A lakott külterületek és a városi szétterülés: egy jogi és fejlesztéspolitikai árnyék terület

Absztrakt

Hazánkban a közigazgatásilag önálló települések magját alkotó belterületek mellett külterületeken és a korábban önálló falvakból létrehozott egyéb belterületeken is nagy számú népesség él. A rendszerváltás után felgyorsuló elővárosi fejlődés átszabta e külterületek fejlődési útjait. Bár e lakott helyeken az agglomerációk populációjának csak kis része él, mégis ide irányult a migráció egy jelentős része vidéki városaink esetében. Az itt található telkek olcsósága és a laza szabályozás miatt a városokból kiszoruló és az ország perifériájáról beköltöző elesett, kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetű személyek nagyobb arányban költöztek e helyekre. Ugyanakkor e területek a tehetős életmódváltás céljával a városból érkezők számára is vonzók, hiszen adott ingatlant is kisebb költséggel lehetett megvásárolni

Amellett kívánunk érvelni, hogy a vonatkozó ingatlan-nyilvántartási, földügyi és építésügyi jogszabálykeret a kurrens módosítások után egy olyan területhasználati formát kíván konzerválni, amely tulajdonképpen már csak nyomokban létezik, miközben az állandó lakóhellyé vált külterületeken a népesség napi életét akadályozza. Elemzésünk során be kívánjuk bizonyítani a szakirodalmi előzmények és az előírások összevetésével, hogy a vonatkozó jogszabályok nem képesek a megfogalmazott célokat megvalósítani (a népességmegtartás erősítése), sőt számos esetben épp ez ellen hatnak, valamint bizonyos formulák a településfejlesztési beavatkozásokat is lassítják, azok hatásainak kiaknázását nehezítik. E folyamatok azért is érdemelnek nagyobb figyelmet, mivel a változások által érintett külterületeken találhatóak a városok azon zöldfelületei, melyek a városi szétterülés kedvezőtlen hatásainak – így például a hősziget jelenségnek – a mitigációjában jelentős szerepet töltenek be.