Literatura

A memetika szerepe a kulturális fordítástudományban

Anna Sasvári — 2025-05-29

Amikor egy gyermekkönyv világszerte ismertté válik, fordítása kulcsszerepet kap, hiszen nemcsak a célnyelvi olvasók számára teszi érthetővé a művet, hanem hidat is képez a célnyelvi kultúra és a globális irodalmi jelenség között. A fordítás így hozzájárulhat a mű további értelmezéseihez, adaptációihoz és allúzióihoz, melyek különböző műfajokban és kultúrákban megjelenve formálják az irodalmi hagyományt.

A tanulmány célja, hogy a kulturális fordítástudományt egy új szempontból, a memetika oldaláról közelítse meg. Bár a fordítói döntések nem tudatosan a mémtranszfert szolgálják, a sikeres mémtranszfer mégis jelentheti a fordítás sikerét. A tanulmány vizsgálja, miként válnak lokális mémek globálissá, milyen kihívásokkal jár a mémtranszfer és milyen eredményekhez vezethet egy sikeres interkulturális átültetés. Gyermekirodalmi példákon keresztül azt szemléltetem, hogy a magyar olvasók mennyiben képesek kapcsolódni az eredeti művek kulturális kontextusához és a globális kultúrképzethez.

„A est(erházy) A.”

Szilvia Szarka — 2025-05-29

A nyelvek és a kultúrák közötti átjárás kérdésére Esterházy Péter életművének egyik visszatérő motívuma, amely legszemléletesebben a „lefordíthatatlan szójáték” kifejezés gyakori használatában mutatkozik meg, utalva vele egy-egy szöveghely, szójáték vagy kulturális allúzió fordításának kihívásaira. Egyetlen fordítói vállalkozásában – Irene Dische és Hans Magnus Enzensberger Esterházy – eine Hasengeschichte című német meséjének magyar változatában – Esterházy olyan performatív szövegteret hoz létre, amelyben a fordítás folyamatának és a fordításhoz való viszonyulásnak legkülönfélébb módozatai érhetők tetten. A mese magyar változatába beépített fordítói kiszólásai játékos egyidejűséget teremtenek a fordított mű és a fordítás folyamata között. Nemcsak a lefordított szöveg válik láthatóvá, hanem a fordítás létrejöttének dilemmái és a fordító gondolatmenete is. A tanulmány két fordítástudományi koncepció, a transzfikció és a transzkreáció alkalmazásával azt vizsgálja, milyen fordítói koncepció áll Esterházy fordítói megoldásai hátterében.

A vizsgált szempontok alapján megállapítható, hogy az Esterházy-mese magyar változatának transzfikciós olvasata a kulturális fordítás és a nyelvközi fordítás, a „tulajdonképpeni fordítás” egymásrautaltságára hívja fel a figyelmet és a fordítás transzformatív-transzkreatív aspektusát emeli ki, hangsúlyozva a fordítói kreativitást és láthatóságát. Esterházy fordítói gyakorlata összefüggésbe hozható a fordítói pozíciónak a posztkoloniális kultúrakutatásban végbement elmozdulásával, amelynek következtében a fordítói beavatkozás már nem esik negatív megítélés alá. A kulturális távolság és aszimmetria figyelembevételével a fordító kreatív részesévé válik az irodalmi alkotásnak, sőt, akár saját láthatóságát is tudatosan felvállalhatja a fordított műben.

