Az összehasonlító jog újjászületése a szocialista Magyarországon

Absztrakt

Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében az 1963-ban létesített Jogösszehasonlító Osztály indította a komparatizmus lassan országossá terebélyesedő mozgalmát, az első időkben csupán azzal, hogy adott szabályozási területre vonatkozó külföldi jogforrásokat összegyűjtött s ezeket magyar nyelven közreadta. Eltérő jogtípusokként eleinte megtagadta a „burzsoá” és a „szocialista” rezsimek jogai közti összehasonlítást, majd „belsőként” kezdte el tárgyalni az azonos és „külsőként” az eltérő társadalmi-gazdasági formációk jogai közti összevetést. Ezzel egyfelől megerősítette marxizmusának a társadalmi-gazdasági alap meghatározásában a jogot felépítményi összetevő gyanánt produktumként definiáló tételét, másfelől és ugyanakkor hangsúlyozta a jog technikalitásának jelentőségét és az előbbi függéstől eltérően viszonylagos önállóság felmutatására képes lényegi közösségét. Szabó Imre akadémikus igazgató mindezzel a comparatio iuris örve alatt kiszabadította hideg háborús önbezárulkozásából a szocialista jogtudományt, s bár egymást tagadó irányban, mégis a Nyugatnak immár egyenrangúságra igényt tartó partnerévé avatta. Szemben a korai bolsevistaként, később fasisztaként, majd nemzetiszocialistaként formálódó jogi berendezkedésekkel, amik a két világháború közt képtelenek voltak elismertetni akár viszonylagos önállóságukat, akár sajátosságaikat, most az úgynevezett szocialista jog az úgynevezett burzsoá jog sui generis kihívójává, egyenesen versenytársává nemesedett. S mögötte a jogtudomány, immár valamiféle tanulmányi közösség kooperációjában a Nyugattal, legalábbis magyar, lengyel és szerb, és némiképpen cseh változataiban, teoretikus jelentőségűvé fejleszthette saját adottságainak kimunkálását.