Közgazdasági Szemle

Zöld pénzügyek és a pénzügyi közvetítőrendszer struktúrája

András Bethlendi, Nikolett Sereg, Katalin Mérő — h, 20 ápr 2026 00:00:00 +0000

Tanulmányunk a kelet-közép-európai régióban vizsgálja a pénzügyi rendszer struktúrája és a zöld pénzügyek fejlettsége közötti összefüggéseket. Az elemzés rámutat arra, hogy a régió zöld finanszírozásában a bankok és a tőkepiacok mellett fontos szerepet töltenek be a multilaterális fejlesztési bankok (elsősorban az Európai Beruházási Bank és kisebb mértékben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank), amelyek tevékenysége több országban piacépítő funkciót lát el. A kvantitatív vizsgálat tizenegy régióbeli ország mellett három fejlettebb pénzügyi piacú referenciaországra (Ausztriára, Franciaországra és Németországra) is kiterjed. Eredményeink szerint markáns különbség figyelhető meg a régió államai és a referenciaországok között, különösen a fenntarthatósági kötvények kibocsátása és a magánszektorbeli zöld finanszírozás terén. A strukturális elemzés és az OLS regressziós vizsgálatok egyaránt igazolják, hogy a pénzügyi közvetítés mélysége – mind a banki, mind a tőkepiaci közvetítés tekintetében – szoros kapcsolatban áll a zöld pénzügyi tevékenység mértékével. A vizsgált országcsoportban igazolni láttuk a zöld finanszírozás anticiklikus jellegét. Ugyanakkor a bankpiaci koncentráció, a banki verseny erőssége, valamint a digitalizáció esetében nem mutatható ki általános érvényű kapcsolat a kelet-közép-európai országokban. A kutatás összességében megerősíti, hogy a pénzügyi struktúra meghatározó szerepet játszik a zöld pénzügyek fejlődésében, és a régió strukturális sajátosságai korlátozzák a zöld pénzügyek fejlődését.

Integrációs profilok kompozit indikátoros vizsgálata az Európai Unióban

Ferenc Kollárik, Oleg Tankovsky, Sándor Gyula Nagy — h, 20 ápr 2026 00:00:00 +0000

Miközben az Európai Unió (EU) napjainkra a világ legfejlettebb és legkomplexebb regionális integrációjává vált, az egyes tagállamok integrációs teljesítményei (integrációs profiljai) között lényeges különbségek mutatkoznak. Az egyes országok integrálódása (és integráltsági foka) valójában egy hosszú távú folyamatot takar, amely jóval több a különféle csatlakozási kritériumok puszta teljesítésénél. E folyamat mérése ugyanakkor nem egyszerű feladat, számos szocioökonómiai, illetve politikai dimenzió együttes és átfogó vizsgálatát követeli meg. Tanulmányunkban ennek megfelelően az EU-tagállamok hosszú távú integrációs teljesítményét elemezzük egy kompozit index segítségével. Jelen tanulmány célja kettős: egyrészt a tagállamok integrálódásának hosszú távú trendjét, másrészt pedig az integrációs profilok mintázatát szeretnénk feltárni.

Az EU bértranszparencia-irányelve – kihívások és dilemmák

István Boza, Virág Ilyés — h, 20 ápr 2026 00:00:00 +0000

Az Európai Unió 2023-ban elfogadott bértranszparencia-irányelvének célja, hogy a bérátláthatóság erősítésével és vállalati szintű jelentéstételi kötelezettségek bevezetésével csökkentse a nemek közötti bérkülönbségeket. Tanulmányunk célja, hogy az irányelv jelentéstételi és megfelelési logikáját adminisztratív adatokon teszteljük, és bemutassuk, hogy a mért bérkülönbségek nagysága, a munkavállalók egyenlőtlenségben való érintettsége, valamint a vállalatokra háruló megfelelési teher milyen mértékben függ a választott mérési és kategorizálási döntésektől. Elemzésünk egy 2022-re vonatkozó, a teljes hazai foglalkoztatotti népességet lefedő, anonimizált adminisztratív adatbázison alapul, amely lehetővé teszi az irányelvben előírt mutatók vizsgálatát különböző munkaköri kategorizálási szinteken. Eredményeink arról tanúskodnak, hogy a kimutatott bérkülönbségek nagysága és a potenciális megfelelési kötelezettségek mértéke nagyban függ a munkaköri kategóriák definiálásától, részletességétől, valamint attól, hogy a szabályozás milyen mértékben enged figyelembe venni olyan tényezőket, mint az életkor és a tapasztalat. A tanulmányban azonosítjuk azokat a kritikus pontokat, amelyeknek a körültekintő tagállami szabályozása hozzájárulhat ahhoz, hogy az irányelv céljai (a bérkülönbségek érdemi csökkentése és az átláthatóság erősítése) észszerű adminisztratív terhek mellett valósuljanak meg.