Néhány megjegyzés Veza Canetti írói világának névuniverzumáról

Gitta Benkő — 2025-05-29

Dolgozatom bevezetőjében röviden felvázolom az irodalmi onomasztika vizsgálódásomban is releváns alapfogalmait, majd a Veza Canetti novelláiban és regényében megjelenő szereplők és helyek nevét, azok karakterisztikumát vizsgálom meg, különös tekintettel a karakterizáló és szövegformáló, valamint konstellációteremtő funkció érvényesülésére. Megvilágítom néhány beszélő név asszociációs és értelmezési mezejét, összefüggésrendszerét. Emellett néhány példán bemutatom Veza Canetti műveiben a névadás koncepciójának jellegzetességeit. Felvázolom a magyar nyelvre történő fordítás során felmerülő dilemmákat, azok szempontjait. Hipotézisem, hogy Veza Canetti műveiben a szövegvilág megteremtésének lényegi pillérét jelenti a névadás (vagy a névtelenség-adás) koherens koncepciója.

Az elvárt tudás fordíthatósága

András Kappanyos — 2025-05-29

The most elementary part of the translation process is the transcoding of the cognitive data embedded in the source text, i.e. the linguistic message. In the case of literary texts, this is complemented by additional tasks such as the operation of genre codes and poetic function, and the assertion of historical and sociological indices. Moreover, a literary text always relies to some extent on the (primary) cultural context surrounding its writing and publication, which necessarily differs from the (secondary) context of readings that take place in another time, space and language. A significant part of the information contained in the primary context, depending on the distance, is always missing from the secondary context. It is not only the conventions of literary translation that limit the possibilities for the literary translator to explicitly replace this information, but also the well-established fear that such implementations may undermine the autonomous structure of the literary work. This paper reviews the occurrences of and possible solutions to this challenge, relying primarily on the examples of James Joyce’s Ulysses.

Faludy György Villon-balladáinak korai szövegváltozatai

Anna Tüskés — 2025-05-29

Although George Faludy is known in the public consciousness as the “Hungarian translator of Villon”, in recent decades research has reached a consensus that Faludy’s Villon ballads are not all translations, paraphrases (re-writings) or adaptations of Villon poems, but are often independent works using motifs from the original Villon poems. Several poems are based on Paul Zech’s adaptation of Villon, and in one case, on a Bertolt Brecht poem written in the Villon style. Before the first Officina book edition in 1937, Faludy published a significant part of Villon’s ballads in newspapers and magazines between 1933 and 1937: thirteen of the sixteen poems in the first edition had been published earlier. In the absence of an original manuscript, these press editions represent the text version closest to the time of their original creation, and it is therefore worth comparing the press and book editions. No one has made such a comparison before. On the one hand, the comparison reflects the efforts of censorship: the omission of lines and words in magazines. The small changes may also result from fluctuations in spelling: in the journal we can still find Faludy’s spelling, but not in the volume. Finally, the changes, which show significant content and stylistic differences, may have served several purposes: the book versions are typically more lyrical and symbolic compared to the often more powerful, concrete first text versions.

A többnyelvűség mint a transzkulturalitás olvashatósága

Ferenc Vincze — 2025-05-29

In the last decade, research on literary multilingualism has mainly analysed the distinction between latent and explicit representations, and in the case of explicit representations, the mode, function and poetic implications of code switching and code mixing representations have often been at the forefront. This paper focuses on explicit forms of literary multilingualism, not on language mixing or language shifting in the speech of characters, but on the textual functions of code mixing in narrative texts, which both create and mediate transcultural situations. The chosen text is Thomas Perle’s short story cycle wir gingen weil alle gingen, which brings aspects of multilingualism in relation to Romanian, Hungarian and German to the fore at the level of the narrower (family) and the wider (regional) community. The chosen German text shows differences in the representation and use of multilingualism compared to many contemporary texts, since the words and expressions of the foreign language, the other language, are integrated into the text much more organically – often due to the techniques or lack of translation – than in the case of novel or short story texts, where foreign language elements are dissolved at every occurrence. The paper will attempt to examine this phenomenon in detail.

A romlás florilégiuma

Orsolya Rákai — 2025-05-29

A digitális irodalomtudomány egyfajta értelmezése

Szilvia Maróthy — 2025-05-29

Egy fejezet vége

Anett Schäffer — 2025-05-29