Közjegyzők Közlönye

Österreich und Ungarn im Spiegelbild der Notariatsentwicklung

Christian Neschwara — 2026-03-31

A modern osztrák közjegyzőség története az 1850. évi osztrák közjegyzői törvénnyel kezdődött. A közjegyzői intézményt az 1855. évi és az 1871. évi közjegyzői törvénnyel fejlesztették tovább. Ausztriában ma is hatályos az 1871. évben kiadott törvény. Az első világháború után az osztrák közjegyzői szabályozás az Osztrák-Magyar Monarchia több utódállamában is hatályban volt. Burgenland Ausztriához történt csatolása pár évig még a magyar jog tovább élését jelentette a tartományban. A rendszerváltás kezdetén a magyar közjegyzőség osztrák segítséggel állította vissza a polgári típusú közjegyzői rendszert.

Változás és állandóság

Sándor Udvary — 2026-03-31

A polgári ügyekben hozott bírósági határozatok végrehajtása valaha a bíróság kizárólagos hatásköre volt, azonban ez a feladat mára részben összefonódott a közjegyzőséggel, aminek oka, hogy a közjegyzők manapság nagyobb számú végrehajtható határozatot hoznak, mint maguk a bíróságok. A végrehajtás mindig is olyan terület volt, ahol a jogalkotónak kényes egyensúlyt kellett tartania a követelés feltétlen érvényesítésének elve és a szociális érzékenység, másképpen a végrehajtást kérő vagy az adós érdekeinek védelme között. A tanulmány ezt az egyensúly-keresést vizsgálja a munkabérből való letiltás szabályainak története áttekintése útján, s próbál egyes mai jogkérdésekre is választ keresni annak segítségével.

Az ügyvédi hivatásrend 1874 és 1949 között

Veronika Lehotay — 2026-03-31

A tanulmány a magyar ügyvédség intézménytörténetét vizsgálja, középpontba állítva az ügyvédi hivatásrend kialakulását, szervezeti kereteinek megszilárdulását, majd autonómiájának fokozatos leépülését. A kutatás fő kérdése, hogy az egyes történeti korszakokban kit tekinthetünk ügyvédnek, milyen szakmai, erkölcsi és jogszabályi feltételek tették lehetővé a hivatás gyakorlását. Az ügyvédi rendtartásról szóló jogszabály az 1874. évi XXXIV. törvénycikk volt, ugyanakkor a tanulmány rámutat arra, hogy a perbeli képviselet és a jogi segítő tevékenység gyökerei évszázadokkal korábbra nyúlnak vissza. A tanulmány a jogtörténeti szempontrendszer segítségével mutatja be azokat a jogszabályi kereteket, amelyek meghatározták, hogy kiből válhatott ügyvéd és milyen felelősségi rendszer vonatkozott rá. A tanulmány módszertanát tekintve merít a korábbi kutatásokból, elsősorban Zlinszky János megállapításait veszi alapul. A kutatás a Miskolci Ügyvédi Kamara iratanyagára helyez hangsúlyt, mert a helyi kamarák segítségével rajzolódik ki az ügyvédi kar tényleges működése a mindennapokban. A két világháború között időszak számos nehézséget hozott az ügyvédség számára, így többek között a túlzsúfoltság, az egyre erőteljesebb állami beavatkozás, a területi változások és a diszkriminatív rendelkezések. A második világháborút követőn radikális változások történtek, megszűnt az egyéni praxis, és helyébe a kötelező munkaközösségi forma lépett. Látható a tanulmányból az a folyamat, ahogyan az autonóm ügyvédség eljutott az állami alárendeltségig 1949-re.

A polgári közjegyzők szerepe a jogtudomány fejlesztésében

Gábor Rokolya — 2026-03-31

A polgári kor közjegyzői a hivatásrend működésének háromnegyed évszázada alatt folyamatosan gazdagították műveikkel a magyar jogtudományt. Kiemelkedik közülük Ökröss Bálint, aki magánjogi és polgári eljárásjogi munkákat egyaránt írt. Szerzői munkásságának fontos állomása a mai is létező mértékadó jogi folyóirat, a Jogtudományi Közlöny megalapítása. A közjegyzők közül egyedül őt választották meg az MTA levelező tagjának. A 20. század elején kibontakozott polgári jogi kodifikáció sok közjegyző jogi szakíró, így Weinmann Fülöp, Baditz Lajos és Holitscher Szigfrid tanulmányainak, monográfiáinak tárgya lett. Baranyai Béla műveiben az örökösödési eljárással, valamint a közjegyző szerepével a megelőző jogvédelemben foglalkozott. Fekete László alkotói munkásságának csúcsa az Ars Notarialis című két kötetes monográfiája. Ökröss Bálint kivételével a többi közjegyző jogi szakíró írt rendszeresen cikkeket a közjegyzőség szakmai folyóiratába, míg közülük Holitscher Szigfrid és Fekete László a közjegyzői szaklap főszerkesztője is volt.

