Lelkipásztor

Várunk az újra… Ő minket vár, ő vár minket

2024-11-19T05:05:31+00:00

November hagyományosan a temetőjárás ideje, a halottainkról való megemlékezéseink, az egyházi esztendő záró időszakaként pedig az istentiszteleteinken a végső idők dolgait tematizáló hónap. Ennélfogva talán a távlatibb reménységünk felőli kérdések vagy a reménységeink-reménytelenségeink közötti belső küzdelem felerősödésének az ideje is. Mit is várunk mi a halál után? Miben látjuk a történelem végcélját? Meddig és miért éppen csak addig merek előretekinteni képzeletben?

Egy forradalom homiletikái

2024-11-19T12:31:00+00:00

A tanulmány a szószék időről időre megtapasztalt válságának alaptapasztalatából kiindulva mutatja be Clyde E. Fant preaching cycle (a prédikálás ciklusa) elméletét. Majd lehetséges utakat keresve mutat be négy, az 1960-as évek második felében született homiletikai irányzatot: a Calvary Chapel és a felszabadításteológia homiletikáját, illetve az új homiletikát és a radikális homiletikát.

„Én melyikük szavát ismétlem?”

2024-11-19T05:45:22+00:00

A dolgozat egy tanulmánysorozat második részeként a farizeus és a vámszedő példázatának (Lk 18,9–14) exegetikai kérdéseit foglalja össze a 20–21. századi nemzetközi és hazai szakirodalom eredményeinek vázlatos ismertetésével. A tanulmány a példázat strukturális kérdéseinek vizsgálata után annak exegetikai súlypontjait foglalja össze, majd a példázat mondanivalójának Lukács evangéliumában és a Biblián kívüli hagyományban fellelhető párhuzamosságaival, valamint a példázat értelmezési lehetőségeivel foglalkozik.

Már megint mit vállaltam?

2024-11-19T08:17:42+00:00

[...] Lelkészek számára kifejezetten izgalmas lehet az egyházkormányzati hagyományunkhoz szoro-
san hozzátartozó paritás kérdéséről szóló fejezet, amely az egymásrautaltság, a megtartható egyen-
súly, a párbeszédre való készség, a kérdezés kultúrájának megteremtése és megőrzése, a munkatár-
si közösség teherviselése és a hivatalos adminisztratív formák mögött és fölött „hitet mélyítő és lel-
ket erősítő találkozások, beszélgetések, elvonulások és tervezések” szükségességét is hangsúlyozza. [...]

Advent 1. vasárnapja

2024-11-19T08:17:29+00:00

Advent eredete a 4. századra nyúlik vissza. A vízkeresztkor esedékes felnőttkeresztelésre felkészítés időszaka volt ez a négy-, illetve hathetes időszak. VII. Gergely pápa rögzítette végül négyben az adventi vasárnapok számát, ugyanakkor az ortodox és görögkatolikus rend szerint továbbra is hathetes ez az ünnep. Az adventi időszakot kisböjtnek is nevezzük, a lila liturgikus szín is erre utal. Adventus Domini – az Úr érkezése. Ebben lehet tetten érni ezen időszak központi üzenetét. Sajnos sokszor összemosódik ünnepértelmezésünkben az Úr érkezése és a mi várakozásunk (Magassy 1997, 5. o.). Fontos mind készülésünk, mind igehirdetésünk során szem előtt tartanunk előbbi elsőbbségét.

Advent 2. vasárnapja

2024-11-19T08:17:11+00:00

Advent második vasárnapja az Úr eljövetelére való várakozás és felkészülés időszakának központi része. Az evangélikus hagyományban az eszkatologikus várakozás jegyében áll, amikor nemcsak Krisztus első eljövetelére, hanem visszajövetelére is tekintünk; egyszerre vagyunk – az Agenda felirata szerint – „ítélet előtt, kegyelem alatt”. A szimbólumok, mint az adventi koszorú második gyertyája, a fény növekedését és a remény erősödését jelképezik. A liturgikus szín a lila, amely a bűnbánatot és a megtisztulást jelzi, míg a vasárnap igéi az éberségre és a készültségre figyelmeztetnek.

Advent 3. vasárnapja

2024-11-19T08:22:58+00:00

Advent harmadik vasárnapjának bevezető igéje: „Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsőségére.” (2Kor 1,20) A Prőhle-agenda szerint a vasárnap témája: „Senki meg ne tévesszen titeket!”

