Literatura

Warsawa/Dresden

Gergő Melhardt — 2024-03-24

A dolgozat az építészet és a városi tér ábrázolását vizsgálja Térey János első pályaszakaszában, az ezredfordulóig. Az életmű és az épített környezet megjelenítésének viszonyát irodalomtörténeti összefüggésekben elhelyező bevezető után a Térey-szövegek városképeinek értelmezését adja, három paradigmát különböztetve meg: (1) a kilencvenes évek vizionáriusnak nevezhető eljárását, amelyben a nagyváros felkavaró, átmeneti, a személyiség kibontakoztatása szempontjából azonban inspiráló tér; (2) az ezredforduló környéki időszak műveit, ahol a város társadalmi problémaként jelenik meg, és előtérbe kerül a romszerűség és épületek elpusztításának kérdése; (3) a 2000-es évek második felétől kezdődő szakaszt, amelynek városábrázolásai az egyéni és társadalmi emlékezet összefüggéseire helyezik a hangsúlyt, az épületek történetének archeológiai feltárása az önmegértés és a közösségi múltfeldolgozás eszköze; ezek ábrázolása egyre inkább örökségvédelmi, bölcseleti irányú. A tanulmány közelebbről az első két paradigmát vizsgálja: elsőként A természetes arrogancia és A valóságos Varsó, majd a Drezda februárban és a Paulus városábrázolásait (Varsót és Drezdát mint két kitüntetett szerepű várost), történelem és identitás, pusztítás és építés összefüggéseinek eltérő mintázatait értelmezve.

A 18. századi Párizs szaga Louis Sébastien Mercier Tableau de Paris című műve alapján

Katalin Bartha-Kovács — 2024-03-24

A tanulmány Louis Sébastien Mercier főműve, az 1781 és 1788 között megjelent Tableau de Paris [Párizs képe] alapján a francia főváros irodalmi megjelenítését szemlélteti a 18. század végén. Mercier művében feltűnő az érzéki benyomások: a látvány, a hangok, és mindenekelőtt a szagok már-már naturalisztikus ábrázolása a 18. századi Párizsban. A tanulmány a Tableau de Paris műfaji sajátosságainak elemzése után arra tesz kísérletet, hogy az érzékek közül a méltatlanul háttérbe szorított szaglás szerepét kiemelve bemutassa, milyen bűz uralkodott az ancien régime végnapjait élő Párizsban a 18. század végén.

„Ez a város egy távoli bolygó”

Csaba Horváth — 2024-03-24

A város mindig is ugyanannyira volt kulturális konstrukció, mint valóságos tér, hiszen képes volt a tér- és időviszonyok, a szociális hierarchia bonyolultsága , illetve a kulturális jellemzők által a világ komplexitását visszaadni, reprezentálni és metaforizálni. A polis, az urbs, a civitas világmodellje térként mutat fel egy bonyolult, ellentmondásokkal teli létezést.

A tanulmány részben a nyolcvanas évek magyar underground zenei-művészeti mozgalmában született dalszövegek kapcsán vizsgálja a reális térben és időben létező Budapest ábrázolását, részben azt mutatja be, ahogyan a tárgyalt szövegek fikcionalizált városképei a szubkultúra partikularitása felől a kultúra egyetemessége felé haladva a kultúratudomány tárgyává válhatnak.

A Spions, az URH, a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, a Balaton, a Bizottság dalszövegei a város toposzát, a Foucault-i „heterotópiákat”, a rock and roll popkulturális kliséit és a társadalmi-szociológia valóságot keverve jelenítették meg a kor Budapestjét, s az aczéli kultúrpolitika tűrt kategóriájának sajátos viszonyai között igen összetett, és azóta is maradandó városképet hoztak létre.

