Lawyer profession between 1874 and 1949
Abstract
The paper surveys the institutional history of the Hungarian bar, highlighting the development of the legal profession as a distinct corporate entity, the consolidation of its organizational framework, and the gradual loss of its autonomy. It asks who counted as a lawyer in different historical eras and what professional, ethical, and legal conditions made it possible to pursue the vocation. Although the legal regulation of the bar took statutory form in Article XXXIV of 1874, the study emphasizes that the traditions of courtroom representation and legal assistance extend back much further in time. From a legal-historical perspective, it maps the regulatory frameworks that shaped admission to the profession and defined the responsibilities borne by its members. In methodological terms, the research builds on earlier scholarship, primarily the conclusions of János Zlinszky. Special attention is devoted to the archival materials of the Miskolc Bar Association, as the operation of local chambers reveals the everyday realities of professional practice. For lawyers, the period between the two world wars brought mounting difficulties: overcrowding, growing state control, territorial change, and discriminatory legislation. After 1945, sweeping reforms reshaped the profession. Independent practice disappeared and was replaced by compulsory collective offices. The paper shows how, by 1949, the formerly autonomous bar had come under direct state subordination.
References
A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Ügyvédi Kamara irattárának dokumentumai.
Admeto Géza, Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. A Jog. 1904.
Horváth Lajos-Fekete Ödön, A miskolczi ügyvédegyletnek észrevételei az „ügyvédi rendtartásról” szóló javaslat tárgyában. Jogtudományi Közlöny, 1871. 155–161. o.
Horváth Sándor Domonkos, A győri és a soproni ügyvédi kamara története 1875-2014. Győr, 2016. https://www.fszek.hu/uploads/DMcWK322gPfdS2GCSvdVozqRozpvxolu.pdf. (letöltve: 2026. január 26. napján).
Kis József, A Miskolci Ügyvédi Kamara története, Kézirat, Miskolc, 1981.
Korsósné Delacasse Krisztina, Az ügyvédi autonómiák létrejötte és működésük megkezdése Magyarországon a polgári korszakban. Doktori értekezés, Pécs, 2009. https://ajk.pte.hu/sites/ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/korsosne-delacasse-krisztina/korsosne-delacasse-krisztina-vedes-ertekezes.pdf (letöltve: 2026. január 19. napján)
Kovács M. Mária, Ügyvédek az árral szemben. Medvetánc, 1985. 91–97. o.
Lehotay Veronika, A Miskolci Ügyvédi Kamara első 100 éve. Miskolc, 2023.
Magyar Közlöny-Hivatalos lap, 1948. március 7. 56. szám.
Pomogyi László, Magyar alkotmány-és jogtörténeti kéziszótár, Budapest, 2008.
Szabad Magyarország, 1946. október 9. 227. szám.
Szabad Szó, 1946. 48. évfolyam, 1946. augusztus 18. 182. szám. 387.
Szabó István, Az ügyvédség rövid történetének áttekintése. In: Cserba Lajos (szerk.), Emlékkönyv az ügyvédi kamara fennállásának 125. évfordulójára. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyvédi Kamara, Miskolc, 2000. Szende Pál, A magyar ügyvédség válsága I-II.
Timon Ákos, Magyar alkotmány- és jogtörténet, tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére. Budapest, 2. kiad., Weiss Ignác, Az ügyvédség kérdéséhez. A Jog. 1904.
Virágh Gyula, „A kölcsönös megegyezésen alapuló különélés és a házassági törvény 77.§-a”. Ügyvédek Lapja, 1905. 3–4.
Zakhar Péter Krisztián, Kamarai autonómiák a polgári korban. Múltunk. 2010. 36–60. o.
Zlinszky János, Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér Megyében. In: Farkas Gábor (szerk.), Fejér Megyei történeti Évkönyv 8. Székesfehérvár, 1974.
Zsigmond Anna, Jogászok a „jogállamban.” Jura, 2007. 63–71. o.