Lelkipásztor

A szemünk tanul meg először látni, vagy a szívünk tanul meg bízni?

Diana Selmecziné Füzéková — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

Hazajövök fáradtan a munkából, csak egy kicsit is jó lesz leülni, becsukni a szememet, kizárni a külvilágot, hogy megérkezzem, utolérje a lelkem is a testemet. A tavaszi nap felé fordítom a fejem, lehunyom a szemem, és élvezem a nap melegítését, nem kell látni, de tudom, merre kell fordítanom a fejemet. Belesimulok a napsütésbe. Emlékeim között kutatok, jó lenne valamit felidézni. Becsukom a szemem, hátha akkor hamarabb meglátom, miközben fejemben rendezgetem a régi eseményeket, azt az egy bizonyost keresve.

Útkövetés és útkeresés

András Korányi — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

A lelkészutánpótlás az evangélikus egyház közösségének közös ügye, amely az elhívást és a formálódást összekapcsolja az egyházi feladatokkal és célokkal. A lelkészi szolgálat komplexitása abban rejlik, hogy egyszerre mélyen személyes és széles körben közügy. A lelkészképzésbe való jelentkezés folyamatában meghatározóak lesznek a demográfiai tendenciák és a továbbtanulási trendek éppúgy, mint az, hogy a lelkészi pályára jelentkezők száma a nyugati kultúrkörben mélyülő krízisben van. Generációs jelenségként a hívás kontextusai (család, gyülekezet, iskola) egymást segítő hatásaira kell helyezni a hangsúlyt, kiemelve a családi közösség és a szülői minta fontosságát. Ebből következik, hogy tartós és következetes lelki és közösségi építkezésre van szükség az egyházban, a lelkészi szolgálat ugyanis nem választható el az egyházi életfolyamatok változásaitól. Az elhívás édestestvére a formálódás, amely a keresztény tanítványság részeként a lelkészképzésben is összetett kérdés. Az egyéni adottságok és karizmák megítélése változóban van. A hivatásbeli ismeretek és képességek (kompetenciák) meghatározása és alkalmazása nem csupán elvárási rendszer, hanem biztonságot adó támpont is lehet a lelkész számára, és teret nyithat mások tanítványi megformálásához. A társadalmi és egyházi terek átalakulása, valamint az évezredes bibliai és lelkiségi tudások újrafelfedezése is alapvető fontosságú az útkeresésben.

„Nem tudtam nem elindulni”

Ágnes Pángyánszky , Máté Pongrácz — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

A tanulmány a lelkészi elhívás és utánpótlás kérdését vizsgálja a Magyarországi Evangélikus Egyházban teológiai és empirikus megközelítésben. A kutatás egy 145 fős kérdőíves felmérésen alapul, amely evangélikus lelkészek és teológus-lelkész képzésben részt vevő, illetve azt
elvégzett személyek válaszait elemzi. A vizsgálat arra keresi a választ, milyen háttérből érkeznek a lelkészi pályára készülők, hogyan formálódik az elhívás, és kik milyen módon segítik ennek megerősödését. Az eredmények szerint az elhívás leggyakrabban középiskolás korban fogalmazódik meg, és szorosan kapcsolódik a családi, gyülekezeti és közösségi tapasztalatokhoz. Meghatározó szerepe van a személyes kapcsolatoknak, különösen a gyülekezeti lelkész jelenlétének. A válaszok alapján a hivatás motivációi elsősorban Isten elhívásához és vezetéséhez kötődnek, ugyanakkor erősen jelen van az emberekkel való foglalkozás és a közösség szolgálatának igénye is. A tanulmány az elhívás kérdését a vocatio teológiai dimenziói felől értelmezi, és ezek összefüggésében olvassa az empirikus eredményeket. A kutatás alapján kirajzolódó főbb súlypontok a lelkészi életpálya megélhetősége és hitelessége, a gyülekezeti közösségek szerepe, az ifjúsági munka jelentősége, valamint a személyes kísérés és a teológiai képzés kérdései. A vizsgálat arra mutat rá, hogy a lelkészutánpótlás kérdése szorosan összefügg az egyház közösségi életének minőségével és a hivatás megélésének tapasztalatával.

Milyen lelkészekre van ma szükség?

