Lelkipásztor

Kitől kapunk segítséget mindeddig?

Gábor Vilmos Sinkó Gábor — 2025-08-15

Gyerekkoromban nem szerettem idegen nyelveket tanulni, pontosabban egy idegen nyelvet, a németet, amely kötelező volt. Nem értettem meg az egészet. Nemcsak a szavak tanulásával gyűlt meg a bajom, hanem a nyelv struktúrájával is. Később meg kellett ismerkednem egy másik nyelvvel, az angollal. Ezt viszont nem a legjobb tanárok tanították nekem, ezért már csak azért sem tanultam.

...

Lelkész-lelkigyakorlat

Sándor Percze — 2025-08-15

Az evangélikus lelkészeknek szervezett lelkigyakorlatok során a résztvevőket olyan impulzusok érik, amelyek révén személyes élettörténetük, elhivatásuk, cselekedeteik, gondolkodásmódjuk és érzésviláguk egyszerre kerül egy nagyon sajátos, spirituális reflexiós fókuszba. A lelkigyakorlatokhoz ezért olyan védett, multidimenzionális térre van szükség, ahol minden: az épített környezet, a természetközelség a lelki, érzelmi és spirituális megéléseket és ezek feldolgozását támogatja. Mivel evangélikus lelkiségi hagyományban Isten igéje áll a középpontban, ezért a lelkigyakorlatok is mélyen benne gyökereznek a bibliai üzenetben, az élő evangéliumban.

„Elküldte őket maga előtt kettesével...”

Gyula Johann — 2025-08-15

A tanulmány bemutatja az Evangélikus Hittudományi Egyetem újonnan indított Mentorlelkész és hivatásgondozás szakirányú továbbképzésének célját, tematikus és módszertani kérdéseit és hallgatói visszajelzések alapján érzékelhető hatását. A képzés a mentorálás és hivatásgondozás gyakorlati, spirituális és szakmai aspektusain keresztül kínál támogatást lelkészek számára, hangsúlyozva a kísérés, az önreflexió és az elhívástudat megújításának fontosságát. A résztvevők kiemelik a tanultak alkalmazhatóságát a lelkészi szolgálatban, a közösségi tanulás jelentőségét, valamint a szolgálati identitás megerősödését.

A mentorálás transzformatív ereje a hittanárok és a lelkészek pályafejlődésének támogatásában

Krisztina Nagy — 2025-08-15

A mentorálás kulcsfontosságú szerepet játszik a hittanárok és lelkészek pályafejlődésének támogatásában, különösen a változó oktatási és egyházi környezetben. Jelen tanulmány elméleti keretet kíván nyújtani a mentorálás transzformatív erejének megértéséhez, miközben feltárja a gyakorlati kihívásokat ebben a specifikus közegben. A cikk áttekinti a mentorálás történeti aspektusait, kortárs értelmezéseit, kiemelve annak szerepét a karrierfejlesztésben, a szakmai identitás formálásában és a pszichoszociális támogatásban, mindezt a konstruktivista és szituatív tanuláselméletek mentén értelmezve. A tanulmány hangsúlyozza a mentorálást befolyásoló többszintű szervezeti kontextus (intézményi mikrokörnyezet, egyházi és felsőoktatási struktúrák, alapértékek, rejtett tantervi hatások) jelentőségét. Részletesen tárgyalja a mentorálás sajátosságait a pedagógusképzésben (indukció, a mentorpedagógus szerepei és motivációi) és a lelkészképzésben (teológiai dimenziók, a „mentorgyülekezet” mint tanulóközösség, Mason stratégiai területei). A kifejtés érinti a mentor–mentorált kapcsolatok dinamikáját, a diszfunkciók lehetőségét, a mentorált proaktivitásának fontosságát. A tanulmány következtetése szerint a hatékony és etikus mentorálás tudatos tervezést, folyamatos önreflexiót, a mentorok alapos felkészítését és a specifikus egyházi kontextus körültekintő figyelembevételét igényli.

