Magyar Belorvosi Archívum

Takotsubo cardiomyopathia

Viktor Nagy — 2024-03-01

Összefoglalás: A Takotsubo cardiomyopathia általában egy heveny, átmeneti szívbetegség. Leggyakrabban intenzív érzelmi vagy fizikai stressz váltja ki. A beteg hirtelen mellkasi fájdalmat vagy fulladást érez, ezért akut coronaria szindróma gyanúja miatt általában szívkatéterezésre kerül sor. Legtöbbször a bal kamra csúcsi fele gömbszerűen kitágul, amelyet az echokardiográfia rögzít. A koszorúérbetegség leggyakrabban kizárható. A kórjóslat jó, a beteg panaszai gyorsan megszűnnek, a bal kamra mozgászavara is 3-4 hét alatt megszűnik. Kezdetben azonban akár cardiogen shock is felléphet. Kezelése nem egyértelmű, de a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlószerei és a béta-receptor-blokkolók kontraindikáció hiányában kedvező hatásúak lehetnek.

Hagyományos és új kardiovaszkuláris rizikófaktorok a klinikai gyakorlatban

Ipoly Szauder — 2024-03-01

ÖSSZEFOGLALÁS: A legújabb nemzetközi (európai és amerikai) és hazai irányelvek-ajánlások és szakirodalmi források alapján széleskörű tájékoztatást ad a szerző a kardiovaszkuláris betegségek (CVD) rizikótényezőiről, a megfelelő prevenciós és kezelési eljárásokról. A hagyományos, klasszikusnak is nevezett rizikófaktorok mellett (atherosclerosis, hyperlipidaemia, hypertonia, obesitas, dohányzás, diabetes mellitus, életkor, életmód, családi kórelőzmény), bemutatja azokat az új, kevésbé ismerteket, amelyeknek éppolyan fontos szerepük van, mint a hagyományos rizikófaktoroknak. Ezek a következőek: etnikai különbségek, biomarkerek, húgysav, homocisztein, gyulladásos és egyéb tényezők, C-reaktív protein. Betegségek, klinikai állapotok, amelyek növelik a szív- és érrendszeri betegségek valószínűségét: krónikus vesebetegség (CKD), krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), daganatos, hematológiai gasztroenterológiai betegségek. Fertőzések: COVID 19, HIV, influenza, periodontális betegség. A rosszabb klinikai prognózishoz kapcsolódó tényezők: alvászavarok és obstruktív alvási apnoe, pajzsmirigy betegségek, környezeti expozíció, társadalmi-gazdasági tényezők, családi anamnézis, törékenység, gyengeség.

Az ételallergia rejtekútjai

Edit Hidvégi — 2024-03-01

Összefoglalás: Az ételallergia (ÉA) rejtélyes betegség. Életkoronként változnak a kiváltó allergének, más-más patomechanizmus alapján jönnek létre az eltérő tünetek. A diagnosztika még az IgE mediált formákban sem mindig könnyű, az eliminációs-terheléses tesztek kivitelezése bonyolult, hosszadalmas, költséges és anafilaxiás kórelőzmény esetén akár életveszélyes is lehet. A kezelésben a hagyományos eliminációs diéta mellett innovatív megoldások is megjelentek az utóbbi évtizedben. Az elkülönítő diagnosztika azért lényeges, mert a felesleges megszorító étrend pszichés gondokhoz, az életminőség romlásához, sőt akár hiányállapotokhoz is vezethet.

A hepatikus encephalopathia jelentősége a gyakorlatban

Anikó Folhoffer — 2024-03-01

Összefoglalás: A hepatikus encephalopathia a máj elégtelen működéséhez és/vagy a portalis keringés zavarához társuló, pszichés, neurológiai, neuromuscularis zavarokkal járó tünetegyüttes, az agyat érintő más betegség nélkül. Lehet reverzibilis, de súlyos esetben a beteg halálához vezethet. Heveny és idült májbetegséghez társulhat. Nagy teher a beteg és a társadalom számára. Kialakulásában endogén és exogén faktoroknak lehet szerepe. A hepatikus encephalopathia miatt kórházba kerülő betegek túlélése egy év múlva 42%, 3 év múltán már csak 23%. A gyakorlat szempontjából fontos, hogy a kezdeti stádiumok észrevétlenek, csak elektrofiziológiai, pszichometriai vizsgálattal mutathatók ki, holott a reflexidőt, az intellektuális működéseket, a helyzetfelismerést, a magatartást lényegesen befolyásolják. Mindez az országúti közlekedésben kockázati tényezőt jelent. A patomechanizmus, az osztályozás, a diagnózis, a kezelés lehetőségeinek összefoglalását követően rövid történelmi áttekintés adnak a szerzők az ammónia és a hepatikus encephalopathia kapcsolatáról.

Az intenzív inzulinkezelés korai deeszkalálásának lehetőségei

Roland Fejes — 2024-03-01

Összefoglalás: A katabolikus tünetekkel járó, frissen felfedezett 2-es típusú cukorbetegség bevezető terápiáját a rapidan felépített inzulinkezelés képezi. A magyar jogszabályok a glukagonszerű peptid-1 receptor agonistákra történő korai átállást nem támogatják, a nemzetközi ajánlások mégis egyértelműen ezt javasolják. Az intenzív inzulinterápia deeszkalálása egy olyan eszköz a gyakorló diabetológus kezében, amelyről abban az esetben sem szabad elfeledkezni, ha a beteg a korábbi terápia mellett kielégítő glikémiás kontrollt mutat. A betegség kezelésében a HbA_1c céltartomány elérésén túl a rizikófaktorok megfelelő felmérése és a modern, betegségmódosító készítmények mihamarabbi bevezetése alapvető fontosságú, mivel ezzel nem csak a beteg életminőségében, de életkilátásaiban is lényeges javulás érhető el. Ebben a tanulmányban a korai deeszkalálás lehetőségének kérdéseit mutatják be a szerzők egy olyan eset kapcsán, ahol metabolikus instabilitással került felfedezésre a cukorbetegség és a glükotoxicitás áttörését követően korai deeszkalációra nyílt lehetőségünk.

In memoram Dr. Krutsay Miklós

Szerkesztőség MBA — 2024-03-01

Raffaello stanzái

Miklós Krutsay — 2024-03-01

Tél a képzőművészetben

Ákos Mészáros — 2024-03-01

Egy és más az írásról

Dezső Kosztolányi — 2024-03-01