Egy belső-somogyi fás legelő múltja, jelene és jövője természetvédelmi szempontból
Absztrakt
A fás legelő az európai kultúrtáj egyik kiemelten fontos élőhelytípusa, amely iránt pár évtizedes tájhasználat felhagyást követően, a természetvédelem és a mezőgazdaság részéről is elkezdett nőni az érdeklődés. Célunk egy felhagyott fás legelő tájtörténetének, botanikai értékeinek és jövőbeli kezelési lehetőségeinek a feltárása. A vizsgált Nyíresi legelőt (Pusztakovácsi) a 19. század végétől egészen az 1960-as évekig községi legelőként használták, majd a helyi termelőszövetkezet tulajdonába került. Ezután a terület legeltetését és tisztítását fokozatosan felhagyták. Utoljára 1998- ban legeltettek a területen. A felhagyás óta spontán beerdősülés és cserjésedés indult el a legelő nagy részén, emellett egyes részeket beerdősítettek, szántóvá alakítottak át, az északi és a déli részeket pedig kaszálják. A legelőn napjainkban négy védett növényfaj fordul elő, melyeket eredeti nyílt élőhelyük beerdősülése és az özönfajok terjedése veszélyeztet. A művelési ág változtatások nem hoztak gazdasági eredményeket. Természetvédelmi és gazdálkodási szempontból is a terület fás legelőként való újbóli hasznosítása lenne a legmegfelelőbb. Ennek megvalósítását elsősorban a bekövetkezett művelési ág változások akadályozzák, amellett hogy a terület tulajdoni viszonyai is megnehezítik az egykori egységes területhasználat visszaállítását.
Hivatkozások
Bakay, K. (2011): Somogyvár Szent Egyed Monostor. – Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest, 616 pp.
Barna, Cs., Jakub, Zs. & Bagi, Z. (2014): Megvalósíthatósági tanulmány: a Téb-erdő és a hozzá kapcsolódó fás legelők élőhely rekonstrukciója. – IX. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia „Tudományoktól a döntéshozatalig” Szeged, Absztraktkötet. 149 pp.
Biró, É., Kollaricsné Horváth M., Sinka G. & Varga A. (2012): Egy egykori fás legelő megmaradt gyepterületeinek botanikai értékei és tájtörténete a Keszthely-hegységben. – Szent István Egyetem, Gödöllő, 28 pp.
Szilassi, P. & Henits, L. (szerk.) (2010): Tájváltozás értékelési módszerei a XXI. Században. – In: Molnár, Zs. & Biró, M.: A néhány száz évre visszatekintő, botanikai célú történeti tájökológiai kutatások módszertana. Tudományos konferencia és műhelymunka tanulmányai, Szeged, pp. 109–126.
Börcsök, Z. (2004): Botanikai vizsgálatok a Péterhidai Fás Legelőn. – Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 16: 265–278.
Geiger, B., Saláta, D. & Malatinszky, Á. (2011): Tájtörténeti vizsgálatok a kisgombosi fás legelőn. – Term. Közlem. 9(2): 219–233.
Harmos, K. (2013): Eltűnt fáslegelők nyomában. – Zöld Horizont 26–27(3–4): 4–5.
Hartel, T. & Plininger, T. (2014): European Wood-pastures in Transition. Routledge. 303 pp.
Juhász, M. (1994): A Csokonyavisontai fás legelő flórája. – Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 10: 151–158.
Juhász, M. (2007): A Barcsi Borókás növényzete. – Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 17: 123–146.
Kenéz Á., Szemán L., Szabó M., Saláta D., Malatinszky Á., Penksza K. & Breuer L.† (2007): Természetvédelmi célú gyephasznosítási terv a pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelő élőhely védelmére. Tájökol. Lapok 5(1): 35–41.
Kevey, B. (2013): Belső-Somogy homoki gyertyános-tölgyesei. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei, Kaposvár, pp. 17–40.
Király, G. (szerk.) (2009): Új magyar füvészkönyv. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 616 pp.
Mihók, B., Pataki, Gy., Kovács, E., Balázs, B., Ambrus, A., Bartha, Dénes, Czirák, Z., Csányi, S., Csépányi, P., Csőszi, M., Dudás, Gy., Egri, Cs., Erős, T., Gőri, Sz., Halmos, G., Kopek, A., Margóczi, K., Miklay, G., Milon, L., Podmaniczky, L., Sárvári, J., Schmidt, A., Sipos, K., Siposs, V., Standovár, T., Szigetvári, Cs., Szemethy, L., Tóth, B., Tóth, L., Tóth, P., Török, K., Török, P.,
Vadász, Cs., Varga, I. & Báldi. A. (2014): A magyar Természetvédelem legfontosabb 50 kutatási kérdése a következő 5 évben. – Term. Közlem. 20: 1–23.
Saláta, D. Falusi, E., Wichmann, B., Házi, J. & Penksza, K. (2012): Faj- és vegetáció-összetétel elemzése eltérő legeltetési terhelés alatt a cserépfalui és az erdőbényei fáslegelők különböző növényzeti típusaiban. Botanikai Közlemények 99(1-2): 143-159.
Saláta, D., Horváth, S. & Varga, A. (2009): Az erdei legeltetésre, a fás legelők és legelőerdők használatára vonatkozó 1791 és 1961 közötti törvények. – Tájökol. Lapok 7(2): 387–401.
Szabó, M., Kenéz, Á., Saláta, D., Malatinszky, Á., Penksza, K. & Breuer, L. (2007): Természetvédelmi-gyepgazdálkodási célú botanikai vizsgálatok a pénzesgyőri-hárskúti hagyásfás legelőn. – Tájökol. Lapok 5: 27–34.
Takáts, Gy. (1986): Somogyi pásztorvilág. – Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 123 pp.
Varga, A. & Bölöni, J. (2009): Erdei legeltetés, fás legelők, legelőerdők tájtörténete. – Term. Közlem. 15: 68–79.
Varga, A. & Bölöni, J. (2011): Egy felhagyott fás legelő területének tájhasználat változása Olaszfalu (Veszprém megye) határában. – Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis, 28: 55– 66.
Varga, A., Bölöni, J., Saláta, D., Biró, M., Horváth, F., Samu, Z. T., Bodor, Á. & Molnár, Zs. (2014): Magyarországi fás legelők és legelőerdők jelenlegi természetvédelmi helyzete és problémái. – X. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében nemzetközi Konferencia. Sopron, Absztraktkötet 225 pp.
Varga, A. & Máté A. (2014): Javaslatok fás legelő és legelőerdő rendszerek fenntartásának és létrehozásának az elősegítésére. – I. Magyar Agroerdészeti Fórum. NYME-KKK KFt., Fajsz, 2014.08. 30. Poszter
Varga, A. & Molnár, Zs. (2014): The Role of Traditional Ecological Knowledge in Managing Woodpastures. – In: Hartel, T. & Plininger, T.: European Wood-pastures in Transition. Earthscan from Routledge, pp. 187–202.
Virányi, I. (2008): Pusztakovácsi Településszerkezeti Terv, Helyi Építési Szabályzat és Szabályozási Tervek. – Virányi Építész Stúdió KFT, Budapest, 51 pp.
www.bfnp.hu: Balatonfelvidéki Nemzeti Parki Igazgatóság. Fás legelő létrehozása és helyreállítása KEOP-pályázat. 2013–2015. https://www.bfnp.hu/magyar/oldalak/keop_3_1_2_2f_09_11_2012_0014/
