Megszólalunk, mert megszólíttattunk – Reflexiók Nagy Boldizsár könyvére

István Zsuffa; András Szöllösi-Nagy; János Bogárdi

doi:10.59258/hk.16464

Zsuffa István Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék
Szöllösi-Nagy András Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar
Bogárdi János Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék; iASK (Felsőfokú Tanulmányok Intézete) Kőszeg https://orcid.org/0000-0003-4755-9015

Absztrakt

A FÓRUM ad teret a vitának. Ezért itt tesszük közzé Nagy Boldizsár könyvének ismertetését és a reflexiót, melyet kiváltott. Tanulságos olvasmány maga a könyv és a megszólított szerzők írása is.

Szerző életrajzok

Zsuffa István, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék

ZSUFFA ISTVÁN 1991-ben kiváló minősítésű vízépítő mérnöki diplomával fejezte be tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen. PhD fokozatát 2001-ben a Wageningen-i Egyetemen (Hollandia) szerezte a környezettudományok terén. PhD kutatásának témája: többkritériumú döntéstámogató rendszerek alkalmazása folyami árterek ökológiai revitalizációjához. 2001-től 2012-ig a VITUKI-ban dolgozott, ahol számos hazai és nemzetközi kutatás-fejlesztési projektben vett részt, melyek közül a legjelentősebb a koordinációjával lebonyolított EU támogatású WETwin projekt. Ez a nemzetközi projekt európai, afrikai és dél-amerikai vizes élőhelyek ökológiai revitalizációjával foglalkozott. 2012-től dr. Zsuffa a VITUKI Hungary Mérnökiroda Kft. alkalmazásában áll, ahol jelenleg vízkészlet-gazdálkodási és előrejelzési célú csapadék-lefolyás modellrendszereket fejleszt magyarországi kis- és közepes vízgyűjtőkre. Kutatás-fejlesztési tevékenységek mellett hidrológiát, hidrológiai modellezést és hidrometriát is tanít a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karán és az ELTE TTK-n.

Szöllösi-Nagy András , Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar

SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS vízmérnök, hidrológus, Dr. Techn., PhD, Dr. Habil., az MTA doktora, Prof. Dr. HC mult., egyetemi tanár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karán, a Felsőfokú Tanulmányok Intézete (iASK) Kőszeg tudományos tanácsadója; a nemzetközi Sustainable Water Futures Programme (Jövő Fenntartható Vízgazdálkodása), Brisbane, Ausztrália elnöke. Korábban húsz évig az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Program (IHP) főtitkára, később Kormányközi Tanácsának elnöke, majd a delfti (Hollandia) UNESCO-IHE Institute of Water Education rektora. A Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának elnöke, korábbi főszerkesztője. Hazai szakmai pályáját a VITUKI-ban kezdte Kienitz Gábor Rendszerhidrológiai Osztályán és a VITUKI tudományos főigazgatóhelyetteseként fejezte be 1989-ben. Eközben a IIASA-ban és a kanadai Waterloo Egyetemen dolgozott. A Magyar Mérnök Akadémia tagja és alelnöke, valamint a Magyar Természettudományi Társulat alelnöke.

Bogárdi János, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék; iASK (Felsőfokú Tanulmányok Intézete) Kőszeg

BOGÁRDI JÁNOS 1969-ben szerzett építőmérnöki és 2019-ben arany diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1971-ben a Padovai Egyetemen (Olaszország) nyert posztgraduális diplomát hidrológiából. Mérnökdoktori képesítését (Dr.-Ing.) a németországi Karlsruhei Egyetemen szerezte 1979-ben. Asszisztensként dolgozott a BME Vízgazdálkodási Tanszékén (1969-1971) majd a Karlsruhei Egyetemen (1974-1979), ahol 1980-1983 között szenior kutató is volt. Több éven át működött konzultánsként Németországban és Afrikában (1971-1973 és 1983-1985 között). 1985 és 1988 között az Asian Institute of Technology (AIT, Thaiföld) docense (associate professzor). 1989 és 1995 között a Wageningen-i Mezőgazdasági Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. 1995-töl 2003-ig az UNESCO főmunkatársa és a Fenntartható Vízgazdálkodás Szekció vezetője Párizsban. 2003 és 2009 között az ENSZ Egyetemének bonni Környezet és Emberi Biztonság (UNU-EHS) intézetének alapító igazgatója. 2007-2009 között az UNU európai vicerektora. 2009-től 2012-ig a Bonni Egyetem Fejlesztéskutatási Központján (ZEF) belül működő nemzetközi Global Water System Project (GWSP) végrehajtó igazgatója. 2004-től a Bonni Egyetem Mezőgazdasági Karának kooptált professzora. 2012 óta a ZEF kiemelt munkatársa. 2016-tól az AIT megkülönböztetett vendég professzora. 2017 óta a kőszegi Felsőfokú Tanulmányok Intézetének tudományos tanácsadója, 2022-től a mexikói Universidad Autonóma del Estado de Hidalgo (UAEH) tiszteletbeli vendég professzora. Több mint 200 tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Több, főleg közép európai egyetem kitüntetettje. A Varsói Mezőgazdasági Egyetem (1996), a BME (1997) és a Nizsnij Novgorodi Állami Építészeti és Építőmérnöki Egyetem tiszteletbeli doktora (Dr.h.c.). 2008-ban a Cannes-i nemzetközi Vízdíj (Grand Prix des Lumières de l’Eau) kitüntetettje. 2022-ig az MHT Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottsági tagja. 2017 óta a MHT külföldi tiszteleti tagja.

Hivatkozások

Dubniczky M. (2019). Sámsondi Kiss György a Bős - Nagymaros szindrómáról – összeköt, elválaszt. Mérnök Újság (MÚ) 2019. június pp. 45-48.

Jakus Gy., Kertész J., Mohácsiné Simon G., Pannonhalmi M. (2024). Az újjászülető Szigetköz. Hidrológiai Közlöny, 104/1. pp. 17-39.

Kozák M. (2021). Vízgazdálkodási nagyműtárgyak mint a nemzetgazdaság fejlesztésének eszközei – a vízügy szakma és tudomány fejlesztéséért, védelméért és a szakmaiatlanság ellen. Typotext, Budapest. p. 479.

Nagy B. (2024). Bős–Nagymaros: nemzetközi jog, politika, környezetvédelem – írások az erőműrendszer történetéröl és a jogvitáról. Gondolat Kiadó, Budapest.

Sámsondi Kiss Gy. (2019). A Duna mégis összeköt – egy kormánybiztos vallomásai. Kairosz Kiadó, Budapest.

Szöllősi-Nagy A. (2020). Egy jó szándékú könyv rossz szándékú emberekről. Hidrológiai Közlöny. 100/2. pp. 86-87.

Tatai R. (2016). A szigetközi hullámtéri vízpótló rendszer üzemeltetése, árasztási tapasztalatok. Magyar Hidrológiai Társaság, XXXIV. Országos Vándorgyűlés. Debrecen.

VGT 3 (2022). Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási terve-2021. OVF. VGT3 elfogadott – VIZEINK.HU

Zsuffa I., Szöllősi-Nagy A., Bogárdi J. (2023). Insula Insolita – Szigetköz és Bős-Nagymaros párhuzamos története. Hidrológiai Közlöny. 103/2 pp. 4-23.

Internetes letöltések:

https://academicguides.waldenu.edu/writingcenter/apa/citations/personalcommunication Letöltve: 2024. április 28.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pareto-hat%C3%A9konys%C3%A1g Letöltve: 2024. május 1.