Az egyéni kegyelem a jogállamban

Absztrakt

Az egyéni kegyelem fogalmát az Alaptörvény nem állapítja meg, ezt a lehetőséget csupán a köztársasági elnök hatásköri szabályaként rögzíti. Felmerül a kérdés, hogy milyen viszonyban áll egymással a kegyelem intézménye és a jog. Erre három, leegyszerűsített válasz lehetséges: az egyik szerint a „kegyelem megelőzi a jogot”, vagyis a kegyelmezés teljesen jogmentes intézmény. A másik megközelítés szerint a kegyelem a jognak megfelelően adható, vagyis „jog szerinti kegyelmet” lehet csak adományozni, mert a kegyelemzés – mint állami cselekvés – ugyanis a jogállamiságnak van alárendelve. A harmadik csoportba azok a vélemények sorolhatók, amelyek az államfői kegyelem eltörlése mellett érvelnek a „kegyelem helyett jog” jelszóval. A tanulmány áttekinti azokat az érveket, amelyek az államfői kegyelem mellett szólnak, és amelyek alapján kirajzolódik a köztársasági elnök egyéni kegyelmezési jogának gyakorlásával kapcsolatos jogállami követelmény- és elvárásrendszer. Ennek során tárgyalja a kegyelem indokoltságát a jogállamban, a kegyelem és hatalommegosztás viszonyát, a kegyelmezés szempontjait, kivételességét és tilalmait, továbbá önkényességének és szabályozásának problémáit, valamint az államfői döntés sajátosságait.