Lelkipásztor

A holnap felől is…

2026-05-11T17:16:33+00:00

Reménység – hangzik 573-as énekünk harmadik versszakában. Gyermekkorunktól kezdve életünk velejárója, hogy reménykedünk. Mibe kapaszkodunk? Hol a mi fogódzkodónk? Egy várva várt ajándék, egy mindent eldöntő gól, sikeres előmenetel, előléptetés, boldogság, anyagi biztonság, egészség. De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy amit mi keresztény szempontból reménységnek nevezünk, az mindezeket meghaladja?

Vissza a forráshoz!

2026-05-13T11:20:09+00:00

A tanulmány a „keresztény nevelés” fogalmának kritikai újraértelmezésére vállalkozik, feltárva annak történetileg kialakult, mára mitizálódott jelentésrétegeit. A szerző rámutat, hogy a fogalom modern eredetű, és gyakran leszűkítő módon kapcsolódik intézményi, erkölcsi vagy teljesítményorientált értelmezésekhez. Ezzel szemben a bibliai horizont felől közelítve hangsúlyozza: a nevelés bibliai értelmének középpontjában nem normák közvetítése vagy mérhető eredmények állnak, hanem a személyes istenkapcsolat és Isten feltétel nélkül elfogadó szeretete. A tanulmány továbbá kritizálja a felnőttkép kivetítéséből származó gyermekképet, és a bibliai narratívák alapján arra a gyermekképre mutat rá, amely a személyes istenkapcsolat miatt a felnőttek számára is példaként állhat. Ez a fordított vallási szocializáció a keresztény nevelés egyik lényegi eleme.

A Szentlélek és az élet teológiája

2026-05-11T17:32:04+00:00

A Szentlélek ajándéka és jelenléte a legnagyobb és legcsodálatosabb dolog, amely az emberi közösséget, minden élőlényt és ezzel a Földet érheti. A Szentlélekben nem valamilyen jó vagy rossz lélek van jelen, hanem maga a teremtő és éltető, a megváltó és az üdvözítő Isten. Ahol a Szentlélek van, ott Isten különleges módon van jelen, és mi Istent tapasztaljuk meg az életünk által, amely belülről egészen megelevenedik. Minden érzékünkkel megtapasztaljuk a tökéletes, teljes, meggyógyított és megváltott életet. Érezzük és megízleljük, tapintjuk és látjuk életünket Istenben és Istent az életünkben. Az Istennek, a Szentléleknek számos neve van. Ezek közül a Vigasztaló (parakletos) és az Élet forrása (fons vitae) számomra a legszebbek.

Féken tartott káosz

2026-05-13T11:20:09+00:00

A tanulmány a Zsoltárok könyvének vízmotívumait vizsgálja a teremtésteológia és a kortárs környezeti etika metszéspontjában, különös tekintettel a judaista értelmezési hagyományokra. Az elemzés két vízmotívumtípusra összpontosít: a káosz és rend feszültségét megjelenítő zsoltárokra (74. és 93. zsoltár), valamint a teremtés himnikus dicséretét hordozó szövegekre (elsősorban a 104. zsoltár). A szerző megmutatja, hogy a víz a zsoltárköltészetben nem puszta költői kép, hanem teológiailag terhelt szimbólum: egyszerre a féktelen káosz megtestesítője és az élet forrása. Az elemzés Jon D. Levenson teremtésteológiai elméletére támaszkodik, amely szerint JHWH nem megsemmisíti, hanem féken tartja a káoszt – a teremtett rend tehát törékeny és folyamatos isteni fenntartást igényel. A rabbinikus hagyomány (Midrás Tehillim, Babilóniai Talmud) ezeket a motívumokat nem megőrzi, hanem kreatívan átalakítja: a Leviatánból házi kedvenc, majd a dicsőítés résztvevője lesz. A tanulmány végül a Levenson-féle dinamikát a kortárs ökológiai válság teológiai értelmezésére alkalmazza: a klímakatasztrófa a káosz visszatéréseként olvasható, az ember felelőssége pedig a gondnokság és az ámulat kettős szerepéből fakad.

