Uránia Interdiszciplináris Folyóirat

A preexpresszív állapot drámája

Katalin Török — 2024-12-12

A tanulmány Theodórosz Terzopulosz Godot-ra várva című, a Nemzeti Színházban színre vitt rendezését elemzi a színház-antropológia szempontjait felhasználva, arra fókuszálva, hogy miként tekinthető a mű a várakozás performanszának. A dolgozat kitér a rítus, a kulturális performanszok, a performativitás meghatározására, valamint Eugenio Barba fogalomrendszerét ismertetve mutatja be a preexpresszív állapotot, összehasonlítva azt az előadás eszközrendszerével.

A Somossy Károlyhoz köthető műintézmények vizsgálata kommunikációs szempontból

Krisztián Balassa — 2024-12-12

Ez a tanulmány a Károli Gáspár Református Egyetem művészeti igazgatás és művészetmenedzsment szakán megvédett szakdolgozatom szerkesztett változata. Arra a feladatra vállalkozom benne, hogy a kiegyezéstől egészen a millenniumi ünnepségek utáni századfordulóig (1867–1903) elvégezzem a kor nagy hatású alakja, Somossy Károly által létrehozott műintézmények kommunikációs vizsgálatát. Dolgozatomban körüljárom, hogy ebben a korban mennyire volt fontos a mai értelemben vett kommunikáció, PR és marketing, ezekhez milyen eszközök álltak rendelkezésre, kik és hogyan használták őket, mekkora közönségbevonzó hatásuk lehetett, továbbá hogy valószínűsíthető-e az állítás, miszerint a nyomtatott sajtó volt a korban a legfontosabb kommunikációs eszköz, és amennyiben igen, akkor ezt miképpen használta a szórakoztatóipar. Vizsgálati módszernek azt választottam, hogy a kommunikáció alapfogalmainak tisztázása után összevetem a kor népszerű sajtótermékeit, a különböző műintézmények hirdetéseit, reklámfogásait. Az idézetekben megőriztem a korabeli helyesírást. Terjedelmi korlátok okán a legnagyobb és legjobban dokumentált intézmény, a Somossy Mulató[1] és az ugyanabban az épületben ma is működő Budapesti Operettszínház adatait és kommunikációját hasonlítom össze. Ez az az épület, amely közel tíz éven keresztül, 1894-től Somossy haláláig (1903) meghatározta az éjszakai életről, a szórakozásról és a szórakoztatásról alkotott ismereteinket, és utat nyitott Magyarországon a múzsák neveletlen gyermekének, az operettnek, hogy elindulhasson világhódító útjára.

[1] Mivel az évtizedek folyamán több Somossy Orfeum is létezett, fontosnak tartom leszögezni, hogy habár legnagyobb operettjeink a valamikori Új Somossy Mulatóban, vagyis a későbbi Király Színházban lettek bemutatva, mégis a Nagymező utca 17. szám alatti Budapesti Operettszínház adataira támaszkodom, mert ez az intézmény jelenleg is működik, és összevethető adatokkal rendelkezünk róla.

Az agón poétikája

Vera Prontvai — 2024-12-12

Az alábbiakban Vidnyánszky Attila Agón című rendezésén keresztül vizsgálom az ítélethozatal, a szenvedés, a versengés és a sors megfordíthatóságának (vagy megfordíthatatlanságának) a poétikáját a költői színházban. Az előadásban a rendező Artaud kegyetlen színházának eszközeivel a brutalitást, a halált, valamint az emberiség bűneivel való szembesítést helyezi középpontba Józsa Péter Pál zenéje és szövege alapján. Vidnyánszky az általa költői színháznak nevezett nyelvhasználat segítségével jeleníti meg az emberiség történelmi és erkölcsi küzdelmeit: az emberiség kollektív bűneit, háborús és történelmi eseményeit, az ókortól kezdve egészen a nukleáris katasztrófáig. Az összművészeti rendezés a luciferi lázadás lelkületéből, az ember megsemmisítésének, önfelszámolásának a vágyából indul, egyaránt integrálva a szebasztei negyvenek mártírhalálát és a mai gondolkodásra jellemző Krisztus-temetést. Az előadás Madách-parafrázisként is értelmezhető, ugyanis a végén a színpadra lépő férfi és nő mellett ott áll a gyermek, aki (talán) magával hozhatja az emberiség sorsának megfordulását, és aki (talán) képes lesz káromkodásból katedrálist építeni.

