Literatura

Horváth Iván (1947–2024)

2024-09-13T05:36:42+00:00

Műhely – Petri

2024-09-12T12:18:57+00:00

I-ma-ma-lom

2024-09-16T13:09:15+00:00

Miért nem beszélhetünk a kései Petrinél Mari-versekről?

2024-09-16T13:09:15+00:00

Petri György szerelmi költészetében hangsúlyos formában három múzsa jelenik meg: Sára, Maya és Mari. A tanulmány legutóbbi múzsa előfordulásának poétikai jellemzőit vizsgálja Petri kései költészetében. A kutatás egyrészt a culleri aposztrophé fogalma, másrészt a számadás poétikája felől elemzi a korpuszt, melynek köszönhetően beazonosíthatóvá válik, hogy a megnevezett alak nem megszólítható, viszont más múzsák által helyettesíthető a versekben. Sőt, mintha Mari a többi múzsához való közvetítésben töltené be valódi jelentőségét. Ebből adódóan azért nem beszélhetünk a kései Petri szerelmi költészetében Mari-versekről, mert a múzsa a számadó típusú beszédben a leélt élet részeként, az „összestöbbinő” egy tagjaként definiálható.

„lehetetlen színű zöld kardigánban”

2024-09-16T13:09:15+00:00

Az öltözék jelentős szerepet tölt be Petri György költészetében, s különösen a Kepes Sára alakjához kapcsolódó Sára-versekben. Tanulmányomban a ruha szerepét és a költőt ért veszteség poétikai összefüggéseit vizsgálom, miként vesz részt az öltözék ábrázolása a Petri-lírát meghatározó, traumatikus „ősélmény” felidézésében és elmondhatóságában. A téma kifejtése során a fenomenológia meglátásai felől közelítek test és ruha viszonyához, az észlelő és érzékelő tekintet tapasztalatához. Értelmezésem középpontjában a legjelentősebb Sára-vers, a Sári, ne vigyorogj rajtam áll, melynek gondolatmenetét két motívum szervezi, a fényképen látható vigyor és a virágmintás ruha. Mindkettő a tragikus múltbeli esemény elmondásának eszköze, amelyek segítségével a költőt ért veszteségérzet és önvád valamennyire artikulálhatóvá válik. A költemény kitérőkkel terhelt, töredezett szekvenciái, a mellébeszélés, bagatellizálás gesztusai, a fotóra merevedett, gúnyosnak értelmezett vigyor, a múltbeli eseményt, a nő halálának tényét elfedő, leplező ruha a trauma jelenlétét tanúsítják. Az Örökhétfő című kötet időszakára jellemző versnyelv e kötet Sára-verseiben a traumatikus tapasztalat kifejezésére is alkalmasnak bizonyul, azaz a trauma nyelvi kifejezhetőségét – kifejezhetetlenségét érzékeltető poétikát eredményez.

Holtjáték romok között

2024-09-16T13:09:14+00:00

The paper examines the epistemological, formal and linguistic processes of Petri’s oeuvre on the basis of two of his poems. The poem is his first representation of the metaphysical drama of an overwhelming ideological collapse, which would later have a decisive influence on the poetics of the oeuvre. This perception of the crisis of existence finds its framework in the linguistic forms of fragmentation, dialogicity, irony, and in the technical procedures of semantic and formal reduction. At the same time, the disintegration of the conceptual order of Being makes the place of the Self uncertain: this is reflected both in the formalism of the poems and in the frequent recurrence of the death motif in the oeuvre. The poem Holtjáték [’DeadPlay’] is able to condense all these characteristics and to give a sense of the important poetic processes of Petri’s poems.

Adomány és erőszak

2024-09-16T13:09:14+00:00

Miklós Mészöly’s reception usually interprets Koldustánc [’Beggar’s Dance’] in the context of Albert Camus’s novel, The Stranger. This essay attempts to examine the narrative and poetic structure of Mészöly’s short story from the perspective of monetary economics. To do this, it first outlines the anthropological, ethical, psychological and economic aspects of the gift. These discourses draw attention to the asymmetry of the relationship between the donor and the recipient: the donor can always impose on the other the obligation to reciprocate. Giving the gift, therefore, can be seen as an implementation of power. In Koldustánc [’Beggar’s Dance’], Mészöly represents the subversion of this power relation. Contrary to the original model of donation, here it is the beggar who takes control over the relationship. The essay investigates this shift of power, and demonstrates the economy inherent within the short story’s system of tropes. Finally, the paper also decodes the semantic relationships of violence and terror that can be associated with the process of donation.

Kóser vagy tréfli?

2024-09-16T13:09:14+00:00

A tanulmány Paula Vogel 2015-ös drámáját, a Sholem Asch A bosszú istene című színművének amerikai recepcióját és utóéletét feldolgozó Indecentet vizsgálja; Vogel és Asch színműveinek rövid bemutatását követően a zsidó és leszbikus identitások reprezentációjára, és ezzel szoros összefüggésben a színház társadalmi szerepére fókuszál. Az elemzés Vogel művének meghatározó aspektusaként emeli ki annak ábrázolását, ahogy a többségi társadalom intoleranciája a kisebbségi identitásokat formálja: kiemelt tematika az antiszemitizmus hatása a zsidó identitásra és a zsidó művészek alkotómunkájára (az “elfogadható” és “elutasítandó” önábrázolások kérdése), valamint az asszimiláció és a nyelvhasználat problematikája a diaszpórában. A tanulmány rámutat egyben arra, ahogy Vogel saját műve maga válik az ezekkel a folyamatokkal szembeni ellenállás terévé: az Indecent a zsidó kultúra és a queer lét túlélésének szimbólumaként olvasható.

„S ki tudja, ki tévedett”?

2024-09-16T13:09:14+00:00

Közös kritikusunk

2024-09-16T13:09:14+00:00

Az egyre változó angol irodalom történetei

2024-09-16T13:09:14+00:00

Irónia, tudomány, Közép-Európa

2024-09-16T13:09:13+00:00