Magyar Könyvszemle

A Borsa Gedeon-műhelykonferenciáról

Bernadet Varga — v, 21 dec 2025 19:42:26 +0000

Alább az MNMKK OSZK-ban első ízben, hagyományteremtő jelleggel megrendezett Borsa Gedeon-műhelykonferencia előadásainak szerkesztett változatát olvashatja az érdeklődő.

Adalékok Frangepán Ferenc törökellenes beszédéhez

Fanni Csapó — v, 21 dec 2025 19:52:01 +0000

1541-ben I. Ferdinánd magyar király, mivel egyedül nem tudott olyan haderőt felállítani, amely képes lett volna ellenállni Szulejmán szultán seregének, katonai segítséget kért testvérétől, V. Károly német-római császártól, valamint a birodalmi rendektől. A Regensburgban összehívott birodalmi gyűlésre küldött követei között ott volt Frangepán Ferenc kalocsai érsek, Nádasdy Tamás, Batthyány Ferenc, Kamarjai Tamás és Brodarics Mátyás is, akiknek az volt a feladatuk, hogy támogatást szerezzenek a török elleni küzdelemhez. A június 9-én tartott ülésen Frangepán Ferenc a törökellenes hadjárat ügyét terjesztette a német rendek elé. A kalocsa érsek olyan retorikai erővel és meggyőzően tartott beszédet, hogy a közgyűlés végül kétezer lovas és tízezer gyalogos zsoldjára elegendő pénzt szavazott meg. Frangepán Ferenc beszéde nemcsak azonnali politikai hatása miatt figyelemre méltó, hanem szélesebb körű terjesztése miatt is: ugyanabban az évben latin és német nyelven is megjelent, majd 1542-ben olaszul is kiadták. Az 1590-es években újra felkeltette az érdeklődést, ami újbóli kiadásához vezetett, és még 1616-ban is megjelent.
Ebben a tanulmányban két alapvető kérdést vizsgálok: hogyan viszonyul a beszéd 1541-es nyomtatott változata a későbbi kiadásokhoz, és milyen módon befolyásolhatták a közbeeső történelmi események a beszéd fogadtatását és értelmezését.

Zilahi János hitvédelmi irata a gyászévtized időszakából

Erika Garadnai — v, 21 dec 2025 20:37:06 +0000

Zilahi János (1590–1677) zsibói református lelkész Az igaz vallasnak vilagos tüköre (RMNY 3806) című hitvédelmi irata 1672-ben jelent meg Kolozsvárott. E könyvben a szerző az 1660-as években a felső-magyarországi városokban zajló durva hangvételű felekezeti vitákra adott választ. A nyomtatvány előszavából ismert, hogy Sámbár Mátyás jezsuitának a polémiát elindító Három üdvösséges kérdés (RMNY 2997) című traktátusa késztette a szöveg megírására.
Zilahi alkotása az utóbbi időben került a korszak kutatóinak látóterébe. Tanulmányomban azt mutatom be, hogy miként építi fel a szerző a szöveg teológiai érvrendszerét, milyen egyházi-, felekezeti-, teológiai hagyományba illeszti művét. Ennek során a tanulmány rámutat, hogy David Pareus és Amandus Polanus munkái hatottak leginkább a vitairat szövegére. A tanulmány arra is rá kíván mutatni, hogy a szerző könyve utolsó fejezetéében a személyes élettörténet és emlékezet elbeszélői hangját használja a vallási tanítás megerősítéséhez.

A Constantinapoly le irása és Quirin Heyl budai nyomdája

Anna Judit Tóth — v, 21 dec 2025 00:00:00 +0000

1688-ban egy kis könyvet nyomtattak Lőcse városában, Magyarországon (a mai Levoča, Szlovákia) Constantinapoly várossának… le irása (Konstantinápoly városának leírása) címmel. A 19. században a könyvnek csak egy részét adták ki újra, kihagyva a történelmi fejezeteket. Akkoriban a szöveget magyar nyelvű eredeti műnek tekintették. A magyar könyv azonban egy német mű, a Descriptio novissima imperii Turcici (Würzburg: Quirinus Heyl, 1687) című, az Oszmán Birodalomról szóló összeállítás egy részének fordítása. A forrásszöveg azonosítása lehetővé tette a magyar kiadás körülményeinek meghatározását. A tudományos kutatások során már régóta ismert, hogy egy bizonyos Quirinus Heyl, würzburgi könyvkereskedő 1689-ben petíciót nyújtott be a császári udvarhoz, amelyben pénzügyi támogatást kért egy nyomda létrehozásához Budán, amely nemrég szabadult fel a török uralom alól. A Konstantinápoly leírása című mű megjelenése egyértelműen összekapcsolható Heyl tevékenységével, ami arra utal, hogy ő valóban szándékozott nyomdát alapítani Budán, és vizsgálta a magyar nyelvű kiadványok előállításának és nyomtatásának megvalósíthatóságát.