Alessandro Serra és Szavvasz Sztrumposz rendezései Budapesten

Szofia Tölli — 2024-12-12

Dolgozatom témája két olyan előadás, amelyet a 11. Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM)[1] mutattak be: az egyik a záróeseményként, Alessandro Serra rendezésében bemutatott Tragédia – Oidipusz éneke[2] című előadás, a másik a Szavvasz Sztrumposz rendezésében színpadra vitt Sirály.[3] Az alábbiakban az előadások elemzése mellett feltárom kulturális és színházi kontextusukat, valamint kísérletet teszek a színház-antropológiai szempontú megközelítésükre is.

[1] A fesztivált 2024. április 6–28. között tartották Budapesten, a Nemzeti Színházban, https://mitem.hu/program/eloadasok (utolsó megtekintés: 2024. május 2.).

[2] Koprodukciós előadás – Sardegna Teatro, Teatro Bellini di Napoli, ERT Emilia Romagna Teatro Fondazione, Fondazione Teatro Due Parma. Az előadás online színlapja: https://mitem.hu/program/eloadasok/tragedia-oidipusz-eneke (utolsó megtekintés: 2024. május 2.).

[3] Zero Point Theatre. Az előadás online színlapja: https://mitem.hu/program/eloadasok/siraly-2 (utolsó megtekintés: 2024. május 2.).

Az operatőri gyakorlat mint projektpedagógia

János Vecsernyés — 2024-12-12

Jelen írásomban szembeállítom a prezentációs oktatási stratégia (frontális oktatás) eredményességét egy másik oktatási stratégiáéval, a konstruktivista tanuláselméleten alapuló projektpedagógiáéval. Továbbá rámutatok, hogy az 1949 óta az operatőrképzésben hagyományosan alkalmazott operatőri gyakorlat korszerű pedagógiai elképzelések mentén működik, vagyis többnyire megfeleltethető a konstruktivista tanuláselméleten alapuló projektpedagógiai oktatási stratégiának.

Kortárs drámák és alkotóik a XV., jubileumi DESZKA Fesztiválon

Katalin Gyürky — 2024-12-12

A 2006-os megalakulása óta a kortárs magyar drámákra fókuszáló, interperszonális formában 2019-et követően most először megrendezett – egyben újratervezett ̶ DESZKA Fesztivál idén XV. alkalommal várta a szakmát és a szélesebb közönséget a Csokonai Nemzeti Színházban, Debrecenben. A több mint egyhetes, 2024. május 9. és 18. között harmincegy előadással és számtalan kísérő programmal színesített seregszemle a kortárs magyar dráma helyzetét az újragondolás jegyében az eddigiektől eltérő nézőpontokból is górcső alá vette.

Kezdjük elölről!

Katalin Gyürky — 2024-12-12

Szabó K. István rendezői életútja 2024 szeptemberének végén a harmadik Godot-adaptációjához érkezett. A Samuel Beckett megalkotta várakozáslegenda színre vitelével ugyanis a Jászai Mari-díjas művész tízévente leképezi, egyben leköveti a világban és a világlátásában bekövetkezett változásokat: azt, hogy miben lehetett – vagy épp nem lehetett – reménykedni két évtizeddel ezelőtt, majd rá tíz évre, illetve mi az, ami esetleg bizakodásra adhat okot – vagy épp nem adhat – a jelen helyzetben, az itt és most felől szemlélve.