VESZTESÉGTÉRKÉPEZÉS EGY BELSŐ PERIFÉRIÁS MAGYAR RÉGIÓBAN, A NAGYKUNSÁGBAN

Résumé

Tanulmányunkban hat, demográfiailag fogyó és zsugorodó települést vizsgáltunk egy hagyományos magyar kultúrrégióban, a belső perifériális térségnek számító Nagykunságban: statisztikai adatokat és fejlesztési dokumentumokat, veszteségtérképezést és a Kruskal-Wallis-teszt módszertanát használtuk. A hat település veszteségtérképezésén alapuló elemzés azt mutatta, hogy a települések átlagosan a közepesnél valamivel enyhébbnek érzékelték veszteségeiket. A kutatás kimutatta, hogy bár eredeti természeti és demográfiai jellemzőik nagyon hasonlóak, a települések jelentősen eltérő fejlődési utat jártak be, eltérő potenciállal rendelkeznek a perifériás létből való kilábaláshoz, és eltérő reziliencia-képességgel rendelkeznek a kihívásokkal szemben. Megállapítható, hogy a probléma forrása alapvetően a helyi társadalom minőségében rejlik: a térségi átlag kevésbé képzett, mint az országos átlag, alacsonyabb a képzettségi szintje és nagyon alacsony a kulturális igényszintje. A helyi társadalmak hanyatlása egyértelmű: jelen állás szerint a tanulmány nem az endogén erőforrásokon alapuló fejlődést, hanem lassú hanyatlást jósol, amely a globális, nemzeti és helyi társadalmi-gazdasági, politikai és környezeti tendenciák fényében valószínűleg állandósul.