Henry Blount utazása a 16–17. századi közel-keleti angol utazási irodalom tükrében

Zsuzsanna Bakonyi — v, 21 dec 2025 00:00:00 +0000

Az angol kereskedelmi tevékenység keleti térnyerésével párhuzamosan a 16–17. század fordulójától kezdve megnőtt a levantei úti beszámolók száma. Ebben a tanulmányban Henry Blount A Voyage into the Levant című művét helyezzük el a 16–17. századi közel-keleti angol utazási beszámolók között (John Sanderson, Fynes Moryson, William Biddulph, Thomas Dallam, George Sandys művei) arra a kérdésre keresve a választ, hogy mennyiben szolgálhatta az útleírás az angol politikai és gazdasági érdekeket, hogyan járulhatott hozzá a kereskedelmi kapcsolatok gördülékenyebbé tételéhez, valamint mi volt a mű nagy népszerűségének titka. Blount módszere jóval megelőzte az iszlám világ racionális vizsgálatának korszakát. Az angol utazó jogi és kereskedelmi ügyek szakértőjeként az oszmán politikával és hadsereggel kapcsolatos információit az angol korona érdekében kamatoztatta. A Voyage into the Levant gyakorlati útmutató is, amely lehetővé tette az angolok számára, hogy biztonságosan közlekedjenek és nyereséggel kereskedjenek az Oszmán Birodalomban. Henry Blount műve nemcsak a koraújkori olvasó számára tartogat izgalmas történeteket és elgondolkodtató sorokat.

A régi magyarországi nyomtatványok biblikus cseh nyelvű verseinek változásai 1801-ig

Eszter Kovács — v, 21 dec 2025 21:34:53 +0000

A 17. századi magyarországi nyomtatványokból a biblikus cseh nyelvű versek összegyűjtése a közelmúltban megtörtént. A Cseh és szlovák verses emlékek a régi magyarországi nyomtatványokban (17. század) című könyvben 2335 biblikus cseh nyelvű vers leírása szerepel. A munka folytatása két lépésben célszerű, először az 1701–1760, majd az 1761–1801 közötti időszak feldolgozásával. A 18. századi anyag teljes feltárása még nem történt meg, de az eddig feldolgozott anyag mennyisége (közel 2000 tétel) lehetőséget ad az áttekintésre. A század első felében a korábbiakhoz képest jelentősen megnőtt a cseh nyelvű nyomtatványok száma, és bár megmaradt az evangélikus dominancia, a katolikus kiadványok száma is megnövekedett. A 18. század közepén a debreceni nyomdában megjelentek az első református szlovák kiadványok kelet-szlovák dialektusban. A cseh hatás visszaszorult. Az új énekek nagyobb része hazai szlovák szerzők saját műve vagy fordítása. A cseh és a német kapcsolódási pontok mellett fontos tényezőként jelent meg a magyar, és feltehetően a lengyel énekhagyomány is. A harmadik szakasz 1761–1801 között a legrövidebb, mégis a legtermékenyebb időszak. Elterjednek a kis terjedelmű, általában egy vagy csupán néhány éneket tartalmazó füzetek. Megnő a felekezethez nem kötődő világi művek száma. Továbbra is él, sőt domináns a biblikus cseh nyelv, de egyre több nyomtatvány jelenik a szlovák nyelv különféle dialektusain.

A régi magyarországi kiadványok „sötét anyaga”

Farkas Gábor Farkas, János Káldos, Péter Király — v, 21 dec 2025 21:45:12 +0000

E tanulmány célja, hogy megalapozott becslést adjon azoknak a korai magyar nyomtatványoknak az arányáról, amelyek nyomtalanul elvesztek. A probléma önmagában nem új a könyvtörténetben; az elmúlt 90 évben több módszert is javasoltak az elveszett könyvek becslésére. A kutatás ezek közül alkalmaz néhányat a Régi Magyarországi Nyomtatványok sorozatban eredetileg megjelent magyar bibliográfiai adatokra. A tanulmány egy olyan fogalmi keretet dolgoz ki, amely finomítja és kiterjeszti Falk Eisermann „sötét anyag” metaforáját. Ezt követően bemutatja a szerzők által létrehozott RMNYStat adatbázist, valamint a Kestemont és Karsdorp Copia nevű csomagjában megvalósított öt aszimptotikus algoritmust. A becslések során az adatok különböző aspektusait vizsgálják – mind összességükben, mind pedig konkrét részhalmazokban –, beleértve azt is, hogy az elmúlt 150 évben hogyan változott a magyar nyomtatványokról szóló ismereteink, és ez hogyan befolyásolja az elveszett rész becslését. A tanulmány különböző forgatókönyvek alapján végzett szimulációk eredményeit mutatja be (például mi lenne, ha az elveszett nyomtatványok egy részét újra felfedeznék?), és az algoritmusok értékelésével zárul, amely becslést ad a korai magyar nyomtatványok „sötét anyagának” legvalószínűbb arányáról.

