be és a szerzők ennek költséghatékonyságát is elemezték.

Eredmények: A szűrési folyamat során 14 releváns tanulmányt választottunk ki a végleges mintába. A közlemények között szerepelnek modellszámítások, valamint randomizált vizsgálatok eredményére támaszkodó elemzések is. A beavatkozások közt szerepel rövid intervenció, internet alapú beavatkozás, telefonos leszokástámogatás, nikotinpótló kezelés, citizin terápia. A célpopuláció többnyire általában dohányzó személyek voltak, de egyes tanulmányok speciális csoportokat vizsgáltak.

Következtetések: Az elemzésünkbe bevont közleményekben bemutatott beavatkozások többsége megfelel a költséghatékonyság kívánalmainak. Adaptálásuk a hazai egészségügyi rendszerre komoly munkát igényel, de jól kiválasztott intervenciókkal viszonylag kevés erőforrással érdemi egészségnyereséget lehetne elérni.

A maradékelvű finanszírozástól a jövedelmek restaurációjáig

Orsolya Tarcza — 2025-11-24