Lelkipásztor

Lángra lobbant szívek

2025-04-16T10:14:08+00:00

Első szín

Csend. Csend. Csend. Nem a nyugalom és béke csendje. Sokkal inkább a közönyé, az ürességé, az érdektelenségé. Senki se szól hozzám. Hátborzongató érzés. Átnéznek rajtam. Senki vagyok. Nem számítok, mert még csak útban sem vagyok senkinek. Ott lehetek bárhol, de észre se vesznek, hozzám se szólnak. Nem számítok. Egymás közt persze beszélgetnek a többiek. Csacsognak, vihorásznak, sutyorognak. Élményeket beszélnek meg és tervezgetnek. Vagy csak higgadtan információt cserélnek egymással. Netán épp mérgelődnek, és egymást lovalják bele egyre jobban az elkeseredettségbe. Ketten egymás közt. Néha többen...

“Earthly Angels and Heavenly Men”

2025-04-16T10:55:53+00:00

Practical theological reflections in recent years have increasingly focused on the ministry of pastors, the diverse workload of ministers, the causes and problems of burnout, and the possible paradigms for this profession. It is striking that academic thinking basically captures and defines the profession in terms of its function. The public thinking and practice of the church fully follows this pattern: the pastor is what he or she does. This study attempts to think about pastoral vocation not in the dimension of ecclesial functions, but in the dimension of spirituality. The framework for interpretation is provided by the self-definitions and statements of the desert fathers, who are regarded as pioneers of a life with God in Christian spiritual history.

Látható és láthatatlan ellenállás Dietrich Bonhoeffer élettörténetében

2025-04-16T10:54:37+00:00

Eberhard Bethge’s biography of Dietrich Bonhoeffer sheds no light on a major dilemma of Bonhoeffer’s life, namely the connection between visible and invisible resistance. The reason for this unclear treatment is that Bethge wrote the biography as a member of the Bonhoeffer family, thus from a rather biased perspective. Bethge portrays the Bonhoeffer family as one resisting Hitler from early on. However, in the eyes of the Nazi authorities, the members of the family, with the sole exception of Dietrich, appeared to be loyal supporters of the regime. The resistance of the other family members would be discovered only after the failed coup on 20 July 1944. Dietrich was the only member of the family, who, also being a member of the Confessing Church, represented the visible resistance right after Hitler came to power. At the same time, due to his invisible and influential family members, Bonhoeffer enjoyed a much more effective protection than ordinary members of the Confessing Church did. Bonhoeffer’s theology bears witness to his consideration of the dilemma of visibility and invisibility. Exactly how this influenced his most important theological writings will be examined in a forthcoming study.

Koan and Parable

2025-04-16T11:04:59+00:00

As long as we accomplish the escape from the mostly Aristotelian definiteness of European Christianity, Bible stories can open up new perspectives. This paper asserts that the formal, structural and sometimes connotative similarities between the parables of Jesus and the koans of Chan and Zen Buddhism make sense in terms of spiritual experience. The author aims to highlight the background of similar contemplative practices of Asian and European monasticism from two perspectives. On the one hand, through the differences in the interpretation of reality, on the other hand, through the similar internal history of religious development in Europe and the Indian subcontinent, insofar as monastic practices of individual experience of God and enlightenment necessarily confront the structural religious organization on a social scale.

Emlékezés D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök szolgálatára (1936–2024)

2025-04-16T12:11:11+00:00

Püspöktársam, Harmati Béla világot látott, családot szerető, sok tapasztalatot gyűjtő, ökumenikus gondolkodású lutheránus teológus volt. Szülőhelye az ősagárdi paplak volt, édesapja egykori gyülekezetében már gimnazista diákként orgonált. Teológiai tanulmányaink idejéből ismertük egymást, két évet együtt töltöttünk az akkor Budapesten, a Lendvay utcában működő teológiai akadémián. Ez idő alatt állami kényszer hatására három professzort száműztek, majd öt teológiai hallgatót távolítottak el közülünk. Mindnyájan politikai áldozatok voltak. A megfélemlítés korszaka volt ez (1957–1960) egész társadalmunkban.

Igehirdetés Harmati Béla (1936–2024) nyugalmazott püspök gyászistentiszteletén

2025-04-16T12:07:26+00:00

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet.” (Lk 2,29–30)

A születés öröme és a halál gyásza azzal a közös tulajdonsággal rendelkezik, hogy összegyűjti az embereket. Szívesen megosztjuk örömeinket, és ezzel megsokszorozzuk őket, és megosztjuk gyászunkat, mert így könnyebben hordozzuk.

