Kedves László…

  • Bősze Péter

Absztrakt

…ha valaki átutazik a túlpartra, mindig megdöbbenek, ha csak egy pillanatra is. Pedig ez az átkelés természetes, az élet utolsó utazása, de már a porhüvely nélkül. Az utazó nyomot hagy maga után, az itt maradón átvillannak a történetek; ezeket szedjük össze, és írjuk le úgy, ahogy mi láttuk, amikor elbúcsúzunk.

A Magyar Örökség díjad alkalmával méltattuk munkásságod a folyóirat hasábjain is. Megtettük ezt most is, az isten veled alkalmából. Most csak néhány gondolatomat szeretném veled megosztani.

Megjelent
2024-10-03
Folyóirat szám
Rovat
Megemlékezés