Amikor a lélek újra énekel

2026-05-13T08:22:25+00:00

„Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.” (Zsolt 18,2–6)

Enyhén optimista etika

2026-05-13T08:26:56+00:00

Klaas Huizing, a würzburgi egyetem rendszeresteológia-professzora Scham und Ehre: Eine theologische Ethik című munkájával a kortárs protestáns teológia egyik legizgalmasabb és legprovokatívabb etikáját adta közre. A 2016-ban megjelent monográfia radikális antropológiai és hermeneutikai fordulatot mutat, amely a nyugati kereszténység évszázados, bűn- és bűntudatközpontú (Sünde/Schuld) hagyományát kívánja felváltani egy bölcsességteológiai alapokon nyugvó, a szégyen és a becsület kategóriáira épülő etikával. Huizing kiindulópontja az a felismerés, hogy az ágostoni és a kálvini örökség, amely az embert alapvetően bűnösnek és Isten előtt adósnak tételezi, a mai posztszekuláris társadalom számára nemcsak érthetetlenné vált, hanem gyakran spirituális és pszichológiai traumák forrásává is. A szerző ezért olyan, „enyhén optimista” antropológiát javasol, amely az embert nem eleve bukott lényként, hanem Homo sensualisként, azaz esztétikai és érzelmi létezőként határozza meg, akinek morális fejlődése a szégyenhelyzetek helyes kezelésében rejlik.

Pünkösd ünnepe

2026-05-13T08:31:56+00:00

Az ünnep jellege

Pünkösdvasárnap, a Jézus feltámadása utáni ötvenedik nap, a Szentlélek kiáradásának és hagyományosan az egyház születésének ünnepe. Pünkösd az ószövetségi sávuót ünnep helyére került, amely eredetileg a törvényadás, a tóra átadása emléknapja, később az első búzatermés ünnepe, aratási hálaadó alkalom is volt a zsidó nép ünnepeinek sorában. Jézus mennybemenetelét követően ígérete szerint elküldte a Szentlelket, amely kiáradt tanítványaira. Hatására sokan hitre jutottak, és kérték megkeresztelésüket, belőlük közösség formálódott, és megkezdődött az egyház élete. Az apostoli várakozás beteljesedett a megígért Szentlélek megjelenésével. Ő az, aki Krisztus egyházát építi, azét az egyházét, amelyben és amennyiben Krisztushoz köti magát. Az evangéliumban megtaláljuk Jézus szavait a vigasztaló Szentlélek munkájáról, az igazságban való vezetésről, amellyel a Krisztusban való egységben és Krisztus békességében megtartja a benne hívőket. A Szentlélek által válik képessé az egyház a kereszthordozásra, a vértanúságra és a bizonyságtételre, valamint a mindennapi, hívő keresztény életre.

Pünkösd 2. napja

2026-05-13T08:37:28+00:00

Az ünnepről

Pünkösd második napja szinte észrevétlen marad a nagy ünnepek sorában. Az üdvtörténetnek ugyanakkor egy nagyon fontos mozzanatát hozza elénk: Isten Szentlelkének „útját, csodálatos vonulását és ebben az üdvösség Istenének végtelen irgalmát, mindeneket magához ölelő kegyelmét” (Jánossy 2008, 41. o.). Jó alkalom lehet ez az ünnep a „konfirmációra”, a személyes hitben való megerősödésre, hogy felfedezzük Isten Szentlelkének munkáját, vagy újra rácsodálkozzunk, amely Krisztusban való hitet teremt, és erre biztassuk az igehallgatókat is.