Hogyan lehet a hozzáadott érték a fejlesztéspolitika iránytűje?

György Boda — h, 20 ápr 2026 00:00:00 +0000

A tanulmány, amely hozzászólás Mihályi (2026) cikkéhez, amellett érvel, hogy a fejlesztéspolitikai elemzésekben nem a hozzáadott érték abszolút nagyságát, hanem annak termelési értékhez viszonyított arányát, a hozzáadottérték-tartalmat célszerű alkalmazni. Ez a mutató jobban tükrözi a vállalkozások belső értékteremtő képességét, valamint a globális értékláncokon belüli funkcionális pozíciójukat. A szerző áttekinti a mosolygörbe értelmezési kérdéseit és országonkénti megjelenését, és állást foglal további használata mellett. A tanulmány rámutat, hogy a hozzáadottérték-adatok csak vagyonmérlegekkel és további kiegészítő elemzésekkel együtt alkalmasak fejlesztéspolitikai iránytűként, mivel a mérési hibák és a manipulációs lehetőségek torzíthatják az eredményeket. Végül röviden összefoglalja a főbb torzító tényezőket és a statisztikai gyakorlat korrekciós mechanizmusait.

A fejlesztéspolitika iránytűje és a hozzáadott érték

Magdolna Csath — h, 20 ápr 2026 00:00:00 +0000

Jelen tanulmány kritikusan elemzi Mihályi Péter (2026) cikkét, és megállapítja, hogy a hozzáadott érték és az értékláncok fogalmának, valamint az innováció szerepének félreértelmezése miatt Mihályi tévesen kérdőjelezi meg az iparpolitika és a fejlesztéspolitika szükségességét. A szerző hangsúlyozza az iparpolitika kritikus szerepét a technológiai fejlődésben, az értékláncok ellenálló képességének növelésében és a gazdasági felzárkózásban. Kitér továbbá az innováció fogalmának komplexitására, kiemelve, hogy az nem azonos a kutatás-fejlesztéssel. A tanulmány végkövetkeztetése szerint a szakmailag megalapozott vita folytatásához elengedhetetlen a nemzetközi irodalom alaposabb bemutatása, adatvezérelt elemzések készítése és az elméleti keretek pontosabb definiálása.

A bruttó hozzáadott érték fogalmának védelmében

Tamás Tétényi — h, 20 ápr 2026 00:00:00 +0000

A tanulmány Mihályi Péter (2026) kritikáira reagálva tisztázza a bruttó hozzáadott érték fogalmának közgazdasági és statisztikai jelentését, valamint szerepét az ipar- és fejlesztéspolitikában. A szerző amellett érvel, hogy bár a hozzáadott érték mérésével kapcsolatban valóban léteznek torzítások és módszertani nehézségek, az továbbra is a legrelevánsabb ágazati teljesítménymutató. A cikk bemutatja az ESA 2010 definícióit, értékeli a felvetett ellenérveket, és hangsúlyozza, hogy a bruttó hozzáadott érték hasznos, de nem kizárólagos döntéstámogató eszköz.

Viszonválasz a hozzáadott érték alkalmazhatóságáról szóló vitában

Péter Mihályi — h, 20 ápr 2026 00:00:00 +0000

A cikk a szerző 2026 februárjában megjelent tanulmánya körül kibontakozott vitára reagál. A viszonválasz tisztázza, hogy a szerzőnek nincs kifogása a GDP vagy a hozzáadott érték számviteli fogalmával szemben; kritikája kizárólag ezek fejlesztéspolitikai iránytűként való használatára vonatkozik. A szerző megnyugvással konstatálja, hogy mind az öt vitapartnere elfogadja, hogy sem a vállalati hozzáadott érték nagysága, sem pedig a bruttó termelési értékhez viszonyított aránya önmagában nem alkalmas a versenyképesség, a tudásintenzitás vagy az állami támogatási prioritások megítélésére. A hozzáadottérték-alapú rangsorok csak kiegészítő elemzésekkel együtt értelmezhetők, önmagukban félrevezetők. A szerző éppen ezt írta vitaindító cikkében.

Az egyenlőtlenségek értelmezéséről és tendenciáiról

István György Tóth — h, 20 ápr 2026 00:00:00 +0000