Emlékezés Kovács Pál evangélikus lelkész szolgálatára (1928–2024)

2025-04-16T12:10:25+00:00

Kovács Pál 1928. február 4-én született Szarvason, a Szentesi úton lévő tanyán, Kovács Mihály gazdálkodó és Bjelik Mária gyermekeként. A tanyán nőtt fel, onnan járt be iskolába Szarvasra. Édesanyját nyolcéves korában elveszítette. Tanítója kísérte figyelemmel az értelmes fiú sorsát, és bár nem könnyen, de elérte, hogy apja hozzájáruljon gimnáziumi továbbtanulásához. Pál Szarvason érettségizett, majd Sopronban, a Pécsi Tudományegyetem evangélikus hittudományi karán kezdte meg teológiai tanulmányait 1948-ban. Ez idő alatt költözött a teológia Budapestre, így ott végzett 1953-ban. Egy azóta is híres évfolyam tagja volt, amelyből egyházunk több jeles lelkésze indult a szolgálatba.

Igehirdetés Kovács Pál (1928–2024) temetésén

2025-04-16T12:14:17+00:00

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igaz-
ság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazok-
nak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,7–8)

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

Kovács Pál lelkész testvérünk gyászjelentésén Pál apostolnak az a gondolata olvasható, amellyel egy mozgalmas, gazdag, eredményes élet után visszatekint földi vándorútjára, és értékeli azt.

Nagyon határozott kijelentés ez a mondat. Tárgyilagos szavak hangzanak. Nincs benne keserűség, csak boldog csodálkozás, hogy hogyan hordozta egy hosszú életen át Isten ereje azt, aki küldetésben járt, és közösségeket gazdagított a szolgálata. Nincs a szavaiban érzelgősség, nem hatásvadász, nem akar megkönnyeztetni és elkeseríteni sem, mégis megilletődve hallgathatjuk ezt a vallomást, mert egyszer nekünk is el kell számolnunk mindennel.

Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modo geniti)

2025-04-16T12:40:42+00:00

A vasárnap jellege

A húsvét utáni első vasárnap ősisége abból ered, hogy Krisztus Urunk feltámadásának ünnepe összeér e nappal. Húsvét nyolcadának, fehérvasárnapnak vagy kishúsvétnak is nevezik. A nagy ünnepen betértek és megkeresztelkedtek eddig a napig hordtak fehér ruhát. 1Pt 2,2 epistolai verse is ezt erősíti a 116. introituszsoltár soraival, a hagyománnyal, mely szerint szombaton letették a héten hordott „albát” (dominica in albis depositis) (Jánossy 1944, 34. o.), és a gyülekezet többi tagjával részt vettek az istentiszteleten, és először éltek az úrvacsora szentségével.

Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini)

2025-04-16T12:40:25+00:00

A vasárnap jellege

Misericordia Domini – így hangzik a vasárnap régi egyházi neve, melyet az introitus 33. zsoltár 5b verséből kapott: „Az Úr irgalma (betölti a földet).” Méltán nevezi egyházi hagyományunk ezt a napot a jó pásztor vasárnapjának is (Jánossy 2008, 35. o.), hiszen ezen a napon csendül fel az óegyházi evangéliumból (Jn 10,11–16) Megváltónk kinyilatkoztatása: „Én vagyok a jó pásztor.” Ez az alkalom a második állomása annak az ötven napból álló időszaknak, amely átvezet pünkösd ünnepéhez, amelynek kiemelkedő alkalma a mennybemenetel ünnepe, hat vasárnapja pedig: Quasi modo geniti, Misericordia Domini, Jubilate, Cantate, Rogate, Exaudi. Ezekben a hetekben bontakoznak ki Krisztus halál feletti diadalmának hétköznapi életünkre ható legfontosabb következményei.

Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate)

2025-04-16T12:40:08+00:00

A vasárnap jellege

Húsvét utáni harmadik vasárnap, Jubilate vasárnapja az öröm témáját állítja a középpontba. Az ünnep elnevezése a 66. zsoltár első verséből ered: „Örvendj, egész föld, az Istennek!” Az egyházi év ezen időszaka a feltámadt Krisztus dicséretéről és a megváltás utáni örömről szól, amely túlmutat minden földi körülményen.

Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate)

2025-04-16T12:39:51+00:00

A vasárnap jellege

A húsvéti ünnepkörben járva élvezzük a feltámadás eseményének és ünnepének számos ajándékát. Ezekben a hetekben kibomlik minden, amit egyetlen ünnepen elmondani nem lehet. Ezért vasárnapról vasárnapra tovább közeledünk húsvét misztériumához, és számba vesszük annak következményeit.

Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate)

2025-04-16T12:39:36+00:00

A vasárnap jellege

Vasárnapunk hidat képez húsvét és mennybemenetel ünnepe között. Jézus feltámadásának csodája utat nyit Isten és ember között. Ami felé Rogate, az imádkozás vasárnapja tekintetünket fordítja. Arra hív, hogy bátran kérjünk (αἰτέω) Istentől, imádkozzunk hozzá, és így aktív istenkapcsolatú életet éljünk.