Közgazdasági Szemle

David Hume közgazdasági munkásságának helye az elmélettörténetben

Tamás Dusek — k, 20 jan 2026 13:17:03 +0000

A tanulmány összesen 43, a közgazdaságtan elmélettörténetével foglalkozó könyvben vizsgálja meg, hogy David Hume közgazdasági munkássága hogyan jelenik meg bennük. Hume relatív helyzetének meghatározásához a hozzá történetileg és tematikailag közel álló Adam Smith, James Steuart, Richard Cantillon és Francis Hutcheson személye kiemelten kezelt. A kibontakozó kép jóval árnyaltabb annál, mint ami a pénz és a nemzetközi kereskedelem elméletével foglalkozó könyvekben megjelenik Hume-ról. Hume pénzelméleti nézeteinek értelmezésében az okozza a legnagyobb zavart, hogy két alapelmélete volt, kétféle elemzési módszerrel, a pénzmennyiség változásával kapcsolatban két különböző kérdésre vonatkozóan. Hume-ra a huszadik század közepétől azok a megközelítések hivatkoztak elődként, amelyek makroaggregátumokban gondolkodtak, így a monetaristák és a keynesi aggregált keresletélénkítés hívei is. Ugyanakkor a pénzmennyiség növekedésének a relatív árakra, árszerkezetre, jövedelem-újraelosztásra gyakorolt hatását figyelembe vevő, kifinomultabb és ritkábban előforduló megközelítések inkább bírálták Hume pénzelméletét, és vele szemben Cantillont részesítették előnyben.

Hazai vállalatok teljesítményének alakulása és annak hatása a cégértékelési módszer kiválasztására

András Takács — sze, 21 jan 2026 00:00:00 +0000

Tanulmányomban 2083 hazai vállalat gazdasági teljesítményének 2020 és 2024 közötti alakulását elemzem. A vizsgálat célja a legfontosabb teljesítménymutatók (saját tőke, árbevétel, adózott eredmény) alakulásának feltérképezése és a szektoronként jelentkező eltérések azonosítása, valamint annak vizsgálata, hogy mindez milyen hatással van a megfelelő vállalatértékelési módszer kiválasztására. Eredményeim arról tanúskodnak, hogy az adózott eredmény volatilitása a mezőgazdaságban volt a legnagyobb; a mezőgazdaságot követi az ipar, a szolgáltatás és a kereskedelem. Általánosságban megfigyelhető, hogy a nyereség növekedése elmaradt a nettó eszközvagyon növekedési ütemétől, aminek következményeként a vállalatok piaci értékének meghatározása során egyre inkább teret nyert a vagyonalapú megközelítés a hagyományosan domináló, mindig elsődleges választásként alkalmazott hozamalapú értékeléssel szemben.

Mit árulnak el a házassági preferenciákról szóló felmérések az egyenlőtlenség trendjeiről, és hogyan segítenek a módszerválasztásban?

Anna Naszódi — cs, 22 jan 2026 00:00:00 +0000

Az egymást követő generációk párjainak iskolázottsági eloszlása alapján következtethetünk a homofília változására. Ezek az adatok olyan országok esetében is lehetővé teszik az eltérő jövedelemtermelő képességű csoportok közötti egyenlőtlenség trendjének dokumentálását, amelyekre nem állnak rendelkezésre egyéni vagy háztartási jövedelemadatok. Ehhez azonban olyan módszerek szükségesek, amelyekkel a „vágyak” változását a „házasságpiaci felhozatal” változásától függetlenül tudjuk mérni, vagyis kontrollálni tudunk a házasulandók iskolázottságának generációk közötti megváltozására. Mivel a homofíliára vonatkozó empirikus eredmények – különösen az Egyesült Államok esetében – erősen függnek attól, hogy melyik módszert alkalmazzuk, a módszerválasztás kulcsfontosságú. Tanulmányunkban a módszerválasztáshoz a Pew Research Center 2010-es és 2017-es felméréseit elemezzük, amelyek az amerikaiak deklarált házassági preferenciáiról szólnak. A két naptári évből származó felmérések előnye, hogy segítségükkel a generációs hatásokat az életkorhatásoktól megtisztítva tudjuk mérni. A kapott generációhatás egyrészt megerősít egy korábbi eredményt, miszerint a második világháború után született amerikaiak kinyilvánított preferenciái U alakú trendet követtek. Másrészt alátámasztja egy korábban gyakran használt módszer alkalmazhatóságának korlátozottságát, valamint egy alternatív módszer kedvező empirikus tulajdonságait.

Hogyan igazodjunk el a mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatásait övező zajban?

