A fajszám-terület összefüggés használhatóságának korlátái a fajgazdagság becslésére
Absztrakt
A fajszám-terület összefüggés szerint minél nagyobb területet veszünk figyelembe, annál több fajt találunk rajta. Vizsgálatunkban abból indultunk ki, hogy a jelenlegi védett területek a 19. századi nagyléptékű élőhely-átalakítások előtti állapotokat őrizték meg. Tehát a védett területek taxonjaira készített fajszám-terület összefüggés alapján extrapolálni lehet az ország teljes területére, azaz megbecsülni, hogy hány faj fordulna elő, ha a néhány száz évvel ezelőtti természeti állapotok uralkodnának az egész országban. Az elemzésben 50 védett terület 205 madárfaja, és 87 védett terület 14 kétéltű és 15 hüllő faja szerepelt. Eredményeink szerint 1 kétéltű, 4 hüllő és 230 madárfajjal lenne nagyobb a fajgazdagság, ha a védett területeknek megfelelő élőhelykészlet lenne az ország területén. A legtöbb ismerettel a ragadozó madarak jelenkori és történelmi előfordulásáról rendelkezünk. A becslésünk a jelenlegiek mellett még 23 faj előfordulását jósolta, ami messze több az elképzelhetőnél. Következtetésünk, hogy a jelenlegi fajelőfordulások nem felelnek meg egy egyensúlyi, stabil helyzetnek, feltehetően a faunarelaxáció miatt. Végkövetkeztetésünk tehát, hogy a védett területek jelenlegi fajkészlete a faunarelaxáció miatt folyamatosan pusztul.
Hivatkozások
Báldi, A. (1998): A fajszám-terület összefüggés modelljeinek és elméleteinek áttekintése. - Ornis Hungarica 8(Suppl. 1): 41-48.
Bánszegi, Z., Báldi, A. & Bankovics, A. (2000): Fajszám-terület összefüggés és közösségek egymásba ágyazottsága védett területeken. - Ornis Hungarica 10: 17-26.
Brashares, J. S., Arcese, P. & Sam, M. K. (2001): Fluman demography and reserve size predict wildlife extinction in West Africa. - Proc. Roy. Soc. London, Ser. B., Biol. Sei. 268: 2473-2478.
Brooks, T. M., Pimm, S. L. & Oyugi, J. O. (1999): Time lag between deforestation and bird extinction in tropical forest fragments. - Conservation Biology 13: 1140-1150.
Brown, J. H. (1971): Mammals on mountain tops: nonequilibrium insular biogeography. -American Naturalist 105: 467-478.
Diamond, J. M. (1972): Biogeographic kinetics: estimation of relaxation times for avifaunas of Southwest Pacific islands. - Proc. Nat. Acad. Sei., USA 69: 3199-3203.
Frankel, O. H. & Soulé, M. E. (1981): Conservation and evolution. - Cambridge University Press, Cambridge, UK.
Lawton, J. FI. & May, R. M. (eds) (1995): Extinction rates. - Oxford University Press, Oxford, UK.
Newmark, W. D. (1987): A land-bridge island perspective on mammalian extinctions in western North American parks. - Nature 325: 430-432.
Pimm, S. L. & Raven, P. (2000): Extinction by numbers. - Nature 403: 843-844.
Rosenzweig, M. L. (1995): Species diversity in space and time. - Cambridge University Press, Cambridge, UK.
Simberloff, D. (1992): Do species-area curves predict extinction in fragmented forest? - In: Whitmore, T. C. and Sayer, J. A. (eds): Tropical deforestation and species extinction. - Chapman and Hall, London, pp. 75-89.
Wiersma, Y. F. & Nudds, T. D. (2001): Comparison of methods to estimate historic species richness of mammals for tests of faunal relaxation in Canadian parks. - J. Biogeography 28: 447-452.