Hafenscher Károly Liturgikájában Keresztelő Jánost, Krisztus hírnökét állítja a vasárnap fókuszába (2010, 336. o.) „Ezen a vasárnapon ószövetségi embert lát vendégül az Újszövetség népe: Keresztelő Jánost. Az adventi időszak amúgy is intenzíven foglalkozik az Ószövetség Krisztusra vonatkozó ígéreteivel, azokkal a próféciákkal, amelyeknek beteljesülését a karácsonyi eseményben vélték felfedezni. Keresztelő János az Ó- és Újszövetség határán állva még a törvény, az ítélet meghirdetésével szólítja meg s hívja megtérésre a népet, de amikor Krisztus megjelenik, érzi küldetése bevégződését, és háttérbe lép Krisztusra mutatva, Krisztus megérkezése felett való örömét hangoztatva.” (Uo.)

Advent harmadik vasárnapja mindezek összefüggésében arra a Messiásra mutat, akiben beteljesedik Isten ígérete.

Advent 4. vasárnapja

2024-11-19T12:33:14+00:00

Advent negyedik vasárnapján már ott állunk az örömhír kapujában. Az evangéliumban az útkészítő, Keresztelő János szólal meg. Az előző vasárnap bizonytalan Keresztelője után itt a már biztosan Krisztusra mutató Jánost látjuk. A kiáltó hangot visszhangozzák az egek a bevezető zsoltárban is. A készülődés ugyanakkor nemcsak a bűnbánat és a lelki „takarítás” ideje, hanem az örömmel készülésé is. Az epistola visszhangzik az Úr közelségének örömétől, és ez a reményteljes öröm betölti a vasárnapot. Ezt a vasárnapot joggal nevezhetjük – a böjti időben is megtalálható párjával együtt – az öröm vasárnapjának. Az egész liturgiát áthatja a páli felszólítás: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4,4)

Szenteste

2024-11-19T08:34:52+00:00

Karácsony az örök Ige megtestesülésének, Isten Fia emberré levésének, Jézus Krisztus születésének az ünnepe. Isten Jézus Krisztusban személyesen jelent meg közöttünk. A betlehemi jászolbölcső már nagypéntekre, a keresztre, húsvétra, az üres sírra mutat. 336-ban már biztosan ünnepelték december 25-én a karácsonyt. A római pogány világban a napisten, Sol Invictus (jelentése: legyőzhetetlen Nap) születésének tiszteletére rendezett ünnepet keresztény tartalommal töltötték meg: megszületett Isten Fia, Jézus Krisztus, a világ világossága.

Karácsony ünnepe

2024-11-19T08:38:58+00:00

A karácsonyi ünnepkör mára az egyházi esztendő egyik legmozgalmasabb és leghangosabb időszakává lett. Nem lehet nem észrevenni, hogy mennyire meghatározza ezt az ünnep elvilágiasodása. Ez nem visszatérés egy régi pogány rítus gyökereihez, a Sol Invictus, a legyőzhetetlen Nap ünnepléséhez, amit a keresztények körében Jézus megszületésének az ünnepe vált fel; de karácsony a külsőségeivel amolyan egyetemességet nyert, amit együtt ünnepel a kereszténység és vele a világ. Azaz sokan ünnepelik úgy, hogy közben háttérbe szorul a karácsonnyal ünnepelt, a Jézusban emberré lett Isten. Tartalmát elfedik a külsőségek, és sokak számára e hangsúlyeltolódásban, hamis elvárásokkal nyomasztóvá lesz és tartalmát veszti az ünnepi időszak.

Karácsony 2. napja

2024-11-19T08:44:01+00:00

Karácsony ünnepe, s így egyenként az ünnepi idő minden napja magán hordozza a mindent átfogó, átölelő örömhír boldog valóságát: az Ige testté lett, és közöttünk lakozott. Üdvözítőnk született, meglátogatta az Úr az ő népét. Ahogyan karácsonyeste és karácsony ünnepe, úgy karácsony másodünnepe is ennek az örömnek a szárnyai alatt van, ám ez utóbbi üzenetébe már más hangsúlyok is vegyülnek. Annak bizonysága mellett, hogy az Úr lakozást vett népe között, és ennek különleges öröme messzire kitekintő felütést ad az egyházi esztendőnek, az sem rejtetik véka alá, hogy a Krisztus születéséről időről időre fennhangon bizonyságot tevő egyház küzdelmeket él meg a kezdetektől fogva ebben a világban. Így lesz karácsony másodünnepe István vértanú ünnepe is, aki vértanúságában is a győzelmes Krisztust hirdeti.