Magyar Belorvosi Archívum

A pancreas adenocarcinoma szűrési lehetőségei

Gábor Gieszinger — 2026-07-01

A pancreas adenocarcinoma élettartam incidenciája 1,3%, viszont az incidenciája és mortalitása is egyaránt növekvő tendenciát mutat. A daganat igen rossz prognózisú, az 5 éves túlélés 10–13% körül van. Az igen gyakori előfordulásra és rossz kimenetelre való tekintettel merül fel a kérdés, hogy szűréssel javítható-e ezen betegség prognózisa, és ha igen, kiket és hogyan is szűrjünk?

Gondolatok a kardionefrológiáról az ambuláns ellátás szemszögéből

Gábor Sajthy — 2026-07-01

A rendelkezésre álló klinikai és kórélettani ismeretek egyértelműen alátámasztják, hogy a szív és a vese működése szoros, kétirányú és gyakran önrontó kölcsönhatásban áll egymással. E kapcsolat következménye, hogy bármelyik szerv károsodása rövid időn belül a másik szerv működésének romlásához vezethet, végső soron pedig egy progresszív, nehezen megszakítható kóros körfolyamat alakul ki. A krónikus vesebetegség már korai stádiumban is jelentős kardiovaszkuláris rizikófaktort képvisel, miközben a kardiális eltérések közvetlen és közvetett módon gyorsítják a vesefunkció romlását. E kettősség klinikai jelentősége különösen az ambuláns ellátásban válik nyilvánvalóvá, ahol a betegút gyakran fragmentált, és a szakterületek közötti kommunikáció nem kellően hatékony. Mindezek alapján elengedhetetlen, hogy a kardiológia és a nefrológia közötti együttműködés lényegesen szorosabbá, közvetlenebbé és strukturáltabbá váljon. A két szakterület integrált szemlélete nem csupán diagnosztikai előnyt jelent, hanem alapvetően befolyásolja a terápiás döntéseket és a beteg prognózisát is. A gyakorlat szintjén ez azt jelenti, hogy a vesebetegek kardiális állapotának korai és célzott felmérése, illetve a szívbetegek vesefunkciójának rendszeres és érzékeny monitorozása nem opcionális, hanem alapvető követelmény kell, hogy legyen. Az időben felismert és összehangoltan kezelt kardiorenális eltérések jelentősen csökkenthetik a hirtelen szívhalál kockázatát a vesebetegek körében, valamint lassíthatják vagy akár megelőzhetik a szívelégtelenségben szenvedő betegek vesefunkciójának romlását. Összességében a kardiorenális szemlélet nem pusztán elméleti megközelítés, hanem a mindennapi klinikai gyakorlat egyik kulcseleme, amelynek következetes alkalmazása képes lehet jelentősen csökkenteni a kardiovaszkuláris mortalitást, és megóvhatja a szívbeteget a terminális veseelégtelenség kialakulásától.

Betegségek, amelyek szerepe kevésbé ismert a kardiovaszkuláris kórképekben, azok rosszabb klinikai prognózisában 1. rész

Ipoly Szauder — 2026-07-01

A hagyományos kockázati tényezőkkel értékelt kardiovaszkuláris egyéni kockázatokon túlmenően bizonyos betegségek, klinikai állapotok is kedvezőtlenül befolyásolhatják a kockázatot. Némely alapbetegségek a kockázatot növelve akár a kardiovaszkuláris betegségek kiváltó okai is lehetnek, illetve azok rosszabb klinikai prognózisával járhatnak. A közlemény olyan kardiovaszkuláris kockázatot növelő, betegséget kiváltható kórképeket mutat be, amelyek nem szerepelnek a hagyományos kockázati tényezők között: autoimmun-, reumatológiai-, krónikus vese-, obstruktív tüdő-, daganatos-, hematológiai betegségek.