Andrea Szalavetz — cs, 22 jan 2026 00:00:00 +0000

Az írás a szakirodalom kritikai elemzésével és anekdotikus példákkal mutatja be a mesterséges intelligencia (AI) munkaerőpiacra gyakorolt hatásának értékelését nehezítő „zajt”. Elemzi az AI fejlődésének időbeli alakulásával, a humán munkaerőt helyettesítő képességével, valamint a termelékenységi és a képességkülönbségeket kiegyenlítő hatásával kapcsolatos, egymásnak ellentmondó következtetéseket és előrejelzéseket. Bemutatja, hogy bár az AI páratlanul gyors fejlődése következtében egyre több feladat automatizálható, az AI-alapmodellek elvi képességei és az automatizálható munkafeladatok tényleges automatizálása közötti összefüggés nem lineáris. A technológia foglalkoztatási hatása munkakörönként eltérő módon és számos tényező kölcsönhatásának eredményeként alakul majd. A tanulmány a munkagazdaságtan „skill-biased technological change” tételét, a munkaerőpiaci keresletnek a technológiai fejlődés hatására bekövetkező, a képzettek javára történő eltolódását kimondó tételt az AI korszakára alkalmazza. Megállapítja, hogy mivel a diplomás munkaerő által végzett tudásigényes feladatok automatizálása egyre könnyebb, és az automatizálható feladatok száma gyorsan bővül, az AI ezúttal a magasan képzettek körén belül vált ki hasonló hatást. A kereslet várhatóan nemcsak a tapasztalatlan frissdiplomások, hanem általában az alacsony-közepes képességű diplomások iránt is csökkenni fog. A felsőfokú képzettséget igénylő munkakörökben páratlan mértékben felerősödik az állásokért folytatott verseny. A legkiválóbbak választódnak ki, ami egyúttal azt jelenti, hogy a csupán jó (korrekt) teljesítményt nyújtó diplomás foglalkoztatottak – társadalmi és egyéni szinten egyaránt jelentős ráfordításokkal megszerzett – képzettségét és képességeit az AI elértékteleníti. A képzettség elértéktelenedése az oktatási rendszer jelen szerkezetének válságát vetíti előre, az elértéktelenedő képességek pedig egyéni (identitásbeli és egzisztenciális) és társadalmi válságot.

Munkaerőpiaci kereslet és kínálat Magyarországon

Réka Mészáros — cs, 22 jan 2026 00:00:00 +0000

A cikk a magyar munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalát jellemző térbeli egyensúlytalanságok időbeli alakulásával foglalkozik. A kutatás két fontos folyamat egymással való interakcióját elemzi. Egyrészt a 2008-as gazdasági válságból való kilábalás óta a hazai munkaerőpiac feszesebbé vált, ami a munkanélküliségi ráta csökkenésében, a betöltetlen álláshelyek arányának növekedésében nyilvánult meg. Másrészt a magyar munkaerő immobil, ez azt jelenti, hogy munkavállalási célú ingázási és költözési hajlandósága alacsony. Ennek eredménye, hogy a magyar munkaerőpiacot régiók, sőt vármegyék szerint részpiacokra oszthatjuk. A cikk azt vizsgálja, hogy a magyar munkaerőpiacon az aggregált szinten megfigyelt feszesedés együtt járt-e a földrajzi szinten megfigyelhető keresleti és kínálati eltolódások csökkenésével. A cikk a régiók és vármegyék lokális munkaerőpiacainak keresleti és kínálati viszonyait leíró statisztikai elemzést követően indexeket számszerűsítve arra a következtetésre jut, hogy a földrajzi egyensúlytalanságok nem mérséklődtek a válságból való kilábalás óta. A különbségek csökkenésének elmaradását a munkaerőpiaci keresési függvény változói, a keresési hatékonyság, valamint állományi adatok segítségével magyarázza. Az elemzés során az Eurostat, a Központi Statisztikai Hivatal, valamint a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatbázisait használja fel.

Az MTA IX. Osztálya Gazdálkodástudományi Bizottságának publikációs nívódíjai – 2024

Ágnes Wimmer, Tamara Keszey, Balázs Heidrich — cs, 22 jan 2026 00:00:00 +0000

Az MTA IX. Osztálya Gazdálkodástudományi Bizottságának Ipar- és Vállalatgazdaságtan Albizottsága, Marketingtudományi Albizottsága és Vezetés- és Szervezéstudományi Albizottsága évente díjazza a kiemelkedő tudományos műveket. Az albizottságok a publikációs nívódíjjal kívánják elismerni és ösztönözni az akadémiai kollégák magas színvonalú publikációs munkáját.