Lelkipásztor

A stratégia első lépése

László Kovács — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

Malakiás próféta a jövőbe nézett: „De fölragyog majd az igazság napja…” Amikor tekintetét és lelkét a jövő irányába emelte, olyan helyzetben és környezetben élt, amelyben pont az hiányzott, amit az eljövendő valóságaként remélt, sőt prófétált. Izrael népének, az Úr népének tagjaként ismerte a fiak fiain keresztül hozzá is elérkező tanúságtételt az ígéreteit megtartó Istenről, aki többször is elvitte az övéit a lehetetlenség faláig, hogy azután e falon ajtót nyitva segítsen rajtuk, és így mutatta meg dicsőségét. Ezeknek a történeteknek a biztató tanulsága erősítette Malakiást is. Sokakkal együtt várt az Úr napjára. Várt arra a napra, amelyen végre helyükre kerülnek a dolgok. A külső és belső világ összekuszálódott szálait Isten szétválasztja, a görbe ismét egyenessé, a kóros végre egészségessé lesz.

Az inkarnáció jánosi koncepciója és a páli Krisztusban lét teológiai összefüggései

Virgil László — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány a jánosi inkarnációteológia és a páli „Krisztusban lét” belső összefüggéseit vizsgálja, feltárva, miként fejezi ki e két újszövetségi pólus ugyanazon üdvtörténeti misztériumot eltérő nyelvi és hermeneutikai regiszterekben. János az isteni lehajlás, Pál az emberi felemelkedés irányát rajzolja meg, mégis mindkettő ugyanazon isteni–emberi communio dinamikáját jeleníti meg. A kutatás központi tétele, hogy az inkarnáció és a „Krisztusban lét” egymást feltételező teológiai valóságok: Isten emberré lett, hogy az ember Krisztusban új létre szülessen. A vizsgálat filológiai-teológiai elemzéssel, összehasonlító exegézissel és hermeneutikai szintézissel mutatja be, hogyan kapcsolódik össze János Logosz-krisztológiája és Pál participációs antropológiai látásmódja, többek között pneumatológiai, szótériológiai, antropológiai és ekkléziológiai metszéspontokban. Az inkarnáció és a „Krisztusban lét” dialógusa alkotja a keresztény teológia lényegi szintaxisát: az örök Ige testté lett, hogy az ember Istenben éljen.

A názáreti Jézus

Károly Bácskai — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány Márk evangéliuma 6,1–6 szakaszát elemzi, Jézus názáreti elutasításának teológiai és nyelvi rétegeit vizsgálva. Középpontjában a „názáreti Jézus” megnevezés etimológiai és krisztológiai értelmezése áll, különös tekintettel a Nazarhnov" és NazwraiÖo" kifejezések jelentéskülönbségére, valamint a héber nécer ’sarj’ és názír ’Istennek szentelt’ gyökök kapcsolatára. A dolgozat bemutatja, miként válik a földrajzi eredetre utaló név teológiai címmé, amely Jézus alázatát, isteni küldetését és a hit paradox dinamikáját fejezi ki. A názáreti epizód Jézus emberi sorsában az isteni kinyilatkoztatás meghökkentő közelségének példája.

Krisztus mint engesztelő áldozat? Hogyan értsük a hilastérion krisztológiai metaforát?

Emese Jasper-Makay — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány a Róm 3,25a-ban található ἱλαστήριον szó megértéséhez és a páli gondolatiságba való illeszkedéshez nyújt útjelzőket. A ἱλαστήριον szó szófaja, jelentése és fordítása nem magától értetődő. Krisztus „engesztelő áldozatként” való fordítása a páli kontextusban magyarázatra szorul. Az ószövetségi nyelvi-εtimológiai háttérre való pillantással lehetővé válik a metafora újszövetségi értelmezésének a megértése, a folytonosság nyomonkövetése. A vizsgálódás a metaforikus krisztológia területére kalauzol minket, amelynek révén bepillantást nyerhetünk szó, kép és jelentés kölcsönhatásainak teremtő folyamataiba.

