A természetes személy ügyfelet érintő azonosítás a közjegyzői eljárásokban

Absztrakt

A tanulmány „A természetes személy ügyfelet érintő azonosítás a közjegyzői eljárásokban” címmel átfogó jelleggel bemutatja a közjegyzői tevékenység során alkalmazott ügyfélazonosítás történeti fejlődését – utalva például az 1876-os „Igazoló Jegy” rendszeresítésére vagy az 1954-es személyi igazolvány bevezetésére –, amelyek hozzájárultak a jelenlegi szabályozási rendszer kialakulásához. A tanulmányban kifejtésre kerültek többek között a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) előírásai, különösen a 122. § ügyfélazonosításra vonatkozó rendelkezései, a Jogügyletek Biztonságát Erősítő Adatszolgáltatási Keretrendszer (JÜB) jogszabályozási háttere, illetve a 2023-as Digitális Állampolgárság Program (DÁP) és az eIDAS-rendelet által biztosított lehetőségek, amelyek alapvetően átalakítják az ügyfélazonosítási gyakorlatot.