Definíció kontra magánautonómia – néhány megjegyzés a törvényi meghatározások kógenciájáról a dolgozói részvény példáján keresztül

Absztrakt

A tanulmány a kógencia és a diszpozitivitás viszonyát vizsgálja a társasági jogban, különös tekintettel a definíciós szabályok (fogalommeghatározások) állítólagos kógenciájára a dolgozói részvény példáján. Kiindulópontja az ÍH 2018.116. számú ügy, amelyben a bíróság a dolgozói részvény jogosulti körének csoportszintű kiterjesztését a Ptk. „definitív” szabályait sértő eltérésnek minősítette; a szerző ezzel szemben amellett érvel, hogy a definíciók a társasági jogban nem automatikusan kógensek. Rámutat, hogy a definíciós normák inkább értelmező funkciót töltenek be. A dolgozói részvény részleges diszpozitivitása mellett szóló rendszertani, teleologikus és összehasonlító érvek alapján a csoportmunkavállalók bevonása – tőkevédelmi és kisebbségvédelmi garanciák mellett – de lege lata sem sérti nyilvánvalóan a hitelezők, munkavállalók és kisebbségi részvényesek jogait. Következtetése szerint a korábbi bírói gyakorlat felülvizsgálata indokolt.