A mentorálási folyamat belső dinamikája

Etelka Seres-Busi — 2025-08-15

A mentorálás, bár alapvetően támogató kapcsolat, számos belső dilemmát és kihívást rejt mind a mentoráltak, mind a mentorok számára. Jelen tanulmány a hittanár mentorjelöltek portfólióiban megjelenő dilemmákra fókuszál, azzal a céllal, hogy feltárja a mentori szerepértelmezéssel, a döntéshozatali folyamatokkal kapcsolatos kérdéseiket, vívódásaikat. Az elméleti háttér a mentorpedagógusi kompetenciák fejlődését, valamint a dilemmák szociálpszichológiai hátterét és a döntési heurisztikák szerepét vizsgálja a mentorálási kontextusban. A kutatás az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 2022 és 2024 között végzett hittanár mentorok portfólióinak anonimizált szövegeit vizsgálja narratív tartalomelemzéssel. Az eredmények rávilágítanak a mentorjelöltek által megfogalmazott főbb dilemmacsoportokra (pl. a direktív irányítás és a reflektív kísérés, illetve az értékelések kritikai és támogató hangsúlyai stb.), valamint a szakmai határok és a személyes bevonódás közötti egyensúly keresésére. Különös figyelmet kapnak a mentor saját szerepére, a mentoráltak sokféleségére és a mentorálási módszerekre vonatkozó reflexiók. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a dilemmák felismerése és tudatos feldolgozása a mentorok saját fejlődési folyamatának fontos része, és a mentori közösségekben való megosztásuk hozzájárulhat a tanulóközösségek kialakulásához és a mentorképzés hatékonyságának növeléséhez. Az eredmények hasznos visszajelzést nyújthatnak a képzők számára a mentorhallgatók szakmai és identitásfejlődésének jobb megértéséhez és támogatásához.

Mit jelent a „misszió” és mit nem?

Gábor Dávid Győri — 2025-08-15

„Mennyire más lenne a bibliai tudomány, ha teljesen komolyan vennénk a Bibliát mint elejétől a végéig a misszióról szóló könyvet, amit misszionáriusok írtak misszionáriusoknak! Tekintve tartalmát és szándékát, hogyan is tanulmányozhatnánk bármilyen más módon?” (Andrew Kirk; idézi Goheen 2019, 67. o.)

A jövő reménysége

Tamás Fabiny — 2025-08-15

A keresztény egyház és a zsidóság kapcsolata bibliai, teológiai és történeti nézőpontból vizsgálva rendkívül összetett, ugyanakkor páratlan jelentőségű viszonyrendszer. E kapcsolatot egyszerre határozzák meg a közös gyökerek és az ezekből fakadó mély rokonság, valamint az évszázadok során kialakult eltérő értelmezések, feszültségek és nem egyszer tragikus következményekkel járó konfliktusok (LWF 2023, 39. o.). A kereszténység számára a zsidósághoz való viszony nem csupán múltbeli örökség, hanem élő és teológiailag is meghatározó kérdés maradt – egy olyan viszony, amelyben a hűség a kinyilatkoztatáshoz és a felelősség a történelmi múlt iránt egymást kiegészítő szempontok (uo. 53.; 70. o.).

Isten és a sátán párbeszéde Jób könyvében

Lilla Molnár — 2025-08-15

Jób könyvét az emberi létezés alapkérdései mozgatják. Ezek a kérdések a szenvedés, veszteség, igazságosság-igazságtalanság és Isten és ember kapcsolatának irányába ágaznak szét. Ezek a kérdések és irányok egy „kortalan” és „ártatlan” istenfélő ember történetében bontakoznak ki, aki elveszíti vagyonát, családját, majd egészségét is addig a mértékig, amíg éppen hogy életben marad. Ezt a folyamatot barátok kísérik, vagyis inkább a velük való párbeszédek dolgozzák fel, majd Isten és Jób egymás felé fordulása zárja le és helyezi el a hangsúlyokat az olvasó számára.

Hogyan használjuk (jól) a mesterséges intelligenciát a gyakorlatban?