„A papok házasságáról való komédia”

Ferenc Kőrösi — v, 21 dec 2025 22:21:56 +0000

Az impresszumadatok alapján 1550-ben a (Hoffgreff)-Heltai nyomda kiadta Sztárai Mihály Comoedia de matrimonio című komédiáját, mely a katolikus papok cölibátussal kapcsolatos felfogását és paráznaságukat gúnyolja. A nyomtatványból mindezidáig csak egyetlen két leveles töredék volt ismeretes, melyet Toldy Ferenc a 19. század közepén egy nem megnevezett 16. századi kötéstáblából áztatott ki az Igen draga es hasznos […] receptummal (RMNy 185) együtt. Azóta újabb töredék vagy teljes példány nem került elő. Egy adatfeltáró vizsgálat eredményeképpen azonban 2024 kora telén előkerült egy mindezidáig ismeretlen, teljes példány a komédiából. E példány a dániai Király Könyvtárban található meg. Jelen tanulmány a példány létezésére kívánja felhívni a figyelmet, illetve az RMNy tételleírását követve ismerteti a nyomtatvány leírását.

Temesvári Pelbárt velencei kiadású Stellariumának változatai

Lajos Borda — v, 21 dec 2025 22:32:58 +0000

Temesvári Pelbárt Stellariumának 21 kiadása ismert, az első 1498-ban Hagenauban, Heinrich Gran nyomdájában, az utolsó Velencében, Giovanni Antonio Bertano (15??–1599) nyomdájában készült 1586-ban. Borsa Gedeon az egyetlen velencei kiadásról írva mindkét alkalommal magyar retrospektív nemzeti bibliográfiára (RMK III. 751), a magyar nemzeti könyvtár katalógusára, valamint az EDIT 165 olasz adatbázisra hivatkozott, tanulmányában azt vélelmezve, hogy a velencei kiadást „Bertano saját kockázatára jelentette meg”. Az RMK III. 751 Szabó Károlytól vagy Hellebrant Árpádtól származó megjegyzésben az olvasható, hogy Velencében Pelbárt Stellariumát „Rocca Angelus adta ki, s Perotto[!] Sándor cardinalisnak ajánlotta”.
A közelmúltban, az 1586-ban megjelent Stellariumnak hozzájutottam egy példányához, melynek címlapján nem az általam és a magyar bibliográfusok által ismert nyomdászjelvény, hanem Alexander Perettus de Montealto két színnel (piros–fekete) nyomtatott bíborosi címere látható. Ismeretem szerint egyedül az olasz EDIT 16 adatbank írja le a két változatot, a nyomdászjelvényes változat száma 32906, míg a bíborosi címeresé 69823. A hatalmas diszkrepancia csupán a két változat adatbázisba kerülésének időpontjára vonatkozóan ad eligazítást.

Régi Magyarországi Nyomtatványok, V. 1671–1685. Heltai János, Kovács Eszter, P. Vásárhelyi Judit, Perger Péter, Szvorényi Róbert, Tóth Anna Judit, V. Ecsedy Judit munkája, szerk. P. Vásárhelyi Judit, Perger Péter, Budapest, OSZK, 2023

Edina Éva Zvara — v, 21 dec 2025 22:40:52 +0000

A Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) minden kötetének megjelenését nagy várakozás előzi meg a tudományos élet képviselői részéről. A kiadvány ugyanis nemcsak egy bibliográfiai és könyvészeti kézikönyv, hanem a könyvtörténet hazai és külföldi kutatói számára – legyen történész, néprajtudós, nyomászat-, irodalom-, egyház, vallás- vagy zenetörténész – egy megkerülhetetlen szakkönyv. Tartalmát tekintve a korabeli magyarországi történelem enciklopédiájának is tekinthetjük, de idézhetjük Jakó Zsigmond egy jellemzését is, amelyet éppen egy Borsa Gedeon-emlékkötetben közölt tanulmányában fogalmazott meg: „nemcsak retrospektív nemzeti bibliográfia, de az irodalmi írásbeliség és az egyes tudományágak magyarországi története legfontosabb forrásrepertóriumának a szerepét is betölti”.

Tóth Zsombor, A hosszú reformáció jegyében – Vallási perzekúció és tanúságtétel a református irodalmi hagyományban a gyászévtizedtől 1800-ig, Budapest, ELKH BTK ITI, 2023 (Humanizmus és reformáció, 41)

István Monok — v, 21 dec 2025 22:46:44 +0000

Tóth Zsombor könyve, ahogy más könyvei és tanulmányai is olyan kérdésekre irányították a szakma figyelmét, amelyek relevánsak, ő maga, és/vagy az irányításával dolgozók olyan forrásanyagot tártak fel, amely alapvető irodalom-, illetve reformációtörténeti jelenségek bemutatására adnak alapot. A szerző bemutat egy, a legmodernebb reformációtörténeti irodalom eredményeiből táplálkozó elméleti konstrukciót, amely a maga belső reformációtörténeti összefüggéseiben koherens, olyan, amely a leendő magyar irodalomtörténeti összefoglalásban is egy fejezet elméleti alapja lehet. Az elmélet általános művelődéstörténeti érvényességének kimondásához további kutatások szükségesek.

Számunk szerzői

Szerkesztő MKsz. — v, 21 dec 2025 22:55:08 +0000

Szerzői affiliációk.