A balatoni nádasok pusztulása és regenerációja a mederdinamika függvényében

  • Tamás Gyenese HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt., Budapest
  • András Zlinszky MTA Ökológiai Kutatóközpont Hidrobotanikai Osztály, Tihany
  • Gáspár Albert Eötvös Lóránd Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskola és Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék
Kulcsszavak: vizes élőhelyek, nádpusztulás, Balaton, vízszint, üledék dinamika

Absztrakt

A Balaton nádasai a tó legfajgazdagabb élőhelyei, és kulcsfontosságúak a halállomány utánpótlása és a partvédelem szempontjából is. A nádasok területe az utóbbi évtizedekben csökkenésnek indult, és korábbi kutatások kimutatták, hogy ez a vízszintszabályozással mutat összefüggést, de eddig nem irányult arra vizsgálat, hogy a mederváltozások hogyan befolyásolják a nádasok állapotát. Célunk az 1975-ös és 2015-ös medertérképezés adatainak összevetése volt a nádasokon belül, valamint ennek összehasonlítása a nádasok területváltozásaival ugyanitt. Megállapítottuk, hogy a nádasokban átlagosan kismértékű üledék felhalmozódás jellemző, de előfordul akár méteres elmosódás vagy fél méter fölötti meder felhalmozódás is. Azokon a területeken, ahol a meder elmosódik, mindenütt pusztul a nádas, de a kismértékben felhalmozódó medrű helyeken is. Csak ott találtunk terjeszkedő nádasokat, ahol 50 cm fölötti üledékfelhalmozódás történt a vizsgált időszakban. A Balaton vízszint-szabályozása szempontjából ez azt jelenti, hogy a legtöbb nádas nem tud lépést tartani a megemelt vízszinttel, és hogy az elmosódott üledékű nádasok regenerációjához nem elég egy-egy rövid alacsony vízszintű időszak. Célzott vizsgálatokra van szükség, hogy a meder, a nádasok és a vízállás közötti ok-okozati összefüggéseket részletesen feltárják, de bizonyítást nyert, hogy a nádas szempontjából a meder néhány évtizedes időléptékben sem tekinthető állandónak.

A Balaton nádasai a tó legfajgazdagabb élőhelyei, és kulcsfontosságúak a halállomány utánpótlása és a partvédelem szempontjából is. A nádasok területe az utóbbi évtizedekben csökkenésnek indult, és korábbi kutatások kimutatták, hogy ez a vízszintszabályozással mutat összefüggést, de eddig nem irányult arra vizsgálat, hogy a mederváltozások hogyan befolyásolják a nádasok állapotát. Célunk az 1975-ös és 2015-ös medertérképezés adatainak összevetése volt a nádasokon belül, valamint ennek összehasonlítása a nádasok területváltozásaival ugyanitt. Megállapítottuk, hogy a nádasokban átlagosan kismértékű üledék felhalmozódás jellemző, de előfordul akár méteres elmosódás vagy fél méter fölötti meder felhalmozódás is. Azokon a területeken, ahol a meder elmosódik, mindenütt pusztul a nádas, de a kismértékben felhalmozódó medrű helyeken is. Csak ott találtunk terjeszkedő nádasokat, ahol 50 cm fölötti üledékfelhalmozódás történt a vizsgált időszakban. A Balaton vízszint-szabályozása szempontjából ez azt jelenti, hogy a legtöbb nádas nem tud lépést tartani a megemelt vízszinttel, és hogy az elmosódott üledékű nádasok regenerációjához nem elég egy-egy rövid alacsony vízszintű időszak. Célzott vizsgálatokra van szükség, hogy a meder, a nádasok és a vízállás közötti ok-okozati összefüggéseket részletesen feltárják, de bizonyítást nyert, hogy a nádas szempontjából a meder néhány évtizedes időléptékben sem tekinthető állandónak.

Megjelent
2019-11-25
Rovat
Értekezések