A királyi ügyészség megszervezése és működésének kezdetei (1871-72)

László Nánásy — 2026-03-31

A kiegyezést követő igazságügyi reform keretében a magyar királyi ügyészség 1872-ben kezdte meg a működését. Az ügyészi szervezet legmagasabb tisztsége a koronaügyészi állás volt. A szervezet közvetlen irányítását a főügyészek végezték. A szervezet alapegységeit a törvényszékek melletti ügyészségek alkották. Kozma Sándor véleménye szerint, az ügyészek, mint polgárok bírhatnak politikai véleménnyel, de „hivatalos minőségükben kívül állanak a pártok körvonalain.”

Kérdések az egyházak és vallási közösségek polgári jogi felelőssége és helytállási kötelezettsége köréből

Annamária Schlosser — 2026-03-31

A bemutatott jogesetekből látszik, hogy a magyar polgári bíróságok a forgalom biztonságát és a hitelezők védelmét, valamint a magánszemélyek személyiségi jogainak védelmét szem előtt tartva az egyházi jogi személyek jogviszonyait gyakran az egyéb jogi személyekével egyezően bírálják el. Viszonylag szűken vonják meg a belső szabályok alkalmazhatóságának körét. Az egyházak és vallási közösségek sajátos autonómiájával azonban a forgalom biztonsága és a hitelezővédelem konfliktusba kerülhet. Számos ebből fakadó elvi kérdés a gyakorlatban még nem került a bíróságok mérlegére. Az egyházak, egyházi jogi személyek mind nagyobb arányú hazai térnyerésével tulajdonosként, fenntartóként, munkáltatóként várhatóan mind több ilyen elméleti probléma fog a jogalkalmazói praxisban is felmerülni.

A polgári perrendtartás alkalmazásának kérdései a közjegyzői eljárásokban

Bence Bartha — 2026-03-31

A közjegyző hatáskörébe utalt nemperes eljárások lefolytatása során alkalmazni kell a mindenkor hatályos polgári perrendtartás egyes rendelkezéseit. A tanulmány a nemperes jogra vonatkozó dogmatikai alapvetésekkel kezdődik. Ezt követően ennek az alkalmazásnak az egyes aspektusait vizsgálja. Kiemeli a normaszövegben megjelenő utalószabályt, a közjegyzői nemperes eljárások egyes sajátosságait, melyeket nevezhetünk eltérítő körülményeknek is. Zárásként pedig egy példán keresztül mutatja be, hogy a gyakorlatban, hogyan valósulhat meg a perrendtartás tényleges alkalmazása.

Mennyit (k)ér az ügyvéd?

Antónia Oláh — 2026-03-31

2025. február 7-én hatályát vesztette a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet, amely mintegy huszonkét éven keresztül állt a jogalkalmazók szolgálatában és biztosított a bíróságok számára jogalkalmazási keretet az ügyvédi munkadíjak megállapításához. Helyét 2025. február 8-tól a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet vette át, amely több szempontból új alapokra helyezte a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségek szabályozását. A régi IM rendelet hatálya alatt megszilárdult ítélkezési gyakorlatban nem volt ritka, hogy a pernyertes fél költségei ugyanis pernyertessége ellenére gyakran nem térültek meg – ám nem a pervesztes fél érdekkörében felmerült okból, hanem a bíróság döntése nyomán. A jogalkotó ezt az ellentmondásos és az ügyvédi hivatásrend által alappal sérelmezett helyzetet kívánta orvosolni az új IM rendelet megalkotásával, oly módon, hogy a rendeletben eszközölt változtatásokkal szűkítette a bíróság mozgásterét a peres fél és az ügyvéd közötti szerződéses jogviszony lényeges elemének, az ügyvéd díjazásának alakítását illetően. Tanulmányomban az új IM rendelet hatályosulását vizsgálom a Fővárosi Törvényszék, a Fővárosi Ítélőtábla, valamint a Kúria azon ítéleteinek alapulvételével, amelyekben az ügyvédi munkadíjról a bíróság már az új IM rendelet szabályai alapján rendelkezett. Célom az, hogy képet nyújtsak arról, hogy miként érvényesülnek a rendelet megalkotása mögötti jogalkotói célkitűzések a bírói gyakorlatban.

Sajtószemle

Tamás Molnár — 2026-03-31

Idegen nyelvű absztraktok 30. évfolyam 1. szám

Mária Mirk — 2026-03-31