Az átmenetiség térpoétikai vetületei Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének Margitsziget-epizódjában

Anna Kenderesy — 2024-03-24

A tanulmány térpoétikai és térmetaforizációs szempontból közelít a Párhuzamos történetek Margitszigeten játszódó történetszálához. Elemzésemben amellett érvelek, hogy a sziget földrajzi pozíciójában érvényesülő köztesség motívuma a térábrázolás számos további részletében megjelenik, amely metaforikus jelentéseket hordoz a karakterábrázolás tekintetében. Ezzel összefüggésben az átmenetiség időbeli vonatkozása is meghatározó, hiszen a terület használata a napszakok váltakozásának megfelelően alakul át. Az átmenetiség motívumait Kristóf szigeti tartózkodásának különböző állomásain tekintem át: először az ösvényen való tartózkodás jelentéseivel, majd a vizeldénél megjelenő kétértelmű térelemekkel foglalkozom, végül pedig a híd metaforikus jelentéseit vizsgálom.

A politikai és az értelmiségi kultuszok között

Zsófia Kalavszky — 2024-03-24

A tanulmány célja, hogy felvázolja Danyiil Harmsz Anegdoták Puskin életéből c. kisciklusának lehetséges történeti és szinkron kontextusait. A tanulmány állítása az, hogy Harmsz írói anekdotáit érdemes összeolvasni a Puskin-anekdota mint sajátos fenomén 19. századi irodalmi és kultúrtörténeti előzményeivel, úgy mint az irodalmi-történeti Puskin-anekdotákkal, továbbá a városi Puskin-anekdotákkal, végül a századfordulós ponyvakiadványokkal, Puskin-anekdotagyűjteményekkel. A harmszi Anegdoták ugyanakkor organikusan és mélyen beágyazottak az 1930-as évek szovjet kulturális, irodalmi és társadalmi szituációjába is (ld. az állami, a tudományos és a művészeti elit Puskin-kultuszait), ahogy elválaszthatatlanok a költő poétikájától, művészetfilozófiájától és világlátástól, így Harmsznak a ciklussal egyidőben írt Puskin témájú gyerekirodalmi írásaitól. A kultusz- és műfajtörténeti, a poétikai, a narratológiai és az irodalomszociológiai megközelítések együttes végiggondolása Harmsz írásainak értelmezési lehetőségeit tágítják ki.

Két futurista lenyomat

Marcell Hocza-Szabó — 2024-03-24

A tanulmány Kassák Lajos két korai prózaszövegének futurista esztétika felőli vizsgálatára vállalkozik, és az ezen megközelítésmódban rejlő új interpretációs lehetőségek bevonásával a magyar aktivizmus poétikájáról mindezidáig kialakult értelmezői konszenzust kívánja árnyalni. A szöveg egy komparatív elemzés keretein belül a Ballada és az Anarkistatemetés című művek narratív és motivikus rendszerének együttes értelmezése közben szándékozik rámutatni az alkotások egyedi struktúrájában meglévő mikro- és makroszintű összefüggésekre. A dolgozat az ezen következtetésekből fakadó egyszerre allegorikus és analógiás kép- és szövegstruktúra szervezőelvének ismertetése közben a magyar aktivizmus központi fogalmának (kollektív individuum) leírhatóságára is törekszik, ezáltal immanens módon beleépítve a művek interpretációjába az 1910-es évek magyar avantgárdjának mozgalmiságából eredő sajátosságok jelentésalakító funkcióit is. A tanulmány egyrészt annak megmutatására törekszik, hogy a művekben feltáruló futurista poétikai jegyek hogyan vonhatóak be produktívan szövegértelmezésbe, másrészt az esztétikát és ideológiát érintő gondolatstruktúrák egymás mellé rendelését célozza meg, ami elősegítheti a magyar aktivista irodalom vélhetően ugyanezen kettős jellegből következő kevésbé hangsúlyos szerepének újragondolását is.

Hogyan ne írjunk a holokausztirodalomról?

Magdolna Balogh — 2024-03-24

Dante túlvilágképének antik és középkori előzményei

Elvira Pataki — 2024-03-24

Egy lehetséges patchwork – együttolvasási lehetőségek és értelmezések

Kinga Sági Varga — 2024-03-24

„tárgyakat cipelek”

Katalin Bucsics — 2024-03-24