Katalin Lázárné Skorka — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

Folyóiratunknak ebben a tematikus számában a Tanulmányok rovat fókuszában egyházunk lelkészutánpótlásának kérdése áll. Az alapozó teológiai írás kérdésfelvetés, elemző helyzetjelentés, útkeresés, de az útkövetés bölcsessége felé is elindít. Ezt követte a lelkészi elhívás és
utánpótlás empirikus és teológiai vizsgálata kapcsán végzett kutatás részletes ismertetése. Ehhez kapcsolódik az alább következő három lelkészi reflexió, amely három különböző élethelyzetből mutatja meg a mai lelkészi életpálya kihívásait, komolyan véve az isteni elhívás
és a lelkészi kompetenciák közötti kapcsolatot vagy annak hiányát. A rovat szerkesztője Pángyánszky Ágnes rektorhelyettes, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének tanszékvezető docense.

Társadalmi korszakváltás és lelkészi identitás

Orsolya Szlaukó-Bobál — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

Az európai kereszténység – és benne a Magyarországi Evangélikus Egyház – olyan történelmi korszakhatáron áll, amely nem egyszerűen strukturális vagy intézményi átalakulást jelent, hanem teológiai, kulturális és antropológiai fordulópontot is. A kérdés nem csupán az, hogyan működtessük tovább gyülekezeteinket, hanem az, milyen lelkészi habitus képes hitelesen jelen lenni egy fragmentált, információval túlterhelt, bizalmatlan és spirituálisan mégis éhes társadalomban. Iskolalelkészként és gyülekezeti lelkészként két különböző, mégis egymást átfedő térben tapasztalom ezt a változást. A fiatal generációk vallási szocializációja gyökeresen eltér a korábbi nemzedékekétől. A gyülekezeti térben pedig az intézményi hűség helyét egyre inkább az élményalapú, személyes döntésekre épülő vallásosság veszi át. Ebben a kontextusban a kérdés így fogalmazható meg: milyen lelkészi identitás képes egyszerre teológiailag mély és kulturálisan érzékeny lenni?

Ót és újat

Zoltán Németh — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

„…kiváló kompromisszumaink vannak, ezek között van legjobb, s azt hívjuk legjobb stratégiának…” (Esterházy Péter: Termelési regény)
„Aki már óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó.” (Lk 5,39)
Évekkel ezelőtt egy különös vitának lehettem fültanúja. Lelkészkollégák beszélgettek arról, hogy szabad-e Luther-kabátban gitározni. Nem maga az alkalom volt a kérdés, amelynek keretében ez megtörténik – például családi vagy ifjúsági istentisztelet –, nem is az ifjúsági vs. énekeskönyvi énekek eltérő megítélése, hanem egész egyszerűen a „jelenség” maga: lelkész Luther-kabátban, nyakába akasztott gitárral. Függetlenül a vita végkimenetelétől – nem igazán volt végkimenetele – számomra szimbolikussá vált a gitározó Luther-kabátos lelkész képe: kifejezi a ma szolgáló lelkész különös, kettős helyzetét – azt ne mondjam: identitását –, ahogy egyszerre hozza elő eszköztárából az ót és az újat, egyszerre képviseli a hagyományt, az állandóságot, valamint új eszközök, megoldások után nyúl. Megtartja a hagyományos alkalmakat, és kitalál, szervez, elles, átvesz, honosítani próbál olyan új programokat, amelyektől a fiatalok, családok, új érdeklődők csatlakozását reméli.

Egy borítóját vesztett kódex? Márk evangéliuma új megközelítésben

Bence Tóth — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

Clayton Croy képregényrajongó fiatalként feladott a helyi lapban egy hirdetést, miszerint régi magazinokat vásárolna. Egy idős hölgy is jelentkezett: az azóta felnőtt fiának feleslegessé vált újságjait akarta pénzzé tenni. A sok értéktelen magazin között pedig Croy fantasztikus felfedezést tett: egy híres képregénysorozat akkor több mint száz dollárt érő első számára bukkant (ami ma már a többszörösét érné). Amikor azonban kinyitotta, csalódottan szembesült azzal, hogy az a ritka példánynak csak a borítója, amelybe egy másik, értéktelen képregénynek a borítóját vesztett maradványát tették.

Ösztönzések Dorothee Sölle olvasására

Gábor Viktor Orosz — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

A Dorothee Sölles Theologie – Anregungen – Anfänge – Beziehungen (Dorothee Sölle teológiája – Inspirációk – kezdetek – kapcsolatok) című, 2025-ben megjelent tanulmánykötet egy új, ökumenikus és interdiszciplináris kutatási sorozat első darabja, amelyet a kölni egyetemen működő Kölner Forschungsnetzwerk zur Theologie Dorothee Sölles kutatócsoport munkájának keretében készült. A kötet alapját a 2023. február 3–4én megrendezett kölni konferencia előadásai képezik – az eseményt szimbolikusan Dorothee Sölle halálának (2003. április 27.) huszadik évfordulóján rendezték meg, tisztelegve a teológus életműve előtt. A szerkesztők – Konstantin Sacher, Julius Trugenberger és Folkart Wittekind – vállalása kettős: egyrészt szeretnének elindítani egy hiánypótló, tudományos igényű Sölle-kutatást, másrészt felmutatni azt, hogy miért volt és miért marad továbbra is Dorothee Sölle (1929–2003) a protestáns teológia egyik legjelentősebb 20. századi alakja.

Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate)

Ervin Farkas — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellegéről
Húsvét utáni harmadik vasárnap Jubilate vasárnapja. A vasárnap introituszsoltára a 66. Zsoltár, a nevét is erről kapta a vasárnap: „Örvendezz Istennek!” A vasárnap jellegében dominál, hogy a húsvéti tényből, a jó Pásztor szeretetét felismerve az egyház tekintetét a jövő felé fordítja (vö. Jánossy 2008, 36. o.). „…inkább a jövőbe tekint; azt látja és láttatja meg, ami történni fog: az Úr mennybemenetelének és a Szentlélek kiárasztásának üdvösséges tényeit. S ezeknek mennyei dicsősége az örökkévalóság fényével ragyogja be Krisztus tanítványgyülekezetének földi zarándok útját, amely a regnum gratiaeből a regnum gloriae et prefectionisba [a kegyelem királyságából a dicsőség és tökéletesség királyságába] visz.” (Uo.) Az egyház mint próbatételekkel terhelt zarándokközösség a kereszt alatt halad a dicsőség felé, reménysége pedig, hogy a terhek csak ideig-óráig tartanak. A vasárnap evangéliuma Jn 16,16–23, hangsúlya talán az utolsó két versben van: „Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.”

Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate)

Boglárka Pongráczné Győri — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege
Cantate vasárnapja a 98. zsoltár örömhírét hordozza: „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” A feltámadott Jézussal való találkozás öröme ragyogja be az egyházi év e szakaszát. Ahogyan a szabadulást átélt nép vagy az isteni csodákat megtapasztaló bibliai alakok énekkel dicsérték Istent, úgy dicsérheti ma is a hálaadó gyülekezet a győztes Urat kimondhatatlan jóságáért.

Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate)

Dénesné Rác — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege
Ezen a vasárnapon az imádkozó ember és az imádságot meghallgató Isten áll az igehirdetés középpontjában. A bevezető zsoltárban annak írója az Urat magasztalja, aki nem utasította el imádságát, az ószövetségi textusban Mózes könyörög hűtlen népéért, az evangéliumban pedig Jézus arra biztat, hogy az ő nevében kérjünk mindent az Atyától. Az epistolában pedig még utalást sem találunk az imádságra. Az igehirdetésben azonban nem szeretném sem az igei üzenetet, sem a vasárnap központi üzenetét figyelmen kívül hagyni. Rogate jelentése „kérjetek”, ezért azt próbálom szavakba önteni, hogy milyen kérések fogalmazódhatnak meg bennünk az alapigével kapcsolatban.

Mennybemenetel ünnepe

Virgil László — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege
Az óegyházban Krisztus mennybemeneteléről a Szentlélek eljövetelével együtt pünkösdkor emlékeztek meg. Egeria útinaplójának beszámolója szerint a 4. század végén Jeruzsálemben már elkülönülve ünneplik a húsvét utáni negyvenedik napon. Szent Ágoston már apostoli eredetű ünnepként hivatkozik rá. Magyarországon a mennybemenetel, azaz az ascensio Domini elnevezése áldozócsütörtökként terjedt el, mivel a katolikus egyházban ez volt az utolsó alkalom az évente legalább egyszer kötelező szentáldozáshoz járuláshoz. Liturgikus színe a fehér.

Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi)

Dániel Novotny — h, 13 ápr 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege
Vasárnapunk „a húsvéti hálaadásból átvezet pünkösd előkészületeire: a Szentlélek megelevenítő tüzének jelenlétéért könyörög” (Hafenscher 2010, 328. o.). Exaudi vasárnapját a 27. zsoltárból vett kezdőszó fémjelzi: „Halld meg, Uram, hívó hangomat!” (Zsolt 27,7) A vasárnap témája: „Meghallgatja [az Úr] erőtlen népe kiáltását”. Krisztológiai értelemben Exaudi a nagyszombathoz hasonló hullámvölgyet jelöl a történetben. Míg ott nagypéntek és húsvét közt a halál csöndje (pokolra alászállás) dominál, itt a mennybemenetelkor az immanens létezést maga mögött hagyó Jézus és a még csak megígért Paraklétosz érkezése között vagyunk, az elhagyatott világ kétségbeesett kiáltása, sőt Isten-hívása tör az egek felé.