Az Asclepias syriaca L. három Pest megyei állományának szaporodásbiológiai vizsgálata
Absztrakt
A kezdetben dísznövénynek vagy mézelőnek ültetett selyemkóró hazánkban az 1980-90-es években fokozatos térhódításnak indult, mára veszélyes gyomnövény lett. További terjedése elsősorban az ország száraz, fátlan, vagy degradált területein, emellett új, eddig még el nem foglalt élőhelyein egyaránt várható.
Vizsgálatainkhoz egy felhagyott szőlőt és két parlagot választottunk, amelyekben a selyemkóró állományait (2x4 m-es kvadrátokban) az alábbi változókkal jellemeztük: egyedszám, reproduktív példányok aránya, átlagos virágzatszám, átlagos tokszám, tok/összes virágzat egyedenként, tok/ termést kötött virágzat egyedenként, termésenkénti magszám. Ugyanezen kvadrátokban a talaj magtartalmét is vizsgáltuk: 0-5 és 5-10 cm-es mélységekben.
Megállapítottuk, hogy a parlagokon kialakult két állomány kiterjedése, egyedszáma, a reproduktív példányok aránya és az átlagos tokszámuk nagyobb értékeket mutat a felhagyott szőlőben kialakult állományhoz képest.
A parlagok felső talajrétegében viszonylag sok selyemkóró magot találtunk (2750-18563 db/m2), míg az alsó talajrétegből (5-10 cm) csak az egyik parlagnál kerültek elő magok. A felhagyott szőlő talaja gyakorlatilag nem tartalmazott selyemkóró magokat.
Az állományok magprodukciója a parlagokon elérheti a hektáronkénti 70-100 milliót, ami rendkívül erős propagulum terhelést jelent a környező területek felé. Ezért a selyemkóróval fertőzött parlagok kezelésére különösen nagy gondot kell fordítani.
Hivatkozások
Bagi, I. & Szilágyi, Z. (1996): Asclepias syriaca kiónok strukturális vizsgálata a Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi homokterületein. -Bot. Köziem. 83: 170-171.
Bagi, I. (1999): A selyemkóró (Aslepias syriaca L.) - Egy invazív faj biológiája, a védekezés lehetőségei. - Kitaibelia 4: 289-295.
Bhowmik, P. C. & Bandeen, J. D. (1976): Biology of Canadian weeds. 19. Asclepias syriaca L. Canadian. - J .o f Plant Sei. 56: 579-589.
Borbás, V. (1897): Cím nélkül, a “Levélszekrény” rovatban. - Természettudományi Közlöny 29 437-438.
Cramer, G. L. & Burnside, O. C. (1982): Distribution and interference of common milkweed (Asclepias syriaca) in Nebraska. - Weed Science 30: 385-388.
Csontos, P. (1997): A magbank ökológia alapjai: definíciók és mintavételi kérdések. - Természetvédelmi Közlemények 5-6: 17-26.
Csontos, P. (2000): A magbank ökológia alapjai II. A talajminták feldolgozásának módszerei és alkalmazhatóságuk összehasonlító elemzése. - Acta Agronotnica Ováriensis 42: 133-150.
Csontos, P. (2001)a: A szamárbogáncs (Onopordum acanthium L.) és a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) magvainak túlélőképessége. - Acta Agronomica Ováriensis 43: 83-92.
Csontos, P. (2001)b: A természetes magbank kutatásának módszerei. - Scientia Kiadó, Budapest, p. 155.
Franson, S. E. & Wilson, M. F. (1983): Seed predation and patterns of fruit production in Asclepias syriaca L. - Oecologia 59: 370-376.
Gönczy, P. (1879): Pestmegye és tájéka viránya. 2. Kiadás. - Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest, p. 355.
Hartzler, R. G. & Buhler, D. D. (2000): Occurrence of common milkweed (.Asclepias syriaca) in cropland and adjacent areas. - Crop Protection 19: 363-366.
InStat (1997): GraphPadInStat Demo, Version 3.00 fo r Win 95/NT. - GraphPad Software Inch, San Diego.
Kazinczi, G., Mikulás, J., Horváth, J., Torma, M. & Hunyadi, K. (1999): Allelopathic effects of Asclepias syriaca roots on crops and weeds. - Allelopathy Journal 6: 267-270.
Newsome, A. E. & Noble, I. R. (1986): Ecological and physiological characters of invading species. - In: Growes, R.H. & Burdon, J.J. (eds): Ecology o f biological invasions. - Cambridge University Press, Cambridge, pp. 1-20.
Penksza, K. & Kapocsi, J. (1998): A Maros-völgy edényes növényei I. - Crisicum 1: 35-74.
Roberts, H. A. (1981): Seed banks in soils. -Advance in Applied Biology 6: 1-55.
Tamás, J. (1999-2000): Az invazív fajok terjedésének törvényszerűségei egy magyarországi esettanulmány kapcsán - a betyárkóró. - Bot. Köziem. 86-87: 169-181.
Tobisch, T., Csontos, P., Rédei, K. & Führer, E. (2003): Fehér akác (Robinia pseudoacacia L.) faállományok vizsgálata aljnövényzetük összetétele alapján. - Tájökológiai Lapok 1: 193— 202.
Valachovic, M. (1989): Reproductive biology of Asclepias syriaca populations in Záhorská Nizina Lowlands. I, Notes on flower biology and fruit production. - Biológia (Bratislava) 44: 37-42.
Varga, L. (2003): A selyemkóró (Asclepias syriaca) biológiája és a védekezés esélyei. - Gyomnövények, gyomirtás 4 : 1-33.
Wagner, J. (1908): Magyarország gyomnövényei. - Pallas Rt., Budapest, p. 384.