Születéstörténetek

Márta Cserháti — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

Sok keresztény embernek jelent problémát, hogy a karácsony jelenkori ünneplése egyre inkább eltolódik a pazarló fogyasztás irányába. Az eredeti bibliai történetek kiegészülnek mesés elemekkel, mint a Mikulás és rénszarvasai, s Jézus születésének kétezer éves története részévé válik egy csillogó mesevilágnak. Talán a legtöbben arra gondolnak, hogy itt a fékevesztett materializmus ütközik a bensőséges vallásossággal. Richard Horsley azonban a Liberation of Christmas (A karácsony felszabadítása) című könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy az igazi ellentét nem a vallásosság és a materializmus között feszül, mintha Jézus korában a vallás elkülönült volna a politikától és a gazdaságtól, hanem két életforma között, amely az egész életet átfogja.

Huszonnyolc lehetőség a megújulásra

Pál Gerlai — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

A tanulás területén egyre erősebb igény mutatkozik arra, hogy új módszereket ismerjünk meg és alkalmazzunk. Különösen a mesterséges intelligencia térnyerése és az egyházi élet kereteinek átalakulása határán időszerű a tanulási módszereinket aktualizálni, a határokat és az irányokat pontosítani. A jó pap holtig tanul kifejezés egyike a lelkészi szolgálattal kapcsolatos legismertebb toposzoknak. Teológusként könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a teológia és tanulás fogalmának viszonyát felületesen vagy elavult módszereinkkel kezeljük. Éppen ezért örömteli, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatóinak és doktoranduszainak 2024-es kötete összetett módon tárja elénk a teológia és tanulás kapcsolatának aktuális területeit hét témakörbe és huszonnyolc dolgozatba sorolva.

A kiadvány megtekinthető itt: https://doi.org/10.56037/978-963-380-281-6

Karácsony utáni vasárnap

Miklós Kőszeghy — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

Egy mostoha ünnep

Mostoha, mert a szentestével kezdődő hosszú, nehéz és fárasztó három nap után, óév előtt még ez a vasárnap is beékelődik az ünnepek sorába. Valójában még mindig a közénk született, testté lett Istent ünnepeljük. Az Agenda főcíme még mindig Immánuel, alcímként pedig a békességet teremtő Isten szerepel. A korai keresztény gyakorlatban Simeon ünnepe ez, amely az evangéliumban meg is jelenik előttünk. Lk 2,33–40-ben Simeon próféciájáról és Anna történetéről olvashatunk. A nap mottója pedig Lk 2,29–30 simeoni mondata: „Most bocsátod el Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet.”

Óév este

Zoltán Kadlecsik — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

Az alkalom jellege

Az óév esti textus mellett néhány másik ige és gondolat merül fel bennem. Az egyik a fent idézett zsoltár: „Kezedben van sorsom.” Másfelől a 2025. év igéjét: „Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1Thessz 5,21) óhatatlanul is az „Ama nemes harcot megharcoltam” igevers kontextusának értelmezésében keresem. Aztán eszembe jut egy minap olvasott bejegyzés Krasznahorkai László írótól.

Újév

Csaba Baranyay — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

Az ünnep jellege

„Az újszülött király az alázatosság és áldozatkészség útján, a törvény alatt – és így a mi Szabadítónk” – írja Jánossy Lajos. Ezt hirdeti az egyházi esztendő legrövidebb evangéliumi textusa (Lk 2,21) Jézus Urunk „körülmetéltetésének és szent nevének ünnepén”. Hiszen őt a törvénynek eleget téve nyolcnapos korában körülmetélték, és „a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant”. Vagy ahogyan a Gal 4,5-ben (a karácsony ünnepe utáni vasárnapra kijelölt igéjében) olvastuk: „a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy Isten gyermekeivé legyünk” – mégpedig a Jézus Krisztusban való hit által.