Felnőttkorban felismert hypocalcaemia és immunhiány ritka oka

Sára Zsigrai — 2026-07-03

A közleményben egy 37 éves nőbeteg esetét ismertetjük. Gyermekkorában Fallot-tetralógia miatt rekonstrukciós műtétet végeztek. 29 éves korában visszatérő alsó légúti fertőzések miatt vizsgálták, közönséges változó immunhiány (alacsony immunglobulin szintekkel) derült ki. Klinikánkon immunglobulinpótlás indult, ekkor derült ki súlyos hypocalcaemiája. Ennek hátterében szabályos magnéziumszint mellett alacsony szérumparathormon-szint igazolódott, ami alapján a hypoparathyreosis diagnózisa volt felállítható. A beteg arcát érintő fenotípusos jellegzetességek (ellapult philtrum, széles orrnyereg), veleszületett szívfejlődési rendellenesség alapján DiGeorge-szindróma alapos gyanúja merült fel, amit a genetikai vizsgálat megerősített. Az immunhiány részletes vizsgálata közönséges variabilis immunhiányt igazolt, ami nem a szindróma része, valószínűleg véletlen társulás. Érdekes azonban, hogy a DiGeorge-szindrómára jellemző thymus-hiányhoz társuló T-sejt defektus nem volt megfigyelhető. A DiGeorge-szindróma több szervrendszert érintő örökletes megbetegedés, amely jellemzően kisgyermekkorban kerül felismerésre kongenitális szívbetegség vagy tüneteket okozó súlyos hypocalcaemia kapcsán. Az eset különlegességét az adja, hogy a hypocalcaemia csak felnőttkorban került felismerésre, és a társuló immunhiány nem a szindróma részjelensége.

Beszámoló a Krakkóban tartott Nemzetközi Belgyógyász Konferenciáról

Petra Kurucz — 2026-07-03

Évek óta Krakkóban rendezik meg a nemzetközi McMaster International Review Conference of Internal Medicine (MIRCIM) találkozót, amelyre idén a világ
93 országából több mint 1000 belgyógyász, közöttük sok fiatal érkezett. 2026. május 7–9. között az a 6 hat fiatal magyar belgyógyász kolléga mutathatta be esettanulmányát, akik az őszi visegrádi Belgyógyász Nagygyűlésen díjazásban részesültek. A magyar fiatalok az eseményen a Magyar Belgyógyász Társaság és a Korányi Alapítvány támogatásával vettek részt.

„Per crucem ad lucem.” a kereszten át a világosságig

Beáta Gasztonyi — 2026-07-27

A könyv bemutatja a máj és az epeutak betegségeinek teljes spektrumát, de nem tankönyvi szárazsággal, hanem klinikai logikával felépítve. A kötet végig vezet a máj anatómiájától a májműködés molekuláris alapjain és kórisméjén át a leggyakoribb kórképekig – a vírushepatitiseken, az immunológiai és anyagcsere-betegségeken, a toxikus és gyógyszer okozta májkárosodásokon, valamint a cirrhosison és szövődményein át egészen a gócos májbetegségekig és a májátültetés kérdésköréig. A könyvismertetés a XXVI. Gasztroenterológiai Továbbképző Konferencián hangozott el 2026. január 31-én.

In memoriam Czigány György

Miklós Szathmári — 2026-07-27

Április 6-án, húsvét hétfőn 94 éves korában elhunyt Czigány György, Liszt Ferenc-, József Attila és Erkel Ferenc-díjas író, költő, zenei rendező, érdemes művészi címmel kitüntetett szerkesztő, zenei műsorok, televízió és rádióadások vezetője. Czigány György 1931. augusztus 12-én született Budapesten, majd 1943-ig Győrben élt. Középiskoláit a győri Bencés Gimnáziumban végezte. 1951–56 között a budapesti Zeneakadémiára járt, ahol zongoraművész tanári diplomát szerzett Kadosa Pál tanítványaként. 1956-tól 20 éven át a Magyar Rádió munkatársa, illetve zenei főosztályvezetője, 1976-96 között pedig a Magyar Televízió munkatársa volt. 1990-ben elnökségi taggá választották, 1999-től az Írószövetség költői szakosztályának elnöke volt. Éveken keresztül rendszeresen orgonált a Krisztinavárosi Templomban. 2004-ben Stephanus-díjjal, 2005-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével, 2009-ben a Magyar Örökség Díjjal, 2011-ben pedig a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki. 1971-től számos verseskötete jelent meg. Alapítója és évtizedekig műsorvezetője volt a Bartók Rádió Ki nyer ma című műsorának. Számos hivatali elfoglaltsága mellett igazi polihisztorrá, megnyerő, kedves egyénisége pedig nemzedékek számára példaképpé vált. Egyéniségét, munkásságát az Új Emberben megjelent néhány írásával idézzük meg.

Tihanyi Lajos festményei a Nemzeti Galériában

Zsolt Tulassay — 2026-07-27

A Nemzeti Galéria ez év elején Tihanyi Lajos festőművész előtt életműkiállítással tisztelgett.