Magyar Kémiai Folyóirat

Kazay Endre (1876–1923): A „magyar Scheele” – gyógyszerész, kémikus, polihisztor

2026-10-09T08:50:54+00:00

A Magyar Chemiai Folyóirat az 1895-ös alapítástól kezdve az 1920-as évekig számos olyan szerzőt vonzott köreibe, akik a hazai gyógyszerészet és kémia határterületein alkottak maradandót. Közéjük tartozott Kazay Endre is, akinek neve ma elsősorban a gyógyszerésztörténeti irodalomban él. Pedig a Magyar Chemiai Folyóiratban 1904-től 1921-ig közzétett huszonöt közleménye – a spektroszkópiától a refraktometriáig, a szilikátkémiától a szerves kémia korai eredményeiig – önmagában is figyelemre méltó örökséget képvisel. E sorok célja, hogy ezt az egykoron aránylag kevéssé ismert tudósegyéniséget a kémikustársadalom emlékezetének is visszaadja.

Sejtrobbantás és nanofotonika az egyedi sejtek anyagcseréjének felderítésére

2026-10-09T08:50:55+00:00

Székfoglaló előadásomban az egyedi sejtek metabolomikájának jelentőségét és technikai hátterét mutattam be. A kutatás központi gondolata a biológiában zajló paradigmaváltás: a korábbi, millió sejtet átlagoló mérések helyett az egyedi sejtek vizsgálata lehetővé teszi a rejtett fenotípusok és anyagcsere-állapotok (alpopulációk) azonosítását. Az egyedi sejtek elemzése komoly analitikai kihívást jelent az extrém kis térfogat (fL–nL), a nagy kémiai összetettség és az amplifikációs eljárások (mint a PCR) hiánya miatt. Több áttörést jelentő tömegspektrometrián (MS) alapuló módszert fejlesztettünk ki ezen akadályok leküzdésére. Lézer ablációs elektroporlasztásos ionizáció (LAESI): egy közép-infravörös lézer segítségével a sejtek víztartalmát gerjesztve „robbanásszerű” mintavételt tesz lehetővé, majd az anyagot elektroporlasztással ionizálja. A folyamat egy fizikai hasonlósági modellel írható le, amely párhuzamba állítható a Taylor-féle pontszerű robbanásokkal. Egy nanofotonikán alapuló eljárásban szilícium nanooszlop erdőket (nanopost arrays vagy NAPA) alkalmaztunk lézeres deszorpciós ionizációhoz, ami rendkívül érzékeny (akár 800 zeptomol kimutatási határ is elérhető) méréseket tesz lehetővé akár egyedi élesztő- és mikroba sejtekben is. Nagy áteresztőképességű automatizálással a kezdeti lassú, kézi kapilláris mikromintavételezéstől (<10 sejt/óra) eljutottunk a teljesen automatizált, képelemzésen alapuló célzásig, amely már több mint 800 sejt elemzésére képes óránként. A „sötét metabolom” feltárására a LAESI módszerrel kombinált 21 Tesla mágneses terű FT-ICR-MS készülékkel végzett mérések az izotópos finomszerkezet (IFS) révén ismeretlen vegyületek molekulaképletének meghatározását teszik lehetővé, akár egyetlen sejtből. A technológiát sikeresen alkalmaztuk a sejthalál folyamatainak (adenilát-energiatöltés vagy AEC) jellemzésére, valamint a szója gyökérgumók nitrogénmegkötésének vizsgálatára. Ez utóbbi esetben sikerült elkülöníteni a baktériummal fertőzött és fertőzetlen sejtek anyagcsere-profilját, valamint feltérképezni a biooligomerek (pl. polihidroxibutirát vagy PHB) térbeli eloszlását a szövetekben. Az eredmények lehetővé teszik, hogy az in vivo egysejt-analitika és a térbeli metabolomika új távlatokat nyisson a rendszerbiológia és az orvostudomány számára.

Hullámvasúttal a fehérjék nyomában: a konformációs szabadentalpia-felületek feltérképezésétől a számítógépes gyógyszertervezésig

2026-10-09T08:50:57+00:00

Wigner Jenő „A matematika észszerűtlen hatékonysága a természettudományokban” című
híres Courant-előadása a New York-i Egyetemen 1959-ben először feszegette komolyan azt a
kérdést, amelynek az egyik legszebb példája éppen a számításos kémia és biológia területére esik.
Előadásomban megmutatom, hogyan lehet a térképészet matematikáját segítségül hívni
makromolekulák, különösen fehérjék mozgásának leírására. Nem is olyan régen még azt
gondoltuk, hogy elsősorban a gyógyszerkutatás területén kulcsfontosságú fehérjék 3 dimenziós
szerkezetének ismerete elegendő lesz a felfedező gyógyszerkutatás preklinikai fázisának
számítógépesítésére. Tévedtünk... Mai tudásunk szerint a fehérjék összehangolt mozgása,
valamint az egymással és más molekulákkal való kölcsönhatásának dinamikája határozza meg
a gyógyszertervezés biológiai alapjait. Az előadásban szafariutazásra hívom a tisztelt
hallgatóságot egy olyan tájra, ahol még nagyon sok a fehér folt, de meg fogunk ismerkedni
makrociklusos molekulák táncával, bólogató fehérjékkel, titkos zsebek megnyitásával,
betekintést nyerünk az immunrendszer titkaiba, és még egy lélegző futball-labdát is látni
fogunk. Az utazásra távcső helyett statisztikus mechanikát, termodinamikát, Newton
mozgásegyenleteit, sok százezer sornyi programkódot, az Anton számítógépes mikroszkópot
és mesterséges intelligenciát viszünk magunkkal. Csatoljuk be a biztonsági öveket!

