Közhiteles nyilvántartások reformja az átláthatóság jegyében

Absztrakt

A közhiteles nyilvántartások reformja az átláthatóság jegyében című írás a két magánjogi szempontból legjelentősebb személy és dologi nyilvántartás reformja apropóján vizsgálja meg a nyilvántartások átláthatóságát. A jogalanyok döntései alapjául szolgáló jogi tények közül kiemelkedő jelentőségűek a közhitelű nyilvántartásokból származó adatok. A közhitelesség jelentéstartalma azonban nyilvántartásonként más, az írás először ennek normatív tartalmát, esetlegesen a definíciók közelítését vizsgálja a közhitelesség jelentéstartományába tartozó ismérveken, így többek között a helyesség, a köztudomás, a teljesség a jóhiszeműség megjelenésén át.  A vizsgálat megállapítja, hogy az ingatlan-nyilvántartás és a cégnyilvántartás, későbbiekben jogi személyek nyilvántartása kapcsán újonnan megalkotott törvényekben sem sikerült a jogalkotónak egységes közhitelesség fogalmaz létrehoznia. Másrészt a cikk a már eddig is elektronikusan tárolt adatok mellett kiszélesedő elektronikus eljárásban rejlő átláthatósági problémákat vizsgálja. A digitális állam koncepciója mentén megvalósuló digitális állampolgárság valamennyi állami nyilvántartás és szakrendszer összekapcsolását tűzi ki céljául, ami számos új kérdést felvet: az összekapcsolás maga, az adatok eredeti gyűjtési céljuktól eltérő felhasználását, az eredeti okiratoktól eltérő adatok rendszerbe kerülése, az adattovábbítás, illetve az elektronikus eljárások során keletkező új adatokban rejlő problémákat. A cikk vizsgálja az adatösszekapcsoláshoz használt digitális állampolgár azonosító vs. személyi szám párhuzamait, az ebből következő alapjogi problémákat, s az Alkotmánybíróság több mint harminc éve megfogalmazott fenntartásait ismét aktuálisnak találva az információs önrendelkezési jog csorbulására figyelmeztet.