Újév utáni vasárnap

Mátyás Franko — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

A vasárnapról

Az újév utáni vasárnap általában megelőzi a vízkereszt ünnepét, amely a karácsonyi ünnepkör lezárását jelenti, de néha ez a „kishúsvét” jellegű ünnep átveszi a záró funkciót (Lackner 2024, 707. o.). Az egyházi textíliák színe ekkor utoljára fehér (Isten színe), ami egyrészt a karácsonyi csodára (incarnatio Dei) emlékeztet, ugyanakkor a vasárnap tradicionális jellege, mottója „napjaim Isten kezében vannak” (Prőhle-agenda) hangsúlyozza az Isten vezetésének való alávetést és az abba vetett bizalmat. A vasárnap a téli szünet végén van – sok „világi” ünneplés után –, így, mint mindig, most is sok istentiszteleti alkalom után gyaníthatóan csak a gyülekezet legbelső magjához tartozók – illetve azok, akik nem jutottak el újév napján a templomba – vesznek részt ezen az úrvacsorás istentiszteleten. Alapigénk a reményteljes „évindító tervekben” gazdag újesztendő első napjai közé fonódik, s in medias res, a hívő élet legnehezebb, legtöbb kérdést felvető részét hozza elénk, jelesül a szenvedést.

Vízkereszt ünnepe

Mihály Melich — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

Vízkereszt ünnepéről

A görög elnevezés Epiphania Domini, vagyis az Úr megjelenése, amely az egész világra kiható isteni dicsőség felragyogását jelzi. A magyar nyelvben elterjedt vízkereszt kifejezés a katolikus egyház gyakorlatában fellelhető víz vagy tömjén szentelésének szertartását foglalja magában. Keleten már a 3. századtól ünnepelték, és az ortodox egyházban a mai napig ezen a napon tartják az inkarnáció csodálatos, de egyben az emberi értelem számára megmagyarázhatatlan eseményét, a karácsonyt. A nyugati kereszténység később, csupán a 4. századtól veszi fel ünnepei sorába, de egyben ki is egészíti annak jelentéstartalmát. Egyrészt marad a karácsonyi ünnepkört lezáró jelleg, másrészt azonban az egyház misszióját hozza be az ünnep gondolatiságába. Az ősegyház evangéliuma (Mt 2,1–12), amely kivétel nélkül minden textusrendben azonos hivatkozásként szerepel, a napkeletről érkező bölcsek érkezésében a betlehemi eseménysorozatot, valamint annak egész világra kiterjedő hatását meggyőző módon tárja az olvasó elé.

Vízkereszt ünnepe után 1. vasárnap

Anett Lászlóné Agod — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege

Január 6-ával a (szűkebb) karácsonyi ünnepkör lezárul. Figyelmünk már nem az emberré lett Isten Fiára, hanem a dicsőséges, győzedelmes Krisztusra irányul. Az Epifániát követő vasárnapok Krisztus isteni méltóságának kinyilatkoztatását hirdetik. A mindenható Isten feltárta magát Krisztusban, tanításában, természeti csodáiban, gyógyításaiban. A vízkereszt utáni vasárnapok egyre jobban láttatják Jézus istenségét. Az eszkatológiai irányú fokozódás abból adódik, hogy ez az epifánia utáni időszak volt korábban az egyházi év vége, az utolsó vasárnap már a megdicsőült Krisztust hirdeti. A vízkereszt utáni 1. vasárnap még karácsony fényében ragyog, témája Krisztus dicsőségének megjelenése a világban. Erről tanúskodik az óegyházi evangélium is, ami ezen a vasárnapon az idei év igehirdetési alapigéje.

Vízkereszt ünnepe után 2. vasárnap

Vilmos Fischl — cs, 18 dec 2025 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege

A vízkereszt utáni második vasárnap a Jézus megjelenését, dicsőségének feltárulását követő időszak része. A perikóparendben ez a vasárnap továbbviszi az epifánia teológiai üzenetét: Jézus nem csupán a napkeleti bölcsek előtt mutatja meg isteni valóságát, hanem a mindennapi élet keretei között is, egy lakodalomban. A kánai menyegző a „megnyilatkozás” harmadik nagy eseménye a vízkereszti körben (a bölcsek látogatása és Jézus megkeresztelkedése után). A történet a teremtő Ige hétköznapi emberi helyzetekbe való lehajlását mutatja: Jézus jelenléte az emberi élet örömében és hiányában egyaránt megváltó valóság. Az egyházi év rendjében e vasárnap a „hit csodáinak” időszakát nyitja meg, amikor az igehirdetés a Krisztusban megnyilatkozó dicsőség felismerésére hív.