Alapigénk a középkor óta egységesen az ünnep evangéliumaként jelenik meg. Mivel a 16. vers a legismertebb bibliai igék között is kiemelkedő, ez „kísértést” jelenthet az igehirdetőnek is, hogy csak erre a versre figyeljen. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy néhány nap múlva, Szentháromság ünnepén Jézus Nikodémussal történő beszélgetésének első epizódja kerül elénk igehirdetési alapigeként.

Szentháromság ünnepe

2026-05-13T08:40:35+00:00

Az ünnep jellege

Szentháromság ünnepe pünkösd utáni vasárnapon érkezik meg. A 10. századtól ünnepli az egyház ezt az ünnepet, XXII. János pápa rendelte el a római egyházban hivatalosan is a megtartását. Ezen az ünnepen a Szentháromság Istent dicséri az egyház: a teremtő Atya, a megváltó Fiú és a megszentelő Szentlélek teljességét, egységét. Szentháromság ünnepe lezárása egy hosszú szakasznak: az egyházi év első felének, amelyben Jézus életének eseményein keresztül figyelünk az ige tanítására; ugyanakkor kezdete is egy újabb szakasznak, amikor az egyházi elhívásról, szolgálatról gondolkodunk. Ebben elválasztó jellege is van, lezárás és új kezdet is egyben. A Szentháromság Isten nagyságát és szentségét hangsúlyozza ez az ünnep. Ugyanakkor nagyon is titokzatos, misztikus, mert számunkra a mi tér- és időfogalmunkon kívül esik, nehezen érthető és még kevésbé magyarázható. Hittel kell megragadni, elfogadni a létezését, és úgy elmélkedni rajta, hogy közben az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicséretével tapasztalhatunk meg valamit ebből a titokzatosból, csodálatosból.

Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap

2026-05-13T08:43:56+00:00

A vasárnap jellege

A tanév vége felé járunk, és az egyházi esztendőben is végigértünk a Krisztus-események sorozatán. A zöld oltárterítő színe – amely ezzel a vasárnappal kezdődően hosszú hónapokig marad a templomban – mutatja az irányt, hogy mennyi feladatunk van még annak érdekében, hogy az egyház életben maradjon, zöldelljen, mint a növekvő vetés! A manapság uborkaszezonhoz hasonlított „közönséges vasárnapok” ne a gyülekezeti alkalmak kiüresedését jelentsék, hanem inkább egy kiváló lehetőséget arra – ahogy Jánossy Lajos írja –, hogy a „plantatio Dei” (Isten ültetvénye) tovább éljen, és a pünkösd utáni időszakban az életünket megszentelő Lélek működésére hagyatkozzunk, tehát nincs is lehetőségünk, sem alapunk elkényelmesedni! (Jánossy 1944, 44. o.) A vasárnap kötelező lekciója maga a hitoktatás locus classicusa, a sömá Jiszráél, 5Móz 6,4–9 alapján; megerősíti a tanév elején újra felismert motivációt a gyülekezeti és iskolai hitoktatásban. A fakultatív lekció pedig egy régóta erre a vasárnapra kijelölt epistola 1Jn 4,16b–21-ben, és már az 1920-as években írt igehirdetések és előkészítők is foglalkoztak vele.

Szentháromság ünnepe után 2. vasárnap

2026-05-13T08:48:14+00:00

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepe utáni első három vasárnap egységet képezve Isten bűnösöket hívó, kegyelmével megújító szeretetére fókuszál. Aki a hívó szót most nem veszi komolyan, visszautasítja, az előtt végül bezáródik Isten ajtaja. A lehetőséget nem mi szabjuk meg. Hosszan tűr, de nem végtelenül.

A legmélyebb mélységben is elér szeretetének vonzása. Ezért lehet „bűnnel borított arccal” is hozzá somfordálni. Nemcsak hív, utánunk jön, feltétel nélkül elfogad, hanem Szent Lelke, mennyei erői által kimos bűneink ragacsából és új emberré formál.