Az elévülés szabályai a végrehajtási jogban harminc év távlatából

Absztrakt

A tanulmány az elévülés jogintézményének szabályozását vizsgálja a végrehajtási jogban, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) hatályba lépése óta eltelt 30 év tapasztalatai alapján. A publikáció elsődlegesen arra a kérdésre keresi a választ, hogy indokolt-e a Vht. – hatályba lépése óta változatlan – élévülési szabályait módosítani a joggyakorlatban időközben bekövetkezett változásokra való tekintettel. A tanulmány vizsgálja a bírósági végrehajtás tekintetében releváns elévülési normaanyagot, a vonatkozó szakirodalmat, valamint az ítélkezési gyakorlatot, különös tekintettel a legaktuálisabb bírósági döntések tanulságaira. A publikáció konkludálja, hogy a joggyakorlat bizonyos tekintetben már „kinőtte” a Vht. szűkszavú és absztrakt kereteit, ezért indokoltnak tartja a Vht. és a Ptk. (illetve az egyéb releváns magánjogi törvények) elévülési szabályai között fennálló viszonyrendszer jogalkotói tisztázását, amely a joggyakorlat egységességét, s ily módon a jogbiztonságot is szolgálná.