Támogató orvosi tájékoztatás: betekintés az urológus-beteg párbeszédekbe

Absztrakt

Az orvos-beteg párbeszédek sikere, a szükséges tudásanyag átadása sokszor attól függ, hogy az orvos mit mond, és hogyan mondja (5), ezért az orvosnak a szakmai célokon túl számításba kell vennie a beteg igényeit (12). Elengedhetetlen, hogy a betegségről és a beavatkozásokról szóló tájékoztatás érthető legyen az orvosi szaknyelvben kevésbé járatosak számára is. Schillinger és munkatársai kiemelt jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a pontos orvosi tájékoztatás mellett a kórisme közlése a beteg számára is biztonságos közegben és jól érthető formában valósuljon meg (11). Különösen igaz ez, ha tabuk és kellemetlennek tartott témák, érzékenyebb kérdések merülnek fel az orvosi vizsgálatok során. A tabutémákat és az ezeket megjelenítő kifejezéseket a beszélők gyakran kerülik, és szépítő kifejezésekkel helyettesítik a túl szókimondónak, esetleg sértőnek tartott megfogalmazásmódot (1). Gyakran övezi tabu a súlyos betegségeket, a nemi élettel és a nemi szervekkel kapcsolatos témákat is, annak ellenére, hogy az orvostudomány korábban e betegségek ítélkezésmentes, támogató bemutatásában, megelőzésében és kezelésében is hatékonyan fellépett (3). Ebből következően különösen fontossá válik az orvos-beteg párbeszéd sikeressége és annak nyelvi elemei, jellemzői. A kórismét övező félelem és (gyakran téves) hiedelmek nyelvi eszközökkel eloszlathatók, ami elősegítheti a betegség könnyebb elfogadását, a támogató légkör megteremtését és a társadalmi kirekesztettség csökkentését. A rosszindulatú urológiai elváltozásokat övező félelem, a vizeléssel, a nemi élettel és a nemi szervekkel kapcsolatos nehézségek gyakran szégyenérzetet váltanak ki betegek sokaságából. A párbeszédek során ilyenkor az állapot javulását és a szorongás oldását célzó támogatás (9) összefügg az említett, kényes témákhoz kapcsolt tabuk feloldásával, a bizalmi légkör megteremtésével.