Fémkomplexek biospeciációja - Fókuszban a multidrog rezisztens rákos sejteken szelektíven ható vegyületek

2026-10-09T08:50:59+00:00

A közlemény a Magyar Tudományos Akadémia VII. Kémiai Tudományok Osztály 2026. február 17.-ei osztályülésén elhangzott előadás alapján készült.

Az általános anesztézia molekuláris mechanizmusa

2026-10-09T08:51:00+00:00

Az általános anesztéziát, azaz a műtéti altatást másfél évszázad óta használja az emberiség, ám a jelenség mechanizmusának molekuláris szintű magyarázata máig nem ismert. A probléma alapvetően az általános anesztetikumok óriási kémiai változatosságában rejlik, ami kizár mindenféle specifikus kölcsönhatást. Tovább bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy egyes altatószerekhez kémiailag vagy legalábbis szerkezetileg nagyon hasonló molekulák nem vagy csak alig mutatnak anesztetikus hatást. Így míg a dekanol, a dietiléter, a xenon vagy a kloroform ismert altatószerek, a hexadekanol, n-pentán, argon vagy széntetraklorid nem mutat anesztetikus hatást. Közel száz éve ismeretes a nyomás reverzió jelensége is, vagyis az a tény hogy az anesztetikus hatás nagy nyomáson megszűnik. Napjainkban egyre inkább elfogadott, hogy az anesztetikus hatást az altatószerek által a sejt membránjának foszfolipid kettősrétegében indukált változások okozzák, ám e változás pontos mibenléte nem ismert. Az anesztetikus hatás molekuláris magyarázatának mindezek alapján egyszerre kell számot adnia az anesztetikumok nagy kémiai változatosságáról, a hasonló, ám altató hatást nem mutató anyagoknál e hatás hiányáról, illetve az altató hatás nagy nyomáson való megszűnéséről. Ehhez pedig találnunk kell az anesztetikumok által a lipid membránban okozott olyan változást ami (i) az altató hatással oksági kapcsolatba hozható, (ii) minden anesztetikum ugyanilyen változást okoz mindenféle összetételű membránban, (iii) a nyomás növekedése a membránban ezzel ellentétes változást indukál, valamint (iv) anesztetikus hatást nem mutató molekulák ilyen változást nem indukálnak. A jelen közleményben számítógépes szimulációk alapján egy ilyen lehetséges magyarázatra teszünk javaslatot.

Kőolajipari célú tenzidkompozíciók fejlesztése és vizsgálati módszereinek továbbfejlesztése

2026-10-09T08:51:01+00:00

A kémiai fokozott kőolaj-kitermelésben alkalmazott tenzides és tenzid-polimeres elárasztási technológiák hatékonyságát jelentősen befolyásolja a felhasznált komponensek összetétele, a tárolói közeg tulajdonságai, valamint a formulációban kialakuló kölcsönhatások. Jelen munka célja kőolajipari alkalmazásra szánt tenzidkompozíciók fejlesztéséhez kapcsolódó laboratóriumi vizsgálati módszerek továbbfejlesztése, valamint a tenzid–tenzid, tenzid–koszolvens és tenzid–polimer kölcsönhatások értékelése volt. A kutatás során az emulgeáló hatás vizsgálatát automata demulgeáló berendezés alkalmazásával, az olajkimosó hatás meghatározását üvegkapillárisos módszer kidolgozásával, míg a vízszám-meghatározást oldószercserével fejlesztettem tovább. A vizsgálatok kiterjedtek nagy sótartalmú modell rétegvizekben alkalmazható tenzidkompozíciók oldhatóságára, határfelületi tulajdonságaira, oxo-alkohol típusú koszolvensek hatására, valamint tenzid-polimer rendszerek reológiai viselkedésére. Az eredmények igazolták, hogy a komponensek önálló vizsgálata nem elegendő a gyakorlati alkalmazhatóság megítéléséhez, mivel a teljes formuláció viselkedését a komponensek közötti kölcsönhatások jelentősen módosíthatják. A kidolgozott módszerek és értékelési szempontok hozzájárulhatnak a tárolóspecifikusan optimalizált, ipari szempontból is alkalmazható cEOR-formulációk megbízhatóbb laboratóriumi szelekciójához.

Molekulák erős terekben

2026-10-09T08:51:02+00:00

Ez a rövid iromány a ``Molekulák erős külső terekben" című MTA doktori értekezésemben részletesen bemutatott témakörök érintőleges tárgyalását tartalmazza. Célom egy minél átfogóbb képet adni a molekuláris folyamatok iránt érdeklődő általános közönség számára az erős elektromágneses terekkel kölcsönható molekulák kapcsán fellépő rengeteg érdekes és jelenleg is aktívan kutatott jelenségről.
Tematikájában a cikk két részre oszlik: molekulák közepes- és nagyintenzitású lézerterekben, illetve molekulák kölcsönhatása mikroszkópikus üregrezonátorok kvantált sugárzási terével, avagy polaritonkémia.