Adatok a kétegyházi két török-halom tájtörténetéhez

  • Bede Ádám SZTE, TTIK, Földtani és Őslénytani Tanszék, Szeged
  • Péter Czukor ELTE, BTK, Őskori és Elő-ázsiai Régészeti Tanszék, Budapest
  • András István Csathó Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas
  • Pál Sümegi SZTE, TTIK, Földtani és Őslénytani Tanszék, Szeged
Kulcsszavak: tájképtörténet, tájképökológia, burial mounds, török-halom

Absztrakt

A Körös-Maros nemzeti Park Kígyósi-puszta törzsterületén, a kétegyházi pusztán emelkedő két – mindkettő egyaránt a Török-halom nevet viselő – kurgán az itt található, több mint száz halomból álló halommező két legnagyobb tagja. A kurgánokat a keleti eredetű, nomád/félnomád Jamnaja-entitás helyi közössége emelte a rézkor végén (3000–2700 BC). A halompárt alapvetően szikes legelők és mocsarak veszik körül, az északi halom felszínén azonban aránylag fajgazdag, löszpusztagyep karakterű növényzet található, regionálisan értékes növényfajokkal. Az évszázadok alatt a felszínt a bolygatások sem kerülték el (kincskeresés, földmérési alappont állandósítása). A két halom között részleteiben megmaradt késő középkori eredetű határárok húzódik. Az északi Török-halom ma is viszonylagos épségben áll, a délit viszont a helyi termelőszövetkezet anyagnyerés céljából elhordta. Az elhordást 1967-ben régészeti ásatás (leletmentés) előzte meg, mely során a kurgán alaptemetkezését és további három sírt tártak fel benne. Az elhordást követően a halomnak csak az északnyugati lábrészéből maradt meg egy kis darab, mely azonban eredeti növényzettel rendelkezett. A Körös-Maros Nemzeti park Igazgatóság a déli Török-halmot nagy földmunkákkal járó, tájrehabilitációs célú beruházással 2011-ben újraépítette, felszínére löszvegetációt telepített.

Megjelent
2020-01-27
Rovat
Értekezések