A „zöld” mezőgazdaság jövőképének meghatározó alkotóelemei

A Laudato si’ enciklika és egyes szupranacionális stratégiai dokumentumok (kiemelten az ENSZ SDG-célrendszere, az Európai Zöld Megállapodás és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia) tükrében

  • Horváth Gergely Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Kulcsszavak: fenntartható fejlődés, mezőgazdaság, környezetvédelem, teremtésvédelem, Európai Zöld Megállapodás

Absztrakt

A tanulmány célja annak megvilágítása, hogy az emberiség biológiai, biofizikai kötöttségű élelmezése egy kettős és fokozottan aktualitással bíró fenntarthatósági feltétel teljesítését követeli meg. A közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt a környezet helyi szintű, regionális és globális védelme önmagában is létkérdés, amelynek vonatkozásában az agrártermelés környezetkárosító tényezőként hat, ezért „zöldítésre” szorul a környezeti fenntarthatóság érdekében. A másik fenntarthatósági feltétel – az előbbire ráépülő társadalmi fenntarthatósági pillérrel összefüggő – élelmezésbiztonság és élelmiszerbiztonság garantálása, azaz, hogy egyáltalán legyen mit enni, illetve az élelmiszer ne legyen emberi egészségre ártalmas. A kihívás tehát kettős: védeni szükséges a környezetet önmagában is, ám emellett azért is, hogy a megfelelő környezetállapot biztosításával fenntarthassuk a fokozott mennyiségi és minőségi követelményeknek egyaránt megfelelő élelmiszertermelést, hogy az emberiség „mindennapi kenyere” a jövőben is asztalunkra kerülhessen.

Mindez kiszámítható éghajlati viszonyok, termékeny talaj és elegendő tiszta víz nélkül nem teljesíthető. A Heller-féle „22-es csapdájába” azért kerülünk, mivel közben a bioszféra és az emberiség közös tápanyagforrásául szolgáló termőtalaj, valamint az élet alapját jelentő víz szférája jelentős részben éppen az intenzív mezőgazdasági termelés és a lineáris élelmiszerrendszer miatt degradálódik. Az ember és a természet viszonyában, kiemelten az – ezt a viszonyt mindig hűen tükröző – élelmiszertermelésben tehát megújulásra, mi több, „újjászületésre”, a Laudato si’ enciklika szerinti „ökológiai megtérésre” van szükség: egyre tisztábban látszik, hogy a teremtésvédelmi szemléletmód ezen a területen nem csupán egy lehetséges alternatíva, hanem az egyetlen járható út, amit a szupranacionális stratégiai dokumentumok által erősített agrár-környezetvédelmi jog is képes egyengetni.

Megjelent
2024-06-14
Folyóirat szám
Rovat
Acta