Melinda Pintér — 2025-08-15

A mesterséges intelligencia (MI) egy technológiai és tudományos terület, amelynek célja, hogy olyan gépeket, programokat vagy rendszereket hozzon létre, amelyek képesek az emberi intelligenciához hasonló módon viselkedni. Ez azt jelenti, hogy ezek a rendszerek képesek tanulni a tapasztalataikból (gépi tanulás), alkalmazkodni új információkhoz, döntéseket hozni, problémákat megoldani, valamint érzékelni és értelmezni a környezetüket (például képfelismerés vagy beszédfelismerés révén). Az MI alapját algoritmusok, matematikai modellek és nagy mennyiségű adat képezik. Különféle alkalmazási területei vannak: az okostelefonokban működő asszisztensektől a diagnosztikai orvosi rendszereken át egészen az önvezető autókig vagy az ipari robotokig.

Lelkész az influenszerek korában

Barbara Kovács — 2025-08-15

A Z generáció (1995–2009 között születettek) tagjainak 57%-a szeretne influenszer lenni – olvashatjuk egy 2023-as amerikai kutatás adatait. Magyarországon ez az arány a felmérések szerint 40%, ezért érdemes ezekre az adatokra odafigyelni, hiszen jó eséllyel a mi hittanosaink, ifiseink között is nem kis számban ülnek olyanok, akik már nem orvosként vagy ügyvédként, hanem tartalomkészítőként képzelik el magukat. Mit jelent ez az új „foglalkozás” és miért olyan vonzó számukra? Első pillantásra talán úgy tűnhet, hogy mi sem áll tőlünk távolabb, mint az influenszerek világa, de ha elmélyedünk a témában, akkor talán felfedezhetünk olyan kapcsolódási pontokat, amelyek a ránk bízott fiatalokhoz visznek majd közelebb, megértve az igényeiket és vágyaikat.

A lelkipásztori beszélgetés gyakorlata

Glória Seben — 2025-08-15

A lelkipásztori beszélgetés fogalma tágabb, mint a lelkigondozásé, de szűkebb annál, hogy a lelkipásztor összes beszélgetését ide soroljuk. A lelkipásztornak azok a beszélgetései tartoznak ide, amelyeket nem magánemberként, hanem kifejezetten lelkipásztori szerepében és minőségében folytat, és a másik fél is így tekint rá (ti. mint Isten emberére, lelki emberre). Ahhoz, hogy a lelkipásztori beszélgetés valóban pásztori legyen, szükséges, hogy a lelkipásztor számára ez ne csak egy külső szerep legyen, hanem belső, a Szentlélektől vezérelt indíttatásból forduljon oda embertársaihoz, miközben motivációját tisztán tartja. Vizsgálja meg önmagát, hogy ne férkőzzön a motivációjába nyereségvágy, a saját dicsőség keresése vagy az emberi elvárásoknak megfelelés vágya, esetleg saját kielégítetlen kapcsolati és/vagy szexuális igényeinek kiélése. Ezért is fontos, hogy a lelkipásztor a szolgálatát nem elszigetelten végzi, hanem a többi lelkipásztor közösségében, az esperes és az egész egyház felhatalmazásával és transzparens módon. A lelkipásztori beszélgetések során egyszerre kell teljesülnie két – első látásra talán egymással feszültségben lévő – kritériumnak.

Pietizmus régen és ma

Zoltán Csepregi — 2025-08-15

A pietista mozgalom két újítással írta be magát a teológiatörténetbe: a pozitív eszkatológiával és a páli-ágostoni-lutheri megtérésfelfogás átértelmezésével.

A pietizmus felbukkanását mindig az ortodoxia válságával szokás magyarázni. Ami az ortodoxiában csődöt mondott, krízishez vezetett, az az eszkatológia: nem volt lelkesítő ereje. Ismeretes, hogy a reformáció magát a történelem végére helyezte, nem sokkal az utolsó nap elé, már túl Krisztus ezeréves uralmán. Az ortodoxia ezzel zsákutcába jutott, eszkatológiája képtelen volt választ adni az újabb és újabb kérdésekre. Ebben a történelmi helyzetben publikálja Pia desideria című művét Philipp Jacob Spener (1635–1705), akiről minden kézikönyv hangsúlyozza, hogy – gyakorlati megújulási programja mellett – az ortodox dogmatikát képviselte egyetlen pont kivételével, és éppen ez az egyetlen pont a pietista mozgalom sikerének kulcsa, nevezetesen a pozitív eszkatológia, a mobilizálni képes jövőkép.

