Parlagi sas (Aquila heliaca) párok költésbiológiája a Hevesi-síkon

  • Hák Flóra Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
  • Misik Tamás Eszterházy Károly Egyetem, Környezettudományi és Tájökológiai Tanszék
  • Sasvári János Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Kulcsszavak: fajvédelem, fokozottan védett, Vörös Lista, gyűrűzés

Absztrakt

A parlagi sas (Aquila heliaca) hazánk egyik legnagyobb termetű ragadozómadara, amely 1954 óta fokozottan védett. Világszerte veszélyeztetett helyzetben lévő vágómadár, amelynek egyes európai, így a hazai állományai is örvendetesen növekszenek. A parlagi sas zavarásokra érzékeny faj. Igen jelentős a fiókák mortalitási aránya is. Kutatásunk során egy őrzött parlagi sas pár megfigyelését végeztük el Füzesabony térségében, a Hevesi-sík kistájon 2014-ben. Ezen felül a Dél-Hevesi-síkon számoltuk a sikeresen fészkelő párokat, azok fiókaszámát, és elemeztük az egyes revírekben talált táplálékmaradványokat. Az őrzött fészek esetében a fő célkitűzések az alábbiak voltak: (1) bemutatni az őrzött fészek fiókájának gyűrűzési adatlapját; (2) meghatározni a megfigyelt fészekben és a közelében talált táplálékmaradványokat; és (3) költésbiológiai szempontból vizsgálni az antropogén hatások és a madarak viselkedése közötti lehetséges összefüggéseket. A mintaterületen 2014-ben 16 pár volt sikeres; 31 fióka született az átlagosan 43 napos inkubációs idő után, és 3 fióka-pusztulás történt. A sikeres fészkeknél a kirepült fiókák száma átlagosan tehát kettő. A részletesen megfigyelt revír esetében a táplálékbőség ellenére csak egyfiókás volt a fészekalj. A vizsgált fészkeknél a madarak közül leggyakrabban erdei fülesbagolyból és varjúfélékből, az emlősök közül pedig mezei pocokból és mezei nyúlból származó táplálékmaradványokat azonosítottunk. A revírek területén gyakran zajlott mezőgazdasági tevékenység, ez azonban egyetlen pár esetében sem vezetett a fészek végleges elhagyásához. Eredményeink fontos részét képezik az éves faj-jelentésnek és a parlagi sas fajvédelmi programjának.

Hivatkozások

Bagyura, J., Szitta, T., Haraszthy, L., Firmánszky, G., Viszló, L., Kovács, A., Demeter, Cs. I. & Horváth, M. (2002): Population increase of Imperial Eagle (Aquila heliaca) in Hungary between 1980 and 2000. – Aquila 107–108: 133−144.

Bagyura, J., Fatér, I., Firmánszky, G., Haraszthy, L. & Szitta, T. (2003): Parlagi sas (Aquila heliaca). − In: Haraszthy, L.(szerk.): Veszélyeztetett madarak fajvédelmi tervei. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 57−66.

BirdLife International (2004): Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. – BirdLife Conservation Series No 12. BirdLife International, Cambridge, 374 p.

BirdLife International (2008): Species factsheet: Aquila heliaca. http://www.birdlife.org

Chavko, J., Danko, Š., Obuch, J. & Mihók, J. (2007): The food of the Imperial Eagle (Aquila heliaca) in Slovakia. – Slovak Rapt. J. 1: 1−18.

Demerdzhiev, D., Horváth, M., Kovács, A., Stoychev, S. & Karyakin I. (2011): Status and population trend of the Eastern Imperial Eagle (Aquila heliaca) in Europe in the period 2000–2010. – Acta Zool. Bulg. 3: 5−14.

Demeter, I., Horváth, M. & Kovács, A. (2005): Parlagisas-védelem a Kárpát-medencében 2002−2005. – A LIFE 02 NAT/H/8627 projekt összefoglaló jelentése, 15 p.

Gonzalez, L. M., Bustamente, J. & Hiraldo, F. (1992): Nesting habitat selection by the Spanish Imperial Eagle Aquila adalberti. – Biol. Conser. 59: 45−50.

Haraszthy, L. (1993): Gyakorlati ragadozómadár-védelem. – MME Könyvtára 5., Budapest, 160 p.

Haraszthy, L. (1996): Gyakorlati ragadozómadár-védelem. – Kállay György, Budapest, 160 p.

Haraszthy, L. (szerk.) (1998): Magyarország madarai. – Mezőgazda Kiadó, Budapest, 93 p.

Haraszthy, L. & Bagyura, J. (1993): Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon. – Aquila 100: 105−121.

Haraszthy, L., Bagyura, J., Szitta, T. & Petrovics, Z. (1996): Biology status and conservation of the imperial eagle in Hungary. – In: Meyburg B.-U. & Chancellor, R. D. (eds.): Eagles studies. World working group on birds of prey (WWGBP), Berlin – London – Paris, pp. 425−428.

Horváth, M. (2000): A parlagi sas (Aquila heliaca) fészkelőhely-választása Északkelet-Magyarországon. – MSc szakdolgozat, Szent István Egyetem, Gödöllő. http://doi.org/10.13140/RG.2.2.18719.18083

Horváth, M., Haraszthy, L., Bagyura, J. & Kovács, A. (2002): Eastern Imperial Eagle (Aquila heliaca) populations in Europe. – Aquila 107–108: 193−204.

Horváth, M., Kovács, A. & Demeter, I. (2005): A parlagi sas biológiája a Kárpát-medencében. − In: Kovács, A. (szerk.): Parlagisas-védelmi kezelési javaslatok. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 13−22.

Horváth, M., Szitta, T., Firmánszky, G., Solti, B., Kovács, A. & Moskát, Cs. (2010): Spatial variation in prey composition and its possible effect on reproductive success in an expanding eastern imperial eagle (Aquila heliaca) population. – Acta Zool. Acad. Sci. Hung. 56: 187−200.

Horváth, M., Demeter, I., Fatér, I., Firmánszky, G., Kleszó, A., Kovács, A., Szitta, T., Tóth, I., Zalai, T. & Bagyura, J. (2011): Population dynamics of the eastern imperial eagle (Aquila heliaca) in Hungary between 2001 and 2009. – Acta Zool. Bulg. 3: 61−70.

Horváth, M. (2014): Parlagi sas. − In: Haraszthy, L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, pp. 562−565.

Hoyo, J. (ed.) (1994): Handbook of the Birds of the World. Vol. 2. – Lynx Edicions, Barcelona.

Marosi, S. & Somogyi, S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere I. – MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, 479 p.

Meyburg, B. U. (1986): Threatened and near-threatened diurnal birds of prey of the world. – Birds Prey Bull. 3: 1−12.

Schmidt, E. & Bécsy, L. (1981): Parlagi sas. – In: Schmidt, E. & Bécsy, L.: Ezer ágán ezer fészek. Móra Könyvkiadó, Budapest, pp. 47−50.

Standovár, T. & Primack, R. B. (2001): A természetvédelmi biológia alapjai. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 542 p.

Váczi, O. (2006): The effects of abiotic environmental factors on spatio-temporal activity pattern of the European ground squirrel (Spermophilus citellus). – PhD Thesis, Eötvös Loránd University, 131 p.

"145.900/1940." FM rendelet

"59/1954." (IX. 9.) MT rendelet a madárvédelemről

"13/2001." (V. 9.) KÖM rendelet a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről

"100/2012." (IX. 28.) VM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról

Megjelent
2020-11-23
Rovat
Természettudományos kutatások