The BISEL Program adaptation of the secondary grammar school for the nature protection
Abstract
The BISEL educational centers organized by several civil organizations and national parks beside 70 high schools take part in a national environment protection action program actively. In these institutions, the student groups organized and controlled by teachers and experts are making ecological state surveys regularly on a near small river or stream. The method allows to get information about the ecological state of the water flows. The method makes it possible in order for us to receive information from the ecological state of the water flows. The Izsó Miklós Secondary High School (Edelény, Hungary) makes his examinations on the river Bódva. We got our values according to the BISEL which are recorded in standard charts. During our examination, it was established that the program is successfully applicable both in the course of our scientific work and in the environmentally aware education. The scientific results received by using BI are suitable to determinate the water quality and the student groups have taken part in the surveys enthusiastically. The BI scientific results received by values suitable the water quality onto definition, and the student groups took a part in the surveys enthusiastically. Making a wider circle of people be acquainted with the program can provide a good possibility for the more effective and practical centered teaching of natural sciences and supply data for environmental protection as well.
References
Borián, Gy., Boros, S., Hartner, A. & Vér, A. (2001): Vízbiológiai praktikum. – Agrárszakoktatási Intézet, Budapest.
Borián, Gy. (2002): Tanári segédlet a „Bioindikáció az iskolai oktatásban” környezetvédelmi országos akcióprogramhoz. – Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest 18 pp.
Csobod, É. & Varga, A. (2004): Fenntartható közösségek és iskolafejlesztés. Innováció a tanárképzésben, az akciókutatás és a környezeti nevelés lehetőségei. – Országos Közoktatási Intézet, Regionális Környezetvédelmi Központ. Budapest.
De Pauw, N. & Vanhooren, G. (1983): Method for biological quality assessment of watercourses in Belgium. – Hydrobiol. 100: 153--168.
Gabriels, W., Goethals, P. L. M. & De Pauw, N. (2005): Implications of taxonomic odifications and alien species on biological water quality assessment as exemplified by the Belgian Biotic Index method. – Hydrobiol. 542: 137--150.
Havas, P. (1993): Érték és értékátadás a környezeti nevelésben, Iskolakultúra. – Természet-tudomány 9: 3--15.
Hines, J. M., Hungerford, H. R. & Tomera, A. N. (1987): Analysis and synthesis of research on responsible environmental behavior: a meta-analysis . – J. Environ. Edu. 18: 1-8.
Iozzi, L. A. (1984): A Summary of Research in Environmental Education, 1971-1982: The Second Report of the North American Association for Environmental Education‘ s Comission on EE Research. – ERIC/SMEAC, Columbus, Ohio.
Juhász-Nagy, P. (1986): Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai. – Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 125.
Kriska, Gy. (2003): Az édesvizek és védelmük. – Műszaki könyvkiadó, Budapest, p. 116.
Bervoets, L., Bruylants, B., Marquet, P., Vanelannoote, A. & Verheyen, R. (1989): A proposal for modification of the Belgian biotic index method. – Hydrobiol. 179: 223-228.
Németh, J. (1998): A biológiai vízminősítés módszerei. Vízi természet- és környezetvédelem. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, p. 148.
Victor, A. (1991): Környezeti nevelés és a biológia tanítása hazánkban. – IUCN Magyarországi Nevelési Bizottsága Kiadása.
www.bisel.hu: Bioindikáció az iskolai oktatásban.