Homiletikai irányok

Ágnes Pángyánszky — 2025-08-15

A Magyarországi Evangélikus Egyházban végzett 2021-es kutatás szerint az evangélikusok az igehirdetést tartják az istentisztelet legfontosabb elemének. Ezt követik az énekek, az istentiszteleti közösség, a liturgia és a csend. Az eredmények megerősítik, hogy az evangélikus identitás egyik tartóoszlopa ma is az igehirdetés. Egy másik kérdésre adott válaszok alapján a válaszadók 5-ből 4,4-re értékelték, mennyire hallgatják szívesen az evangélikus igehirdetést – ugyanakkor az istentiszteletek generációkon átívelő hatékonyságát csupán 3,04-re.

Ez a kettősség – az igehirdetés iránti megbecsülés és a generációs hatékonyság kérdése – serkenthet bennünket arra, hogy az igehirdetés megszólító erejét ma is releváns homiletikai feladatnak, sőt közös szakmai párbeszéd tárgyának tekintsük.

Még mindig van különbség?

Beáta Gombkötő — 2025-08-15

Van egy dolog, ami megkülönbözteti a keresztény nőket és férfiakat. Ez a dolog nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan is viszonyulunk a vallásunkhoz, Istenünkhöz és saját női nemünkhöz. Kisgyerekként nem tűnt fel, hogy másmilyen az életem, mint az öcsémé csak azért, mert ő fiú. Ugyanúgy megtanultunk biciklizni, úszni, járnom kellett oktatási intézményekbe, ahol eleinte a köpenyhasználat miatt a ruhánkban sem volt sok különbség, ugyanolyan dolgozatokat írtunk, a tanárok egyformán szigorúak voltak velünk, ő zongorázott, én szaxofonoztam, a húgunk trombitált. Imádtunk legózni, villanyvasutazni, homokozni. Etettük az állatokat, segítettünk a disznóvágásban, kerti munkákban, meggyszedésben, locsolásban, rendrakásban. Ugyanúgy le kellett érettségiznünk, az egyetemeken vizsgáink voltak. A házépítés technikai részletei ugyanúgy érdekeltek, mint őt, és gyerekként sok mindent elsajátítottunk építkezésünk tapasztalataiból. Mindkettőnket büntettek, ha úgy esett.

Prófétai hang és a társadalmi igazságtalanság

György Fábri — 2025-08-15

„Ti kihasználjátok a nincstelent, és gabonaadót szedtek tőle. (…) Tudom, hogy milyen sok a bűnötök, és vétkeitek mily nagyok: sanyargatjátok az igazat, elfogadjátok a megvesztegetést, elnyomjátok a szegényeket a kapuban.” (Ám 5,11–12)

Ha van biztosnak vélhető hagyománya a keresztény egyháznak, akkor a prófétai küldetés, prófétai hang mindenképpen az – mégis, mintha legalábbis feszengés mutatkozna, ha manapság szóba kerül. Pedig ótestamentumi könyvek, felemelő történetek és drámai bukások, tanítások és Jézus eljövetelének előkészítése, újszövetségi hivatkozások sora ad kapaszkodást s útbaigazítást is hozzájuk. De mintha nem tudna mit kezdeni ezzel a mai egyházi gyakorlat, gyülekezetek és lelkészek s maga az egyházszervezet sem.

Szentháromság ünnepe után 11. vasárnap

Krisztina P. Nagy — 2025-08-15

A vasárnap jellege

Az előző vasárnap fordulatot jelentett a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok sorában, hiszen a soron következő vasárnapok üzenete elénk tárja a bennünk élő ó- és új ember egymásnak feszülését a mindennapi életben és ezeken keresztül az egyház fejlődését és isteni erőinek kibontakozását az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásaiban. Jeruzsálem pusztulásának története megmutatja, milyen súlyos következményei vannak annak, ha elutasítjuk Isten kegyelmét. És éppen ez a tény az, amely mindannyiunkat szüntelen kegyeleméhségre kell indítson. Mostani vasárnapunk Nátán példázatán keresztül világít rá Isten embert megigazító kegyelmére. Az evangélium (Lk 18,9–14) és az epistola (1Kor 15,1–10) pedig elénk tárja annak az igaz lelkületnek az ismérveit, amely a feltámadt Krisztus új életet teremtő kegyelméből fakad. Mert csakis Krisztus bűntörlő halálában és feltámadásában van életünk: sola gratia, sola fide, solus Christus! (Jánossy 2008, 50–51. o.; Hafenscher 2010)

Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap

Szilárd Szigethy — 2025-08-15

A vasárnap jellege

„Akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította” – olvashatjuk az összefoglaló gondolatot a Szentháromság ünnepe utáni 10–17. vasárnapok felirataként. A sorozat első textusa Istennek a népe számára felkínált kiválasztását hangsúlyozta: „népem lesztek”. Azután a személyes kiválasztás példáját láttuk: Dávid királlyá emelését. A sorozat további alapigéi sorra veszik az emberi felsülés, hűtlenség állomásait. Ma, e sorozat harmadik epizódjában mintha csak spoilerezne: felvillantja a következő részek tartalmát. Ennek megvalósulása Isten mint rendíthetetlen rendező részéről eldöntött tény. A kérdés csak az, a szereplők hajlandók-e a forgatókönyv szerint cselekedni.

Szentháromság ünnepe után 13. vasárnap

György Gregersen-Labossa — 2025-08-15

A vasárnap jellege

E vasárnapon lekcióként hangzik az irgalmas samaritánus példázata (Lk 10,23–37). A diakóniában amolyan locus classicusként tanítjuk ezt a példázatot. A kollektaimádságokban (Liturgikus könyv 1: 297. o.) a cselekvő szeretetért könyörgünk: „Mindenható, irgalmas Isten, készítsd fel szívünket a jó cselekvésére és egymás szeretetére...” Ehhez képest igét hirdetünk Kain és Ábel ősi történetéből kiindulva! Éppen ezért az előkészítő mottójaként a hírhedt kaini kérdést választottam, amelyben benne van minden, ami e vasárnap legfontosabb teológiai mondanivalójának ellenpontja. Már a címben sem várakoztatom az olvasót, ab ovo igyekszem az igehirdetéshez irányt adni. A minket hallgató gyülekezetet erősítenünk kell abban, hogy a felebaráti szeretet érző könyörületet (compassio) és tevőleges segítségnyújtást jelent. Érthető módon fogalmaz a kortárs német evangélikus lelkész könyvében: „Diakónia, amit Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása után cselekednünk kell.” (Zellfelder-Held 2002, 26. o.) Az Édenből kirekesztett, de Jézus Krisztus által megváltott ember és az egyház népe hitvalló felismerése: igen, őrzői vagyunk egymásnak, és a kaini gyilkos indulat helyett a krisztusi indulat továbbadására hívattunk el.

Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap

Szilvia Lázárné — 2025-08-15

A vasárnap jellege

Jánossy Lajos szerint Szentháromság ünnepe után a „10. vasárnaptól 23.-ig terjedő időszak üzenetét így fejezhetjük ki: az egyház fejlődése és isteni erőinek kibontakozása – megigazítás és megújítás, megvilágosítás és megszentelés az élet különböző megnyilatkozásaiban és vonatkozásaiban. Mindez harc, küzdelem és szenvedés között megy végbe a Krisztus-test tagjainak még az ó- és új ember tusakodását, összeütközéseit mutató életében.” (Jánossy 1944, 53. o.) A Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap igéiben mindez világosan megjelenik. Az evangélium (Lk 17,11–19) felhívja a figyelmünket arra, hogy „[a] megváltó kegyelemben részesülés Szentlélektől való gyümölcstermése a hálaadás”. Az epistolában (Gal 5,16–24) „az apostol az óember cselekedeteivel szemben azoknak a Szentlélekből való új életét rajzolja elénk, »akik Krisztuséi«, s akikkel együtt nekünk is ugyancsak van okunk a hálaadásra. (Zsolt 103,2!)” (Jánossy 1944, 53. o.) Az ószövetségi textus pedig Jákób történetén keresztül mutatja be, hogy Isten kegyelmének következménye a bizalom és a hála.

Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap

Dániel Sámuel Kutyej — 2025-08-15

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap liturgiai jellegét leginkább a gondviselő Isten jelenlétének felismerése és megerősítése határozza meg. „Szentháromság ünnepével lezárul a liturgikus évnek az a fele, amely a kinyilatkoztatás történelmi eseményeit vonultatja fel. [...] Az itt kezdődő hosszú sorozat egyes vasárnapjai kibontják mindazt, ami az üdvösség történetéből és a Szentháromság misztériumából következik az egyes keresztény ember és az egyház közösségének életében.” (Hafenscher 2010, 332. o).

Szentháromság ünnepe után 16. vasárnap

Sándor Gabnai — 2025-08-15

A vasárnap jellege

Szentháromság ünnepe utáni tizenhatodik vasárnap hálaadó vasárnap. „Életünk el van rejtve Krisztusban”: ez a vasárnap fő témája. Az istentisztelet több pontján előkerül a halált legyőző és a halálból életet fakasztó Jézus képe. Erre erősít rá az evangélium a naini ifjú feltámasztásának történetével.

A Szentháromság utáni vasárnapok kibontják az üdvtörténet következményeit: mi az, ami meglátszódik akár az egyes ember, akár az egész közösség létében? A 10–17. vasárnapok pedig speciálisan szólnak arról, hogy az isteni elhívás maga után hozza a megigazítást is.

Idén ebbe különlegesen beleágyazható az aratási és szüreti hálaadás is, hisz sok helyütt épp az első októberi vasárnapon ünneplik ezt.

Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap

Zsuzsanna Mesterházy — 2025-08-15

Az egyházi év adott vasárnapjához

A vasárnap mottója: „Egyek vagyunk Krisztusban”. Az evangéliumi lekció – Jézus meggyógyít egy vízkórost szombaton és a főhelyek válogatása (Lk 14,1–11) – summája a 11. vers, amely előrevetíti az ószövetségi textus fő üzenetét az alázat és a szolgálat témakörében. A levélbeli lekció – az elhívatáshoz méltó élet a hit nagykorúságában és egységében (Ef 4,1–6) – két mondata a megszentelődés és az egység gondolatai köré épül. A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok üzeneteinek megfelelően a három kijelölt igeszakasz a bennünk és értünk munkálkodó Isten cselekvését tárja elénk, bemutatva a krisztusi megváltás minket érintő, személyes hatásait. Megjelennek a megigazítás, megújítás, megvilágosítás, megszentelés elemei, amelyek a Lélek munkáját mint az ember üdvösségre vezetését, illetve annak hitbéli növekedésben megnyilvánuló ajándékait írják le (Jánossy 2008, 55. o.).

Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap

Zoltán Réz-Nagy — 2025-08-15

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapon az oltár színe zöld, az Agenda a vasárnap jellegét így határozza meg: „Járjunk elhívatásunkhoz méltóan szeretetben!”

Miközben az óegyházi evangélium (Mt 22,34–46) a Krisztus-hit egybetartozását állítja elénk a felebarát szeretetével, addig az epistola (alapigénk) felmutatja, miként él a keresztény ember, járva azt az utat, amelyen Isten vezeti népét, felkészítve, odavonva Krisztus napjára. E tekintetben az egyház már a végidőkre tekint előre (Jánossy 2008, 56. o.).

Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap

Péter Károly Malik — 2025-08-15

A vasárnap jellege

Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap ebben az évben bibliavasárnap is egyben. Sokan valószínűleg az utóbbihoz tartozó igét választanák, de ha majd megnézik, meggondolják magukat, mert ez alkalmasabbnak tűnik arra, hogy bemutassa, mennyire hasznos eszköz a Szentírás „a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Tim 3,16b).

A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok a keresztény élet különféle aspektusait tárják elénk. A mostani témája a Prőhle-agenda szerint: „Munkában!” A kötelező lekció (Mt 9,1–8) elsősorban a bűnbocsánatáról, Jézus bennünk végzett munkájáról szól, a textus pedig arról, hogy az Úr mire indít minket ezzel.